Vándor Evangélium – Januári 2. Elmélkedés

Szentírási idézet: Jn 3,3-5

Bevezető ima: Uram, Jézus! Köszönöm neked ezt a napot, köszönöm, hogy ismét találkozhatok Veled az imádságban. Köszönöm, hogy vársz rám. Szeretném meghálálni a szeretetedet, ami körülvesz engem. Küldd el Szentlelkedet, hogy ebben az imában Ő imádkozzon bennem. Dolgozz bennem, formáld át a lelkem. Add, hogy minél közelebb kerüljek Hozzád!

Kérés: Add meg nekem, Uram, hogy jobban megismerjelek Téged és tanításodat. Növeld hitemet!

Elmélkedés:

„Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.”  Jézus válasza mintha egyáltalán nem kapcsolódna Nikodémus kijelentéséhez. Mintha azt mondaná neki Jézus, hogy a kijelentése, melyben Jézus csodáit Istentől valónak ismeri el, kevés lenne ahhoz, amit Jézus mutatni szeretne: az Isten országát, az Isten életét, magát az Atyát. Válaszával a csodák értelmének egy mélyebb szintjére hívja meg Nikodémust: a csoda csak egy jel, mely felkelti a figyelmet, de mögötte az Atya szeretete, az Ő gondolkodásmódja, emberről alkotott elképzelése van.  Jézus meghívja Nikodémust. Szeretné megmutatni neki az Isten életét.

„Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újraszülessék?” Nikodémus nem érzékeli ezt a mélyebb meghívást. Marad a szavak elsődleges értelménél, marad az emberi gondolatok szintjén, a zsidók tanításának szintjén, a tapasztalatok szintjén. Érdemes elgondolkodni rajta, mennyire fontos nekünk, embereknek, a dolgok megtapasztalása. Ha nincs saját tapasztalatunk, könnyen feltételezzük, hogy olyan nincs is, csak a másik ember találta ki.   De ha már magunk is átéltünk hasonlót, akkor értjük, miről beszél a másik. Ezért hatalmas lehetőség számunkra az Isten megismerésében az, hogy Jézus emberré lett, és elénk élte az Isten életét. Ha Jézussal együtt járunk az evangéliumok történeteiben, megismerhetjük Istent.

Mindenesetre Nikodémusban ott él a vágy Isten megismerésére, ezért tovább kérdez, próbálja értelmezni a hallottakat.

„Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába.” Jézus válaszával elismeri a fizikai valóságot, Nikodémus látásmódját, hogy valóban születés az is, amikor megszületünk a fizikai testünkben ide a földre. De Ő egy másik valóságra szeretne rámutatni: az Isten országára való megszületésre. Ez egy másik születés, egy újjászületés, ami vízből és Lélekből való. Az ember teste és lelke egy egységet alkot. A földi gondolkodás a testi, tapasztalati szintet érzékeli. Jézus viszont az Isten létezésmódjára akarja ráirányítani a figyelmet, ami nem testi, hanem szellemi, lelki. Jézus a kapocs a testi világunk és Isten szellemi, természetfölötti létezése között. Benne megvan a fizikai valóság, ugyanakkor az Istentől jött közénk, ismeri azt a világot, Isten országát is.

Jézus ezt az ismeretet át akarja adni minden ember számára! A lelki újjászületésünk éppen ezt jelenti: átalakulni gondolkodásunkban és átalakulni a szívünkben. Hogy többé már ne a világ szokásai szerint gondolkodjunk, érezzünk és cselekedjünk, hanem Isten szeretete vezessen minket ebben. Ezt az átalakulást csakis a Szentlélek képes végbevinni bennünk. Nem elegendőek hozzá a saját emberi erőfeszítéseink (bár szükségesek!), de az első Pünkösd előtt együtt imádkozó apostolokhoz hasonlóan nekünk is nagy hittel, kitartóan és egy szívvel-lélekkel imádkozó közösségben kell kérnünk a Szentlélek kiáradását magunkra és testvéreinkre. Ez pedig nem csupán egy egyszeri alkalom, ahogyan az apostolok sem csupán egyszer részesültek a Szentlélekben. Az újjászületésünk egy egész életen keresztül tartó folyamat, amelyhez újra és újra, fáradhatatlanul  kérnünk kell a Szentlélek újjáformáló kegyelmeit!

Beszélgetés Krisztussal: Nagyon vonzónak érzem ezt a misztériumot, amit próbálsz felfedni előttünk. Tanításod fényében ráláthatok, mennyire testi, földi, tapasztalati szinten gondolkodom én is. Ugyanakkor nagyon kíváncsi vagyok, milyen az Isten élete, milyen az élet az Ő országában. A szívem mélyén hív ez a világ. Bennem is él az Isten utáni vágy, mint Nikodémusban. Jöjj, Jézusom, és világosíts meg engem is napról-napra!

Elhatározás: Egy kis csendben megfontolom, mit jelent számomra a lelki újjászületés, és mit teszek ennek érdekében magam, naponta.