Vándor Evangélium – Novemberi 2. elmélkedés

Szent József engedelmességben, munkában és gyengédséggel élte életét

Szentírási idézet: Mt 2,13-15.19-23

Bevezető ima: Mennyei Atyám! Kérlek, bocsáss meg nekem, hogy oly sokszor nem tudok megbízni a Te atyai gondoskodásodban, és oly gyakran biztosan akarom tudni, hogy mi fog történni. Leginkább pedig azt szeretném, hogy pontosan az történjen, amit én akarok és elterveztem. Segíts, hogy a mai ima kegyelme erősítse bennem a rád hagyatkozás bizalmát!

Elmélkedés: „Menekülj Egyiptomba” József egész életét egészen természetesen, szinte magától értetődően rendelte az Atya akarata alá. Méltán tekinthetünk rá az engedelmesség példaképeként, és kérjük bátran közbenjárását, hogy esdje ki számunkra is ezt a kegyelmet! Így tanít bennünket Ferenc pápa József engedelmességéről: „József példája azt is tanítja számunkra, hogy az élet viharai közepette nem szabad félnünk Istenre hagyni életünk hajójának kormányát. Néha mi mindent szeretnénk ellenőrzésünk alatt tartani, de Őneki mindig nagyobb a rálátása. József nem habozott engedelmeskedni, anélkül, hogy kérdéseket tett volna fel a nehézségekről, melyekkel szembe kell néznie: »Ő pedig felkelt, fogta a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba, és ott maradt Heródes haláláig« (Mt 2,14-15). Egyiptomban József bizalommal és türelemmel várta az angyaltól a megígért értesítést arról, hogy visszatérhet hazájába. Egy harmadik álomban az isteni hírvivő tájékoztatja őt, hogy meghaltak azok, akik meg akarták ölni a gyermeket, aztán megparancsolja neki, hogy keljen fel, fogja a gyermeket és anyját, és térjen vissza Izrael földjére (vö. Mt 2,19-20), ő pedig ismét habozás nélkül engedelmeskedik: »Felkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment« (Mt 2,21). Egész életében, minden körülmények között József ki tudta mondani »igen«-jét, mint Mária az angyali üdvözletkor és Jézus a Getszemáni-kertben. Családfőként megtanította Jézust, hogy engedelmeskedjen szüleinek (vö. Lk 2,51), Isten parancsának megfelelően (vö. Kiv 20,12). Názáret rejtekében, József iskolájában, Jézus megtanulta teljesíteni az Atya akaratát. Ez az akarat lett mindennapi eledele (vö. Jn 4,34). Életének legnehezebb pillanatában is, melyet a Getszemáni-kertben élt át, inkább az Atya akaratát követte, és nem a sajátját, és »engedelmes volt a kereszthalálig« (Fil 2,8). Mindezekből az eseményekből kitűnik, hogy Józsefet Isten arra rendelte, hogy apaságának gyakorlásával szolgálja Jézust és küldetését: József ily módon együttműködik az idők teljességében a megváltás nagy misztériumával, s így ő valóban az üdvösség szolgája.” (Ferenc pápa :  Patris corde 3.)
Példakép a munkában „Meg ne vesd soha a fáradságos munkát, a földművelést se, amit Isten rendelt.” (Sir 7,15) Szent József ács volt, aki becsületesen dolgozott, hogy családja megélhetését biztosítsa. Jézus tőle tanulta meg annak értékét, méltóságát és örömét, hogy az ember a saját munkájával megkeresett kenyeret eszi.  Tőle tanulta meg a szívvel-lélekkel végzett becsületes munkát, mellyel – Isten létére – ő is ifjúsága hosszú éveit töltötte.  Ezáltal Isten maga szentelte meg a hétköznapi munkát, s tette ezt üdvösségszerző értékké. Így tanít Ferenc pápa a munka értékéről: „az üdvösség művében való részvétellé válik, alkalommá Isten országa eljövetelének felgyorsítására, az ember képességeinek és tulajdonságainak kifejlesztésére, hogy a társadalom és a közösségépítés szolgálatába állítsuk őket. Az a személy, aki dolgozik, bármi legyen is a feladata, magával Istennel működik együtt, és bizonyos mértékben a körülöttünk lévő világ teremtőjévé válik. Szent József munkája arra emlékeztet bennünket, hogy maga az emberré lett Isten sem vetette meg a munkát. Kérjük Szent Józsefet, a munkást, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy elkötelezetten kijelenthessük: egyetlen fiatal, egyetlen ember, egyetlen család se legyen munka nélkül!” (Ferenc pápa:  Patris corde 6.)

