A SZEGÉNYEK FELÉ NYÚJTSD KI A KEZED

A hónap imaszándéka: A szegényekért és a szenvedőkért

Titok: „Akit értünk keresztre feszítettek”

Szentírási idézet: Sir 7,32-36

Bevezető ima: Jöjj, Szentlélek Úristen, kérlek, hogy járd át a szívemet és az értelmemet a Te megvilágosító bölcsességeddel! Teremtő erőddel pedig kérlek, hogy növeld a szívemben a mások iránti együttérzést és felelősségtudatot! Ámen.

Elmélkedés: „A szegény felé is nyújtsd ki a kezedet.” A Sirák könyvében olvasható örökérvényű bölcsesség e szavakat mint követendő szent életszabályt állítja elénk. Ez az intelem ma is ugyanolyan időszerű, és segít, hogy a felismerjük a kereszténység leglényegét és legyőzzük közönyünket. A szegénység számos különféle módon jelenik meg körülöttünk, és mindegyik egy-egy felhívás arra, hogy az Úr Jézussal találkozzunk, aki a legkisebb testvéreinkben is jelen van.  Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.” (Mt 25,34-36) Keresztény hitünk, valamint a szegények és a szenvedők iránti szolidaritás elválaszthatatlan egymástól. Ferenc pápa a szegények világnapjára írt üzenetében a szíve mélyéről fakadó gondolatokat fogalmaz meg, amikor a társadalom peremére szorult emberek érdekében szól: „Ahhoz, hogy az Úrnak tetsző istentiszteletet mutassunk be, fel kell ismernünk, hogy minden egyes ember, legyen az a legszegényebb és leginkább megvetett is, Isten képmását hordozza. Az imádságra fordított idő ezért soha nem lehet indoka rászoruló embertársaink elhanyagolásának. Valójában éppen az ellenkezője igaz: az Úr áldása száll reánk, és az ima akkor ér célba, ha a szegények szolgálata kíséri. A nagylelkűség, amely támogatja a szegényt, vigasztalja a szenvedőt, enyhíti a szenvedést, visszaadja méltóságát a kifosztottnak, feltétele a teljesen emberi életnek.  A szegénységben élő emberrel való találkozás mindig kihívást jelent és kérdéseket vet fel. Hogyan segíthetjük elő kirekesztettségének és szenvedésének megszűnését vagy legalább enyhülését? Annak érdekében, hogy támogatást nyújtsunk a szegényeknek, elengedhetetlen, hogy személyesen is megéljük az evangéliumi szegénységet. Az irgalom megéléséhez napi gyakorlásra van szükség! Ehhez első lépésként magunknak is fel kell ismernünk, hogy először nekünk van szükségünk egy felénk nyújtott kézre – Istenre!”
„»A szegény felé is nyújtsd ki a kezedet«felszólítás tehát felelősségvállalásra és konkrét cselekvésre szóló meghívás! Felhívás arra, hogy a gyengébbek terheit hordozzuk, amint Szent Pál emlékeztet minket: »Szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. (…) Hordozzátok egymás terhét« (Gal 5,13–14; 6,2). Az apostol azt tanítja nekünk, hogy a Jézus Krisztus halála és feltámadása által nekünk ajándékozott szabadság mindannyiunk számára felelősséget jelent, hogy szolgáljunk egymásnak, különös tekintettel a leggyengébbekre. Ez nem csupán egy választható lehetőség, hanem az általunk vallott hit hitelességének feltétele.” (Részletek Ferenc pápa a szegények világnapjára írt üzenetéből, 2021)

Beszélgetés Krisztussal: Uram és Megváltó Istenem! Köszönöm neked figyelmeztetésedet, hogy Te vagy jelen minden embertársamban. Add, kérlek, hogy ha egy rászorulóval találkozom, akkor ne a kritizálás legyen az első gondolatom, hanem az, hogy Te őt is az üdvösségre akarod vezetni. Ennek eszközéül pedig most éppen engem választottál, hogy figyelmességemmel és gyöngédségemmel a Te szereteted fényét vigyem az ő életébe.

Elhatározás: A mai imában azt kérem Jézustól, hogy tegye nyitottabbá a szívemet mások szenvedésének a felismerésére. Növelje bennem az akaratot, hogy enyhíteni akarjak mások nehézségein.