Vándor Evangélium – Novemberi 1. elmélkedés

„Ha nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába”

A hónap imaszándéka: A szükséget szenvedőkért és az őket szolgálókért

Titok: „Akit te, Szent Szűz Erzsébetet látogatván hordoztál”

Lélekben gyermekké válni

Szentírási idézet: Zsolt 131
Bevezető ima: „Mint anyja ölén a gyermek, mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem.”

Kérés: Kis Szent Teréz, légy lelki vezetőnk ezen a héten, hogy megértsük és rátérjünk a lelki gyermekség útjára!

Elmélkedés: Kedves Testvérem, kérlek, most egyszerűen csak idézd fel magadban, milyen tapasztalataid vannak a gyerekekről. Hogyan viselkednek a gyerekek? Milyen tulajdonságokkal jellemezhetjük őket?
A gyerekek ártatlansága Egy gyermek mindig tiszta, finom és áttetsző, még ha komiszkodik is, gyorsan lelepleződik, hogy kis füllentéseivel csak el akarta kerülni a büntetést, alapvetően jószándékú és rettentően szeretne megfelelni a felnőtteknek! Igazán nem is lehet haragudni rá… Egy gyermek nem megátalkodottan rossz, hisz a szüleinek és átveszi gondolkodásukat, értékrendjüket.
Engem sokszor meglep, amikor gyermekeim szájából hallom vissza a saját szófordulataimat, szavaimat. Én vagyok a példaképük! Azonosulnak a véleményemmel, és óriási felelősségem van abban, hogy milyen példát mutatok nekik. Most, kicsiként még öntudatlanul leutánozzák, kamaszkorukban majd megkérdőjelezik, érett felnőttként pedig észreveszik magukon, hogy ugyanúgy reagálnak sok helyzetben, mint a szüleik, és ennek vagy örülnek vagy megpróbálják felülírni a mintát, mert nem tartják követendőnek.
A gyermek alázata Azzal is sokszor meglepett már a 7 éves kislányom, hogy egy-egy szigorú büntetés után nem megsértődött, nem vonult el sírva a szobájába, megszakítva a köztünk levő szeretetkapcsolatot – pedig irányomból haragot, tiltást és keménységet élt át -, hanem odarohant hozzám, átölelte a térdeimet, és könnyes kis szemecskéit rámemelve reménykedően megkérdezte: „Szeretsz még, mama?”.  Én ilyenkor mindig teljesen ellágyulok, és szinte magamhoz rántom, úgy suttogom a fülébe: „Mindennél jobban szeretlek, azért vagyok szigorú veled!” És magamban elgondolkodom… hát ez a lelki gyermekség útja… Ha valami visszautasítás ér, ha valami nem sikerül, ha valami bűnt követek el, ha valamit nem kapok meg, én a múltban többnyire perbe vontam Istent: „Ezt most miért kellett…? Miért nem akadályoztad meg?”.  Te a balsorsban, a büntetésben, a sikertelenségben odaszaladsz az Oltáriszentséghez, lélekben gyermekként hozzáfutva, átölelve Őt, és azt mondva Neki: „Ugye, még szeretsz engem, nagyon?”?
A gyermek tisztasága, áttetszősége Kisfiammal nálunk is küzdelem az internetidő korlátozása. Különösen az átvészelt karanténidőszak után, amikor saját laptopot kapott, és a tanulási módszertan fokozatosan átkerült online platformokra. Legszívesebben szinte egész nap neten játszott volna kábultan nyomogatva a gombokat. Az lett a szabály, hogy hetente 2×2 órát netezhet, bár ezeket az órákat tetszőlegesen beoszthatja a héten. Béci számontartja: „Most játszom negyed órát, szólj, ha letelt az idő”. De van, hogy elfelejtek szólni, és a 15 percből 40 perc lesz. 2 nap múlva megbeszéljük, hogy akkor most lejátszhatja a 2 óráját. „Mama, de emlékszel, hogy hétfőn már játszottam 40 percet, úgyhogy már nincs 2 egész órám!”. Ezzel az őszinte becsületességével meghat, és persze elnyeri a jóindulatomat is, hogy igyekezzek a kedvére tenni.

A gyermek szeretete Egyszer előfordult, hogy lefekvés előtt a gyerekek – szintén már fáradtan – játszottak, hangoskodtak, futkároztak a gyerekszobában, és hirtelen elvesztettem a türelmemet, és rájuk üvöltöttem: „Elegem van belőletek, fáradt vagyok, és szétmegy a fejem ettől a folyamatos zajtól!”. Aznap este nem volt fektetés, esti mese és fejcirógatás, hanem becsaptam a gyerekszoba ajtaját magam után, és tüntetően elmentem lefeküdni anélkül, hogy lefektettem volna őket. Nagyon mérges voltam, de homályosan éreztem, hogy ezt nem érdemelték meg. Valójában a saját feszültségem, idegességem miatt büntettem meg őket. Most hogy fogom ezt rendbehozni? Jogosan lesz meg a véleményük rólam, és rosszkedvük lesz, és igazuk lesz… ezen gondolkoztam, amikor reggel kinyitottam a szemem az ágyban. Ráadásul még mindig morcos és feszült voltam.
Ebben a pillanatban lassan és halkan kinyílt a szülői hálószoba ajtaja, és benne megjelent két kis mosolygós, kócos fej: „Mama, bejöhetünk? Már nem haragszol ránk?”. Nekik eszükbe sem jutott, hogy megkritizálják vagy megkérdőjelezzék a tegnapi viselkedésemet… Engem ez alázatra s hálára késztet. Mennyit tanulhatok a gyerekeimtől!

Beszélgetés Krisztussal: Krisztusom, taníts meg, hogy olyan legyek Veled, mint egy gyermek, egyszerű, vidám, manírtól mentes. A Te jó Lelked vezessen a sima úton, nevedért teremts belém gyermeki új életet, Uram, s jóságodban vezess ki a felnőtt élet korlátoltságából! ( vö: Zsolt 143,10-11)

Elhatározás: Ezentúl minden nap imámban hálaadást tartok, és felsorolok legalább 5 dolgot, amiért aznap hálát adhatok, amiben aznap észrevettem, hogy Atyámként gondot viseltél rám