A gyermeki bizalom

Szentírási idézet: Ter 3,1-5

Bevezető ima: Istenem, nyisd fel a szememet tévedéseimre, amikor el akarom rejteni Előled a szándékaimat, amikor valamit a Te beleegyezésed nélkül akarok megvalósítani, mert nem bízom benne, hogy Te jót akarsz nekem, hogy Te jobbat akarsz nekem, mint én saját magamnak! Ne engedd, hogy a kígyó suttogása kételkedést ébresszen a szívemben!

Elmélkedés: „Valóban mondta Isten?”Ha elemezzük a rossz keletkezésének mechanizmusát az emberben, azt látjuk, hogy a rossz alapját az egyszerűség és az Isten iránti gyermeki bizalom hiánya képezik. Így volt ez az emberiség történetének kezdetétől fogva, attól a perctől, hogy az ősszülőket a hit próbája elé állították. Az emberiség történetének kezdetén volt egy bizalmi próba. Isten mintha feltette volna a kérdést az embernek: bízol-e bennem? Egyszerűséggel és gyermeki bizalommal vagy-e irántam? A bibliai szöveg határozottan mondja, hogy a Sátán pontosan ezen a ponton támadta meg az embert. A Sátán az ősszülőket a rosszra, mint olyanra nem beszéli rá, nem kísért közvetlenül a bűnre. Amit tesz, az nem más mint a bizalmatlanság magjainak elszórása. Pszichológiailag tökéletes módon teszi, ahogy erre csak ő képes. Nem azt mondja, hogy legyetek hűtlenek, engedetlenek — nem, ő azt akarja elhitetni az ősszülőkkel, hogy az Istenben nincsen szeretet, őszinteség és igazság.

Ábrahám feltétlen hite Az ősszülők hitpróbája nem is volt annyira nehéz. A Biblia azonban szól egy sokkal nehezebb próbáról is, melynek Isten Ábrahámot vetette alá. Az ő esetében sokkal nagyobb volt a kísértés, hogy ne bízzon meg Istenben, Ábrahám azonban minden emberi érv ellenére mégis engedelmeskedett, hitt mindenáron Isten jóságában. Mennyire fontos az ilyen feltétel nélküli bizalom, ez a gyermeki lelkület Isten iránt, akit a bizalmatlanság bűnével sebesítünk meg a legjobban!

A bizalmatlanság fájdalma Ha megtörtént már valamikor veled, hogy valaki, akit nagyon szerettél, elvesztette bizalmát benned, akkor tudod, milyen fájdalmas az. És ha nem egy hétköznapi emberi barátság sebesül meg a bizalmatlanság által, hanem Isten végtelen szeretete, milyen mély fájdalmat okozhat a bizalmatlanság ennek a Szeretetnek. Ezek a szavak: “félek Istennek átadni mindent”, olyan sértő, mintha azt mondanád az Istennek: “Én nem bízom Benned, nem tudom, mit teszel velem”. Ha egy kisgyerek mondaná ugyanezt a mamájának, kimondhatatlan fájdalmat okozna neki. Milyen fájdalmat élhet át Isten, akit az ember ilyen bizalmatlansággal üt arcul!

A bűn gyökere az Isten iránti bizalmatlanság A bizalmatlanság bizonyos értelemben rosszabb, mint a bűn, mert az a bűnnek forrása és gyökere. Ha már nem bízol, ha a kísértőnek sikerült a szívedbe beoltania a kételyt, akkor annak szükségszerűen a következményei is jelentkezni fognak: a félelem, a veszélyeztetettség érzése és az ezzel járó szenvedés. Csupán a rossz hatásaiból fogod észrevenni, milyen messzire is távolodtál el Istentől. A szenvedés, a félelem, a veszélyérzet számodra szüntelen felhívás lesz a megtérésre.

Mindaddig a válladon fogod cipelni a félelem terhét, míg meg nem térsz, amíg nem válsz gyermekké, aki egyszerűen a szerető Atya kezébe adja magát. “A pácienst annyi ideig kell gyógyítani — írja Szondi L. —, amíg nem tanul meg imádkozni.”  Itt nem a megszokott imádkozásról van szó, hanem a mély imamagatartásról, a bízó gyermeki imáról, amikor a gyermek egészen az Atya karjaiba helyezi magát.
(irodalmi forrás: Tadeusz Daiczer: A hit erénye)

 Beszélgetés Krisztussal: „Uram, átadom Neked magamat, bízom Benned. Rád bízom az életemet, a vágyaimat, és nem lesz többé bizalmatlan a szívem!

Elhatározás: Ezentúl naponta többször is kimondom magamban: „Jézusom, bízom Benned!”