Szentírási idézet: Jn 16,5-13

Bevezető ima: Kérdezzem meg magamat a mai elmélkedésben: nyitott vagyok-e a Szentlélek cselekedeteire, az Ő gyümölcseire életemben? Kérünk Szentlélek, adj fényt, hogy jobban érzékeljük Istent és az Ő rendeléseit! Érdemes elkezdeni a napjainkat egy ilyen vagy ehhez hasonló egysoros imával: “Szentlélek, segíts kitárni szívemet Isten szavára, minden jóra és Isten szépségére, dicsőségére!”

E​lmélkedés: Kezdjük egy egyszerű és egyértelmű kérdéssel, melyre őszinte választ adjunk magunkban: imádkozom-e minden nap a Szentlélekhez valamennyit? Kérem-e az Ő segítségét? Az Igazság Lelke cselekedni akar bennünk és általunk. Formálni, képezni, oktatni, tanítani akar minket, hogy felismerjük: mi a jó saját magam számára, a családom tagjai számára, a felebarát számára.

Azt mondja Jézus: jobb nekünk, hogy felment a mennybe, mert így elküldhette nekünk a Szentlelket, a Vigasztalót. De olyan nehéz ezt elhinni, valóban felfogni ezt az igazságot… Megérteni és élni ezzel a lehetőséggel, hagyni magunkat vezetni a Lélek által. Pedig milyen fantasztikus, amikor ez sikerül! Amikor teret engedünk a Léleknek. Az Ő hangjának a gondolatainkban, az érzéseinkben. Mennyivel másképpen viselkedik az az ember, aki engedi a Szentléleknek, hogy behatással legyen az életébe! Ha ez sikerül, akkor egészen másképpen alakul az egész napunk. Máshogyan beszélgetek a családtagokkal és a munkatársaimmal. A Szentlélek segítségével képes vagyok a türelemre is… Békésen kivárom a sort a kávéautomatánál, sőt, talán még olyan kollégát vagy osztálytársat is megszólítok, akivel amúgy soha nem szoktam beszélgetni, mert nem annyira szimpatikus. Amikor imával a Szentlélek segítségére hagyatkozom, akkor nem aggódok minden pillanatban az előttem álló végtelen teendők listáján vagy a nehézségeimen. Ilyenkor a régmúlt vagy a tegnapi nap kudarcai, veszteségei sem félelmetes mumusként tornyosulnak bennem, mert a Szentlélek megajándékoz Isten gyöngéd, irgalmas simogatásával, békéjével.

Amikor a Lélek vezet bennünket, akkor végre nincs félelem, még kétség is alig. Nekünk csak törekedni kell arra, hogy átadjuk a Szentléleknek az irányítást magunkban, a gondolatainkban, és kérni Őt, hogy érlelje meg bennünk gyümölcseit. A Szentlélekkel élő ember a szívében érzi, hogy az igazán fontos dolgoknak rendben kell lenniük: rendszeres gyónás, áldozás, szentmisén való részvétel, napi ima és elmélkedés. Kapcsolat Jézussal! A többi dolog pedig állandó változásban volt, van és lesz is életünkben. És történhet akármi… és tényleg AKÁRMI! A lényegen nem változtat, nem tud változtatni semmi! Egy Lélekkel élő ember hiszi, tudja, hogy ő Isten számára született. Őhozzá tartozik. Isten felé halad. Nincs mitől félnie. Nincs kitől félnie. Amint ezt a vasárnapi misén énekeljük: „Békesség a jóakaratú embereknek…” Ha valóban minden dolgunkat jóakarattal végezzük, akkor Isten megadja számunkra a kegyelmet, hogy a változások közepette is megmaradjunk Isten békéjében. A betegségben is, még a gyászban is! A Szentlélek az, aki képessé tesz, hogy elhiggyük szívünkben Jézus igazságát, aki nem győzte nekünk számtalanszor hangsúlyozni: “Ne féljetek!”, “Békesség nektek!”.

Legyen Jézus békéje életünk vezérfonala! Legyen maga Jézus – Szentlelke által – gondolataink és vágyaink formálója. Ha sikerül Őt a középpontba helyezni, megszűnik a felesleges aggodalmaskodás életünkben!

Beszélgetés Krisztussal:​ Köszönjük Jézus, hogy elküldted nekünk a Szentlelket! Hogy megannyi csodával igazolod napjainkban is, hogy vagy és hatalommal uralkodsz, irgalommal gyámolítod az elesetteket, hogy Szentlelkeddel világosságot gyújtasz bennünk. Az Atyánál vagy, azért emeljük tekintetünket felfelé és ugyan nem látunk Téged, de annál inkább felfedezhetünk téged Egyházadban, a szentekben és azokban az emberekben, akik átengedik a kormányzást a Szentléleknek és így az Ő gyümölcsei megmutatkoznak az életükben.

Elhatározás:​ A Szentlélek gyümölcseiből emeljem ki azt, ami talán a legkevésbé valósul meg életemben és határozzam el, hogy kitartó imával és gyakorlással erénnyé formálom azt magamban.