Szentírási idézet: Róm 5,1-5

Bevezető ima: Jézusom, a mai napon növeld bennem bölcsességedet, hogy az engem ért megpróbáltatásokban is felismerjem a Te kegyelmedet, jelenlétedet.

Elmélkedés (Kati tanúságtétele):

„Általa jutottunk hozzá hitben a kegyelemhez” Akinek a lelke legmélyéből hiányzik az igazi szeretet, az mindenféle pótlékokhoz menekül, ezzel próbálja ezt az űrt betölteni – többnyire sikertelenül, s így sok ember élete tönkremegy. Ezt a saját életemben is elég keményen megtapasztaltam. A mi házasságunk nagyon korán tönkrement, és volt egy olyan időszak, amikor arra gondoltunk, hogy el kellene válnunk. Végül, legutoljára eszünkbe jutott, hogy van egy jó Isten, akihez fohászkodni lehet. Ekkor gyermekded módon, botladozva elkezdtünk járni az imádság útján. Az Úr irgalmasan és nagyon szelíden nyúlt utánunk és megváltotta házasságunkat, szeretetet és szerelmet adott nekünk. Egészen új szemet kaptunk Tőle, egészen új értékrend vált valóra a mi életünkben. Sok minden, ami addig értékesnek tűnt, értéktelenné vált, és addig értéktelennek látszó dolgok nagyon fontosakká lettek. Az az ige, ami az Ószövetségben van Jeremiásnál, hogy “örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem rád az én irgalmasságomat, újra felépítlek téged és felépülsz leányom” – ez szívbe markolóan nekünk szólt akkor. Ez csak az elindulás volt, az úton járás, a kínlódás és az útkeresés a mai napig is tart. Egy biztos, hogy a mi kettőnk kapcsolata akkor mindig sokkal jobb, amikor a szívünk mélyén, a mi Istennel való kapcsolatunk stabil. Akkor tudjuk igazán szeretni egymást, ha az Úrban szeretjük egymást. Amit mi szeretetnek neveztünk azelőtt, az csak ömlengés volt. Mind a ketten önmagunkat próbáltuk boldoggá tenni, illetve görcsösen vártuk a másiktól, hogy boldoggá tegyen minket – és ez persze nem sikerült. Új életünkben megtanultuk, hogy a “szeretni” azt jelenti, hogy a másikért önmagunkat odaadni teljesen. Istenért meg a másik emberért is – így találtuk meg a boldogságot.
„De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk” Ez egy alapigémmé vált, mert nagyon sok szenvedésben és megpróbáltatásban volt részünk életünk folyamán.
Isten szeretetében az a csodálatos, hogy semmit sem enged meg véletlenül. Életünkben ezt egészen az apró dolgokig megtapasztaltuk – ezeket én a hétköznap csodáinak nevezem, amikkel újból és újból erőt, vidámságot, belső békét ad nekünk, és felsegít, ha elkeseredünk. A kórházi betegségem alatt csodálatos volt megtapasztalni azt, hogy Isten végig velem volt. A férjem kilométerekkel távolabbinak tűnt, hiába ült az ágyam szélén. Amikor arról volt szó, hogy meg is halhatok, megtapasztaltam Isten szeretetét. Ő nem hagy el, Ő mindig ott van velem, bármi is történjen.
A kórházban tapasztaltam meg azt is, hogy Máriával imádkozni mennyire hatékony, és milyen csodálatos. Ő volt a társam, mert mással nem imádkozhattam, és csodák történtek ott sorban, mellettem az ágyakon. Az emberekkel való kapcsolatomban is érezhettem, hogy az Isten mennyire szeret. Milyen áldás az, ha valaki szeretettel ad egy kanalat, vagy felvágja az ebédre kapott húst, vagy megkérdezi, hogy vagy. Ezekre engem az Isten elég keményen tanított meg, mert elég felületesen viszonyultam az emberekhez, a saját problémáimmal voltam elfoglalva, magamba voltam gabalyodva. A kórházban Isten kiemelt engem ebből az állapotból és megtanított másokra figyelni – és ezzel elkezdett gyógyítani lelkileg, miután testileg már meggyógyított. Megmutatta, hogy mindenfajta idegeskedésem, gondom, bajom elmúlik, hogyha észreveszem a másik baját, kinyílok mások felé, és az ő problémáját veszem a szívemre és azért könyörgök az Úrhoz, akkor eltűnnek a saját bajaim. És sajnos az ember mindig talál olyanokat, akiknek sokkal súlyosabb problémái vannak, mint neki magának.
„A nekünk ajándékozott Szentlélek által kiáradt szívünkbe az Isten szeretete” Én nem hiszek abban, hogy elég egy héten egyszer azért imádkozni, hogy egész héten sikerüljön nekem úgy élnem, ahogy az Úr szeretné. Reggelente feltöltekezem az Úrral, hogy az Ő átölelő, megújító szeretetét magamba fogadhassam. Ez mindig csodálatos erőt ad nekem, és azóta megtapasztaltam, hogy sokkal nagyobb türelemmel tudok viszonyulni a gyerekekhez, a férjemhez és önmagamhoz is. A másik segítség pedig az, hogy este, amikor lefekszem, mindig az Úr tenyerébe képzelem magam, oda befészkelem magam és örülök neki, hogy Ő beborít a szeretetével, és hogy ez a szeretet egész éjszaka velem lesz és gyógyít.
Mindenkit szeretni A szeretet olyanok felé, akik elviselhetetlennek tűnnek, sokunknak gondot jelenthet. Az én életemben is előfordult ilyen ismerős. Mindent megpróbáltam vele szemben, mindent meg is tettem, de szeretni mégsem tudtam. Ekkor kaptam egy olyan próféciát, hogy “szeressél azzal a szeretettel, ami benned van, de nem a tiéd”. Mikor eljött ez az ember, elkezdtünk beszélgetni és megtapasztaltam a próféciát. Ki kell nyílni az Úr előtt és engedjétek, hogy működjön bennetek az Ő szeretete.
A másik élményem, hogy anyósomat nehezen tudtam elfogadni, és nem tudtam őt helyesen szeretni. Elkezdtem imádkozni azért, hogy az Úr segítsen abban, hogy jobban szeressem őt és formálja egy kicsit őt is. Ő maga is szenvedett a keménységétől, és nem találta a békességet. Ez az ima körülbelül hat évvel ezelőtt kezdődött, és a mai napra oda jutottunk, hogy nekem nincs anyósom, hanem két anyukám, mert annyira szeretem őt, hogy ez egy csoda. Ez egy olyan kapcsolat közöttünk, amely valóban az Isten kegyelme.
Se reménytelen házasság, se reménytelen kapcsolatok nincsenek az életben. S ha például a nagyobb gyerekeknél problémák vannak, akkor én inkább imádkozni szoktam. Bár elmondom nekik, hogy mi a helyes, mit tegyenek, de ez csak falra hányt borsó, mert nehezen fogadja el a serdülő gyermek a mama tanácsait. Az Isten kegyelme és szeretete kell ahhoz, hogy kibontsa a gyerekekből a jót és vezesse ezen az úton és ehhez mi csak kis támasztékokat, iránytűt adhatunk és akkor segíthetünk, ha kérnek erre bennünket. De imádkozni értük mindennap lehetséges!

