Vándor Evangélium – Februári 3. elmélkedés

Irgalmas szívvel

Szentírási idézet: Mk 6,30-34

Bevezető ima: Jézusom, milyen csodálatos, hogy a Te szíved mindig megesik szenvedő gyermekeiden! Kérlek, adj nekem is a tiedhez hasonló irgalmas szívet! Vedd el tőlem az ítélkezés démonát, és a Te isteni együttérzéseddel tölts el engem!

Elmélkedés: „Megesett rajtuk a szíve” Az apostolok éppen visszatérnek nagy evangelizáló útjukról, kimerültek és fáradtak. Jézus ezt látva javasolja, hogy pihenjenek egyet. De a körülmények másként alakulnak. Fel kell adniuk a jól megérdemelt pihenést, mert a Mester „vajszíve” megesik a szükséget szenvedő tömegen. Van erőm nekem is ilyen érzékeny szívvel válaszolni a körülöttem lévők szükségleteire? Vajon nem a leghitelesebb tanúságtétel az én Istenem szeretetéről, ha félretéve saját kényelmemet, akkor is kész vagyok mások szükségletein segíteni, amikor számomra ez nem csekély áldozattal jár? Fausztina nővér naplórészlete megerősít bennünket abban, hogy Isten nagy bőséggel áldja meg az ilyen fáradozásainkat: „Ma este igyekeztem feladataimat még áldás előtt befejezni, mert még a szokásosnál is betegebbnek éreztem magam. Rögtön áldás után aludni indultam. De amikor beléptem a szobámba, belülről hirtelen úgy éreztem, hogy be kell mennem N. nővér cellájába, mert segítségre lenne szüksége. Habozás nélkül be is nyitottam hozzá, mire N. nővér a következőket mondta: »Ó, milyen jó, hogy Isten ide vezérelte önt! « Olyan halkan tudott csak beszélni, hogy alig hallottam. Ezt mondta: »Nővérem, legyen szíves, hozzon nekem egy kis citromos teát, mert nagyon szomjas vagyok, és mozdulni sem tudok, annyira rosszul vagyok.« Valóban nagyon szenvedett és magas láza volt. Megigazítottam, hogy kényelmesebben feküdjön, majd egy kis teát hoztam, hogy csillapítsa szomját. Amikor visszatértem cellámba, lelkemet nagy szeretet töltötte el Isten iránt, és megértettem, hogy nagyon kell figyelnünk a belső indíttatásokra, és hűségesen kell követni őket. És az egyik kegyelemhez való hűség más kegyelmeket is vonz.”

Figyeljünk, mikor indít bennünket Isten arra, hogy szeretetből feladjuk saját tervünket másokért!

„Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok” A testvérem talán éppen az én gondoskodásomra éhezik, talán éppen tőlem esne jól neki egy őszinte mosoly vagy egy figyelmes érdeklődés. Jézus saját kényelmének legyőzésével segített rajtunk, pásztor nélküli juhokon. Isten kegyelme segítségével annál jobban lehetünk gondos pásztorai a körülöttünk élőknek, minél inkább készek vagyunk túllépni önzőségünkön. Szeressem a nehézségeket, szeressem a z áldozatokat, mert csak ezeken keresztül tudom közvetíteni Isten szeretetét, építeni Isten országát. Kérjem Isten kegyelmét akár mindennap, hogy ültesse szívembe ezt a szeretetet!

„Tanítani kezdte őket” Akkor a leghatékonyabb az apostolkodásunk, ha megfelelő arányban van az életünkben az imádság, a szeretet által vezetett cselekedetek és hitünk igazságainak szóbeli megvallása. Akkor lehetünk hiteles apostolok, ha – úgy, mint Jézus életében –, egymást erősítő összhangba kerülnek a mi életünkben is ezek a különböző területek. Nem elegendő csak beszélni másoknak Isten parancsairól, de az sem, ha buzgón szolgálunk másokat, azonban inkább a saját elképzeléseink, mint Isten vezetése szerint. Isten bölcsességét kell követnünk a szóbeli tanításban is, melyben, mint Jézust, bennünket is a Szentlélek vezessen! Az értelmünk az a hely, ahol a gonosz először támadja az embert jól célzott kísértéseivel (ld. Éva esete az almával…). Ezért szükséges a tudatunkban felvenni a harcot ellene. A gonosz el akarja téríteni a gondolatainkat, a képzeletünket, hogy azok ne a jóra, hanem a haszontalan dolgokra irányuljanak, s az emberek fokozatosan elveszítsék a jóság és a szeretet iránti érzéküket. Erősítsük meg magunkat ezért naponta Isten tanításával, hogy ellene tudjunk mondani a világ szellemének! Alkalmas helyzetekben adjuk tovább tudásunkat a ránk bízottaknak.

Beszélgetés Krisztussal:

Eljöttem hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a napot. Pihentesd meg tekintetedet tekintetemben, segíts, hogy munkámat barátságod biztonságában végezhessem. Töltsd be gondolataimat, hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek szükségük van rám. (Kalkuttai Szent Teréz anya)

Elhatározás: Ma keresem a lehetőséget arra, hogy észrevegyem a körülöttem élők szükségleteit, és igyekszem figyelmesen segíteni nekik.