Vándor Evangélium – Júliusi 2. elmélkedés

Isten szeretetét megtapasztalni

Szentírási idézet: Jn 3,16

Bevezető ima: Uram, vágyom megtapasztalni a Te ígéretedet: „Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve. Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké.” (Jel 22,4-5) Kérlek, vezess közelebb a Te országodhoz a mai ima által is!

Elmélkedés: Név Egy gyerkőc így beszél a szeretetről: „Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahogy érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved.”. Egy másik így vélekedik: „Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik.”

Isten Jézusban mondja ki, hogy mennyire szeret bennünket. Jézus a Szó, amely megtestesült szeretetté lett. Jézus nevünkön szólít bennünket minden nap, bár ismeri gyengeségeinket. Komolyan gondolja, hogy szeret bennünket, hiszen életét adta értünk.

Hiszek az Atya szeretetében? Az evangélista hangsúlyozza, hogy Isten a Magasságos Isten, aki más, mint az ember. Isten a mi Atyánk, és a mi Urunk is, akinek a lényegéből fakad az, hogy mindig irgalmas. Isten „nem tud” tehát nem irgalmasnak lenni. Az ő irgalma az emberrel, különösen a bajba jutottal való együttérzésében, a megbocsátásában, és a nagylelkű jóságában fejeződik ki.  Jézus arra hív, hogy tanítványai is legyenek nagylelkűek, irgalmasak. Ez nem balgaságot jelent, hanem azt a szilárd meggyőződést, hogy az erőszakot csak a szeretet konkrét, szelíd erejével lehet legyőzni (vö. Róm 12,20-21).

Mi marad életünk végén? Ugyancsak Isten szeretetét fejezik ki Jézus utolsó szavai is a Jelenések könyvében: „Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint” (Jel 22:12). Annak megfelelően fizet meg nekünk, ahogyan éltük az életünket: hogy figyelembe vettük vagy figyelmen kívül hagytuk-e életünk értelmét, amelyre megteremtett minket. Az örökkévalóságban csak a szeretet cselekedetei Isten és az embertárs iránt maradnak meg!

Beszélgetés Krisztussal: Köszönöm, Uram, hogy meghívtál az örök, boldog életre! Köszönöm, hogy ha Veled tartok ezen az úton, akkor már földi életemben is megtapasztalhatom Isten szeretetét és örömét.

Elhatározás: Imában elhatározom, melyik hibás szokásomon kell változtatnom annak érdekében, hogy a körülöttem élőknek hitelesebben tudjam megmutatni Krisztus szeretetét.