Beszélgetés Krisztussal: Köszönöm, Jézus, hogy a Te szeretetedet adod nekem, amikor olyan emberrel találkozom, akit nehéz szeretnem. Vedd el, kérlek, a félelmeimet az ilyen találkozásoktól, és tölts el a Te erőddel!

Elhatározás: Elimádkozok egy kilencedet valakiért, akit nehéz szeretnem.

Sziénai Szent Katalin: Dialógus, 4. fejezet

„Azt kéred, hogy megismerhess és szerethess engem, aki a legfőbb Igazság vagyok. Az út pedig, melyen az én tökéletes megismerésem és ízlelésem elérhető, ez: soha ki ne jöjj igazi önismeretedből. Mert ha leereszkedsz az alázatosság völgyébe, önmagadban meg fogsz ismerni engem, aki az örök élet vagyok. Ebből a megismerésből fogsz meríteni mindent, amire csak szükséged van.

Egyetlen erénynek sincs élete önmagában, hanem csak a szeretet által, a szeretetnek pedig az alázatosság a dajkája és táplálója. Önismeretedben meg fogsz alázkodni, mert meglátod, hogy nem a saját erődből létezel, hanem léted tőlem való, aki – mielőtt létet kaptatok volna – szerettelek titeket; s mivel a kimondhatatlan szeretet miatt újjá akartalak teremteni a kegyelemre, megmosdattalak és újraformáltalak benneteket egyszülött Fiam vérében, mely a szeretetnek oly nagy tüzével ontatott.”