József gyöngédsége „Amilyen gyengéd egy apa gyermekei iránt, olyan gyengéd az Úr azokhoz, akik félik őt” (Zsolt 103,13). A gyermek Jézus nem csak lelkében őrizte az Atya gyöngéd jóságát, melyet a zsoltáros itt megénekel. Őneki lehetősége volt egészen emberi módon is megtapasztalni ezt József gyöngéd apai szeretetén keresztül. Ferenc pápa apostoli levelében fontosnak tartja hangsúlyozni Isten gyöngédségét: a mindig, minden emberrel való szeretetteljes azonosulását, bármilyen helyzetben legyünk is. „Az üdvösség története gyengeségeinken keresztül »a remény ellenére történő reménykedésben« (Róm 4,18) megy végbe. Túl sokszor gondoljuk úgy, hogy Isten csak a jó és győztes oldalunkra számít, míg valójában terveinek többségét gyengeségünkön keresztül és annak ellenére valósítja meg. Ez mondatja Szent Pállal: »Azért, hogy el ne bízzam magam, testembe tövist kaptam: a Sátán angyalát, hogy arcul csapdosson. Háromszor kértem az Urat, hogy ez távozzék tőlem; de ő azt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, az erő ugyanis az erőtlenségben nyilvánul meg teljesen« (2Kor 12,7-9). Ha ez az üdvrend perspektívája, akkor meg kell tanulnunk mély gyengédséggel elfogadni gyengeségünket.  A Gonosz arra késztet, hogy negatívan ítéljük meg esendőségünket, a Lélek azonban gyengéden napvilágra hozza azt. A gyengédség a legjobb módja annak, hogy megérintsük azt, ami törékeny bennünk. A másikra mutogatás és a másik megítélése igen gyakran annak a jele, hogy képtelenek vagyunk elfogadni magunkban saját gyengeségünket, saját gyarlóságunkat ugyanazon a területen. Csak a gyengédség ment meg bennünket a Vádló működésétől (vö. Jel 12,10). Ezért fontos, hogy találkozzunk Isten irgalmával, különösen a kiengesztelődés szentségében, az igazság és a gyengédség megtapasztalásával. József élete azt tanítja nekünk, hogy az Istenbe vetett hit magában foglalja azt a hitet is, hogy ő félelmeinken, gyarlóságainkon, gyengeségünkön keresztül is képes működni.” (Ferenc pápa:  Patris corde 2.)

Beszélgetés Krisztussal: Köszönöm, Jézusom, hogy Te a munkám végzése közben is mindig velem vagy. Segíts, kérlek, hogy mindig rád figyelve, a Te vezetésedet és segítségedet kérve végezzem a feladataimat, hogy azokon keresztül mindennap tevékenyen részt vállaljak Isten Országának építésében! Add, hogy soha ne feledkezzem meg a munkám természetfeletti értékéről! Köszönöm, hogy ennek tudatában lelki örömmel végezhetem minden feladatomat, mely enyhülést ad testem fáradságára és a munka nehézségeire.

Elhatározás: Törekszem arra, hogy munkavégzés közben is gyakran keressem a kapcsolatot Istennel legalább egy-egy fohász segítségével.