Vándor Evangélium – Novemberi 3. elmélkedés

József, a tiszta lelkű apa

Szentírási idézet: Zsolt 103

Bevezető ima: Mennyei Atyánk! Végtelenül hálás vagyok neked irántunk való feltétlen jóságodért! Add, hogy soha ne éljek vissza bizalmaddal, hanem Szent József tiszta szíve legyen a példám arra, hogy teljes odaadással és alázattal szolgáljam a rám bízottak javát. Add meg nekem kérlek nap mint nap az ehhez szükséges kegyelmeket!

Elmélkedés:  „Tudja jól, milyen az alkatunk” Isten – bár mindenható Úr – soha nem él vissza hatalmával. Mint a zsoltár is tükrözi, Ő együttérzőn lehajol minden gyermekéhez. Isteni méltóságát meghazudtoló alázattal, tapintattal nevelget bennünket. Személyesen odafigyelve minden emberre, éppen azt adja, amivel az adott helyzetben a növekedésünket a legjobban tudja segíteni. Ilyen isteni alázattal vette körül József is Jézust, s Ferenc pápa arra hívja fel a figyelmünket, hogy mi is mindig ezzel a hozzáállással neveljük gyermekeinket: „Apának lenni azt jelenti, hogy a gyermeket bevezetjük az élet megtapasztalásába, a valóságba. Ne tartsd meg magadnak, ne börtönözd be, ne birtokold, hanem tedd képessé arra, hogy döntsön, szabad legyen, elinduljon! Az apa jelző mellett a hagyomány vélhetően ezért adta Józsefnek a »tisztaságos« jelzőt is. Ez nem egy merőben érzelmi megjelölés, hanem a birtoklás ellentétét kifejező viselkedésmód összefoglalása. A tisztaság a birtoklástól való mentesség az élet minden területén. A szeretet csak akkor valódi szeretet, ha tiszta. A birtokolni akaró szeretet végül mindig veszélyessé válik, bebörtönöz, megfojt, boldogtalanná tesz. Maga Isten is tiszta szeretettel szerette az embert, szabadon hagyva arra, hogy hibát kövessen el és szembe forduljon vele. A szeretet logikája mindig a szabadság logikája, és József rendkívül szabadon tudott szeretni. Sosem helyezte önmagát a középpontba. Úgy tudott élni, hogy nem önmagát, hanem Máriát és Jézust helyezte életének középpontjába.” (Ferenc pápa :  Patris corde 7.)
„Életed eltölti javakkal” Mennyei Atyánk a forrása minden jónak, amely örömöt okoz az embernek. Ő maga végtelen örömét leli abban, hogy önmagát ajándékozhatja nekünk. Isten azt akarja, hogy mi se csak az Ő közvetlen ajándékainak tudjunk örülni, melyek testi értelemben kellemes érzéseket okoznak (pl. egészség, étel, barátok…). Meg akarja adni nekünk a kegyelmet, hogy – mint Szent József esetében – minden szolgálat is, amit Őérte végzünk, lelki örömmel töltsön el minket! Ezt fejti ki Ferenc pápa az alábbi részben: „József boldogsága nem az önfeláldozás logikájában, hanem az önajándékozás logikájában rejlik. Sosem látunk ebben a férfiban frusztrációt, hanem csak bizalmat. A világnak apákra van szüksége. A világ elutasítja az uralkodókat, vagyis elutasítja azokat, akik mások birtoklásával akarják saját ürességüket betölteni; elutasítja azokat, akik összekeverik a vezető szerepet a parancsolgatással, a szolgálatot a szolgalelkűséggel, a vitát az elnyomással, a szeretetet a segélyezéssel, az erőt a pusztítással. Minden igazi hivatás önmagunk odaajándékozásából születik, ami az egyszerű áldozatvállalás érett formája. A papi hivatásban és a megszentelt életben is ilyen érettségre van szükség. Ahol egy hivatás, legyen az házas, cölebsz vagy szűzi hivatás, nem éri el az önajándékozás érettségét, hanem megáll a pusztán áldozati logikánál, akkor ahelyett, hogy a szeretet szépségének és örömének a jele lenne, félő, hogy a boldogtalanság, a szomorúság és a csalódottság kifejezésévé válik.” (Ferenc pápa :  Patris corde 7.)
„Az Úr az égben készítette el trónját, királyi hatalma parancsol a mindenségnek. ” Ferenc pápa azzal a tanítással folytatja apostoli levelét, hogy szülőként is merjünk ellene mondani a hatalomvágy kísértésének. Be kell látnunk, hogy gyermekeink nem a mi, hanem Isten tulajdonai, hiszen csakis az Ő „hatalma parancsol a mindenségnek”, amely bölcsességgel Szent József is viseltetett Jézus iránt. „Minden gyermek mindig misztériumot, újdonságot hordoz magában, amelyet csak egy olyan apa segítségével lehet napvilágra hozni, aki tiszteletben tartja az ő szabadságát. Egy olyan apa segítségével, aki tudatában van annak, hogy nevelő tevékenységét csak akkor fejezi be és apaságát csak akkor éli meg teljesen, amikor önmagát „hasztalanná” tette, amikor azt látja, hogy gyermeke önállóvá válik, és egyedül jár az élet útjain, amikor József helyzetébe kerül, aki mindig tudta, hogy a gyermek nem az övé, hanem egyszerűen a gondjaira bízatott. Valahányszor olyan helyzetben vagyunk, hogy az apaságot kell gyakorolnunk, mindig emlékeznünk kell arra, hogy az sosem a birtoklás gyakorlása, hanem egy „jel”, mely egy magasabb rendű apaságra utal.” (Ferenc pápa :  Patris corde 7.) Szent József pontosan így élte meg apai hivatását! Élete legyen számunkra bizonyíték arra, hogy lehetséges megélni az evangéliumot. A szentek sajátos küldetése nemcsak az, hogy megadjanak csodákat és kegyelmeket, hanem hogy közbenjárjanak értünk Istennél. Kérjük bizalommal Szent József közbenjárását és utánozzuk erényeit és odaadását. Kérjük Szent Józseftől bátran a kegyelmek kegyelmét: megtérésünket!

Hozzá intézzük imánkat:
Üdvöz légy, Megváltó őrzője,
Szűz Mária férje!
Isten rád bízta Fiát;
Mária beléd vetette bizalmát;
Krisztus veled lett emberré.

Ó, boldog József, mutatkozz apának felénk is,
és vezess bennünket az élet útján!
Nyerj nekünk kegyelmet, irgalmat és bátorságot,
és védj meg minden bajtól!
Ámen.

(Forrás: Ferenc pápa :  Patris corde)

Elhatározás: Bocsánatot kérek azoktól, akiken Isten szelídségének és alázatának ellentmondva, a hatalom birtoklásának kísértésébe esve indokolatlanul uralkodtam.