Vándor Evangélium – Januári 1. elmélkedés

LEGYENEK MINDNYÁJAN EGYEK!

A hónap imaszándéka: A keresztények egységéért

Titok: „Akit te, Szent Szűz a világra szültél”

Szentírási idézet: Jn 17,9-13

Bevezető ima: „Élő Isten! Jöjj, tedd lelkünket Lelked templomává! Kereszteld meg tűzzel egész egyházadat, hogy megszűnjön benne minden megoszlás, és úgy jelenjék meg a világ előtt, mint igazságod oszlopa és alapja. Add mindnyájunknak Szentlelked gyümölcseként a testvéri szeretetet, az örömöt, a békét, a türelmet, a jóakaratot, a hűséget. Szentlelked szóljon szolgáid ajkával, amikor igédet hirdetik itt és mindenütt… Teremts Lelked erejével egyetértést.” (Taizé-i imádság az egyház megújulásáért)

Elmélkedés: „Ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen.” A mögöttünk álló évben bizony gyakran kellett arra figyelmeztetnünk önmagunkat és a ránk bízottakat is, hogy van okunk az örömre. A járványhelyzet okozta szorongás és konkrét kihívások, nehézségek, szeretteink távolléte, a szétszakítottság, kiszámíthatatlanság és minden külső körülmény ellenére is.

Viktor Frankl osztrák pszichiáter, aki átélte a koncentrációs tábor borzalmait, arra figyelmeztet „Mégis mondj igent az életre” című könyvében, hogy nemcsak a túlélésben segít a belső öröm és hála, hanem a külső körülményektől nem is függ túl nagy mértékben az, hogy valaki derűs, boldog ember, vagy pont az ellenkezője.

Olafsson Placid atya „túlélési szabályai” is megerősítik ezt, melyeket a Gulágon megélt tapasztalatai alapján fogalmazott meg társaival. A négy szabály közül a második szerint „keresni kell az élet apró örömeit”, a negyedikből pedig ehhez segítséget is kapunk: „akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb elviselnie a szenvedést.”

A pandémia kapcsán különösen felértékelődtek a kapcsolataink, ha volt hová, volt kikbe kapaszkodnunk. Az Úrral és egymással való kapcsolatunk talán segített azt is jobban megérteni, hogyan írhatta Szent Pál a filippieknek a börtönből, hogy „Örüljetek az Úrban, ismét mondom, örüljetek! Az Úr közel!” Ezt csak Jézusba vetett erős hittel lehet komolyan így gondolni, saját erőből biztosan nem. Életünk nem a testi egészségünk, a külső események vagy akár a munkánk által válik boldoggá és örömtelivé, hanem azáltal, hogy egyre szervesebb szeretetegységben tudunk élni Jézussal és testvéreinkkel.

Érettségiző osztályokkal végzett záró lelkigyakorlatunkon, a fiatalok küldetését keresve, velük együtt tesszük föl a kérdést: Minek örülhet Jézus rajtam? Nagyon megindító, ahogyan egymást segítik a válaszok megtalálásában, és ahogyan előkerül az ige üzenete: „Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt teremtek.”  (Jn 15,5-9) A Lélek gyümölcse pedig Szent Pál leírása szerint a szeretet, majd ezt követően rögtön az öröm következik (vö: Gal 5,22)  Valódi örömünk forrása tehát a Szentháromságos Isten: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővelkedjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (vö. Róm 15,13) Hiábavaló tehát az örömöt a külső dolgokban keresni: szórakozásban, testi élvezetben vagy akár a sikerben, elismerésben – mert ezekben nem Isten öröme található. A valódi, lelki örömöt – melyet senki nem vehet el tőlünk – csak az Istennek és embertársainknak Jézus példájára odaadott életben fedezhetjük fel. Ekkor, amikor átadjuk önmagunkat Isten terveinek, az Ő szolgálatának – meghalva saját önzésünknek –, tud a Szentlélek átjárni bennünket az Ő isteni örömével! Az Istennel és az embertársaimmal való egység kéz a kézben jár a valódi lelki örömmel.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelmondata: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7) is erre utal, melyet így magyaráznak a NEK honlapján: „Az Eucharisztia keresztény életünk és küldetésünk forrása. A zsoltáros hitből fakadó örömmel énekli, hogy mindenek forrása az Isten. Az a forrás, amely soha ki nem apad, ami élő és éltet. A szamariai asszony történetéből (Jn 4,7-26) tudjuk, hogy Jézus Krisztusban »az örök életre szökellő vízforrás« (Jn 4,14) megjelent közöttünk. Jézus ma is hív mindenkit: »Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék, aki hisz bennem: belsejéből az Írás szavai szerint, élő víz folyói fakadnak« (Jn 7,38).”

Mennyire nagy és megerősítő ajándék olyan embertársainkkal találkozni, akikből a Lélek öröme árad, akiknek jó a közelében lenni, akikből élő víz folyói fakadnak!

Beszélgetés Krisztussal:

„Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.” (Assisi Szent Ferenc imádsága – részlet)

Elhatározás: Végiggondolom, hogy kiket ismerek, akikből a Lélek öröme árad. Hálát adok értük, és elgondolkodom azon, hogy mi lehet a forrása örömüknek. Igyekszem követni példájukat az imában és mások önzetlen szolgálatában.