Vándor Evangélium – Június – 3. Elmélkedés

Hirdetni az Igazságot

Szentírási idézet: Mk 10,46-52

Bevezető ima: Uram, Jézus! Kérlek, add szívembe a vágyat, hogy átérezzem felelősségemet mások üdvösségéért!

Elmélkedés: Jézus meghallgat Bartimeus egyedül fekszik az út szélén, nem szeretett, hanem magára hagyott ember. Vak, és senkije sincs, aki meghallgassa. Amikor pedig beszélne, elhallgattatják. Jézus meghallja kiáltását. És amikor találkozik vele, hagyja beszélni. Nem sürgeti, szán időt a meghallgatására. Íme, ez az első lépés, ami segíti az evangelizáció útját: meghallgatni. Ez a fül apostolsága: meghallgatni, mielőtt beszélünk.

A mennyei Atya gyermekei meghallgatják testvéreiket: nem a hasztalan pletykákat, hanem a felebarát szükségleteit! Meghallgatni szeretettel, türelemmel, ahogyan Isten hallgat meg minket. Isten sosem fárad el, mindig örül, amikor keressük őt. Kérjük mi is a kegyelmet, hogy a szívünk kész legyen a hallgatásra!

„Mit akarsz, mit tegyek érted?”A meghallgatás után egy további lépés, mely szükséges a hit útján való kíséréshez a felebaráttá, vagyis közelivé válás. Figyeljük csak meg Jézust, aki nem bíz meg valaki mást ezzel a feladattal az őt követő „nagy sokaságból”, hanem személyesen találkozik Bartimeussal. Azt mondja neki: „Mit akarsz, mit tegyek érted?” Mit akarsz? – Jézus azonosul Bartimeussal, nem hagyja figyelmen kívül várakozásait; mit tegyek? – tenni, nemcsak beszélni; érted – nem bárkire érvényes általános elgondolások szerint, hanem érted, a te konkrét helyzetedben. Íme, így cselekszik Isten, személyesen bevonódik, valamennyiünk iránt érzett kivételes szeretettel.

Közel lenni a felebaráthoz A hit az életen keresztül születik meg. Amikor a hit pusztán tanbeli formulákra szűkül, az azzal a veszéllyel jár, hogy a hitnek csak a fej számára van mondanivalója, anélkül, hogy megérintené a szívet. Amikor pedig a hit csak a cselekvésre összpontosít, az a veszély fenyegeti, hogy csupán a társadalmi dimenzióra szűkül, szociális tevékenységgé válik. Nem lehetünk sem doktrinalisták, sem aktivisták! Isten művét kell folytatnunk, mégpedig Isten módján, a közelséget választva: szorosan hozzá kapcsolódva, közösségben egymással, közel embertestvéreinkhez. Közelség: ez a titka annak, hogy a hit lényegét és ne csak annak valamely másodlagos szempontját adjuk tovább. Közel lenni felebarátunkhoz azt jelenti: bevinni Isten újdonságát testvéreink életébe. Ez az ellenszer a „kész receptek” szerinti cselekvés kísértésére. Kérdezzük meg magunktól, hogy mi olyan keresztények vagyunk-e, akik képesek másokhoz valóban közel lépni, a felebarátjuk lenni.

Jézus felebarátommá tette magát Ő, az út (vö. Jn 14,6), Bartimeusért megszakította az útját; ő, a világ világossága (vö. Jn 9,5), lehajolt egy vakhoz. Ismerjük el, hogy az Úr beszennyezte kezeit valamennyiünkért. Tekintsünk a keresztre, és onnan induljunk újra, vagyis idézzük emlékezetünkbe, hogy Isten felebarátommá, megmentőmmé, hozzám egészen közelivé vált a bűnben és a halálban. Felebarátommá tette magát: minden itt kezdődik. És amikor iránta való szeretetből mi is felebarátjává válunk másoknak, új élet hordozójává is válunk: nem mindenek tanítójává, nem a szakrális dolgok szakértőjévé, hanem a megmentő szeretet tanújává.

Tanúságot tenni: ez a harmadik lépés. Nem keresztény magatartás arra várni, hogy a testvérek kopogtassanak ajtónkon. Meg kell keresnünk őket, és nem magunkat, hanem Jézust kellene vinnünk nekik! Ő küld bennünket, mint azokat az apostolokat, hogy bátorságot öltsünk másokba és talpra állítsunk másokat az Ő nevében. Ő küld, hogy azt mondjuk mindenkinek: „Isten azt kéri: hagyd, hogy szeressen téged!” A hit találkozás és nem elmélet kérdése. A találkozásban ott jár Jézus. S így nem a prédikációnk, hanem életünk tanúságtétele lesz hatékony. ( forrás: Ferenc pápa beszéde 2018. október 28.)

Beszélgetés Krisztussal: Nagyon köszönöm, Jézus, hogy valójában a felebarátom vagy! Olyan, aki mindig a segítségemre sietsz, amikor jószándékkal cselekszem. És olyankor is, amikor tényleg bajban vagyok, és hangosan, szívből kiáltok Hozzád, mint Bartimeus. Add, hogy soha ne feledkezzek el arról, hogy Rád mindig számíthatok!

Elhatározás: Imában végiggondolom, melyik ismerősömnek van éppen a legnagyobb szüksége a segítségemre. Időt szakítok arra, hogy törődjek vele.