Meghívásunk a szabadságra szól

„Testvérek, a meghívásotok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak.” (Gal 5,13)

A hónap imaszándéka: A világ országainak vezetőiért

Titok: „Aki meghirdette Isten országát”

A tudás felfuvalkodottá tesz, a szeretet épít

Szentírási idézet: 1Kor 8,1-6

Bevezető ima: Urunk, Istenünk! Te nekünk, ember-teremtményeidnek szabad akaratot adtál, amit nemegyszer önző, hivalkodó, elbizakodott módon élünk meg. Segíts minket, hogy alázatos szívvel tudjunk szeretni!

Elmélkedés: A 2019/20. tanév februárjában kápolnánk felnőtt hittanos csoportjában Robert Sarah bíboros gondolataival kezdtünk el foglalkozni az „Esteledik, a Nap már lemenőben” c. könyv egy-egy fejezete alapján. Hát, az első rész fejezeteit bizony nehezen értettük mi, laikusok. Két összejövetelünk után pedig a folytatásba beleszólt a koronavírus…  A „bezártság” ideje alatt mégis nekiszántam magam, hogy a II. résztől folytassam az olvasást. Nem bántam meg! Sarah bíboros megvilágította számomra a gazdag Nyugatból eredő (részleteiben már 25 évvel ezelőtt, amikor az USA-ban tanítottam, magam által is megtapasztalt), de ma már szinte az egész világon terjedő – és téves – szabadságfelfogás veszélyeit. A bíboros könyvéből idézek itt néhány, számomra különösen elgondolkodtató részt:

„Kortársaink meg vannak győződve arról, hogy ahhoz, hogy szabadok legyenek, nem szabad senkitől sem függeniük. Ez tragikus tévedés!”

„Ha egy másik személytől való függés tényét úgy fogjuk fel, mint a szabadság tagadását, akkor minden igazi és tartós kapcsolat veszélyesnek tűnik. Minden ember potenciális ellenséggé válik. Ettől fogva csak az az ember lehet szabad, aki radikálisan autonóm és független, egyedülálló és nincs semmilyen kapcsolata. Így viszont saját magába zárva találja magát. Ettől kezdve a szülőktől való származás, mely egy apától és egy anyától tesz függővé, kortársaink számára a teljes szabadság akadálya lesz. Az ember nem választja szüleit, hanem kapja. Ez az elsődleges tapasztalat elviselhetetlen a modern ember számára, aki mindannak egyedüli okává akar lenni, ami vele történik, és mindannak, ami ő maga.

Számára méltóságával ellentétesnek tűnik, hogy bármit is elfogadjon. A szülőktől kapott nevelés azon szabadság megsértése, amelyet önteremtésként értelmez. Még inkább megalázó és elidegenítő gondolatnak tartja azt, hogy elfogadjuk egy teremtő Istentől való férfi vagy női természetünket. Ezen logika szerint tagadni kell magát az emberi természetet, vagy a nemiség tényét, amelyet nem választottunk. Azt hiszem, itt az ideje, hogy az embert megszabadítsuk mindannak a gyűlöletétől, amit kapott. Ezért sürgősen fel kell fedezni szabadságunk igazi természetét, amely akkor bontakozik ki és erősödik meg, ha elfogadjuk a szeretet által való függőséget. Valójában minden szeretet kapcsolatot eredményez, amely kötelék, ajándék és szabad függőség szeretetünk tárgyával kapcsolatban.

„Az ember az ő létét és teljességét nem akarja Istentől elfogadni. Ő maga akar a tudás fájáról saját magának olyan hatalmat szerezni, amellyel alakíthatja a világot, olyan hatalmat, amellyel istenné változhat, így felemelkedve Isten színvonalára, és olyan hatalmat, amelynek birtokában saját erejével legyőzheti a halált és a sötétséget. Nem akar számítani arra a szeretetre, mely neki már nem jelent büszkeséget. Egyedül a tudásra számít abban a mértékben, ahogyan neki hatalmat ad. Inkább a hatalomra, semmint a szeretetre számít; arra a hatalomra, amellyel kézbe veheti autonóm módon a maga életét. És így cselekedvén inkább a hazugságban bízik, mint az igazságban, és ez vetette életét az ürességbe és a halálba. A szeretet nem függőség, hanem ajándék, amely éltet minket.

(Forrás: Robert Sarah, Nicolas Diat: Esteledik, a Nap már lemenőben, p.229-231; Szent István Társulat, Budapest, 2020.)

Beszélgetés Krisztussal: Urunk, Jézus! Tudjuk, hogy csak szeretetedből meríthetünk erőt. Mégis hányszor és hányszor térünk le a hozzád vezető útról, amikor csak önmagunkban bízva keressük a megoldást egy-egy problémánkra. Segíts, hogy imádságos lélekkel, örömünkben és bánatunkban Hozzád tudjunk fordulni!

Elhatározás: Igyekszem, hogy ebben a hónapban már a vasárnapi szentmisék kezdete előtti néhány percben elcsöndesedve, imában Krisztushoz kapcsolódjak szívemmel-lelkemmel.