Vándor Evangélium – Februári 2. elmélkedés

Isten erejében bízva

Szentírási idézet: Mk 6, 7-13

Bevezető ima: Jézusom! Te ismered a szívemet, és tudod, mennyire fontos vagy a számomra. Kérlek, segíts kegyelmeddel a mai imában, hogy felismerjem azokat az akadályokat, amik még mindig közöttünk vannak. Add, hogy le tudjak mondani ezekről a felesleges dolgokról!

Elmélkedés: „Hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett” Jézus nagy és felelősségteljes útra bocsátja az apostolokat. Ezen az úton valami egészen újat fognak megtapasztalni. Olyan dolgokat, amire eddig álmunkban sem gondoltak volna. És az apostolok a názáretiekkel ellentétben őszintén nyitottak Jézus újdonságára. Mennyire más a hozzáállásuk, mint azoknak, akik Názáretben megbotránkoztak benne! Mi magunk is csak az Isten iránti nagy nyitottsággal a szívünkben lehetünk alkalmasak arra, hogy az evangélium forradalmi újdonságát: Isten egészen megalázkodó, önmagát feladó szeretetét hirdessük, mások elé éljük. És figyeljük csak meg: a nyitottság még nem elég!  Az apostolok Jézustól kapják meg a hatalmat a tisztátalan lelkek felett. A gonosz mindenféle uralmát nem győzhetjük le másként, csakis Isten erejével. Az evangéliumot hirdetni, a hitetlenség és a szeretetlenség felett győzedelmeskedni – akár önmagunkban, akár másokban – mi is csak Istentől kapott kegyelemmel vagyunk képesek! Ezt a kegyelmet pedig nem tudjuk elégszer kérni: „Imádkozzatok szüntelenül” (1Tesz 5,17). Nem elegendő tehát a saját képességeinkben és a saját erőnkben bízni, amikor Istenhez akarjuk közelebb vezetni szeretteinket és önmagunkat is!

„Az útra ne vigyenek semmit” Jézus ennél még tovább megy. Nemcsak a saját erőnkben nem bízhatunk, de le kell mondanunk a biztonságot jelenő tárgyainkról is. Egy egészen ismeretlen úton, minden biztos, megszokott kapaszkodótól lemondva, kizárólag Isten gondoskodásában és útmutatásában bízva kell az apostoloknak és hozzájuk hasonlóan nekünk is nekivágni az evangelizálás nagy kalandjának. Valójában csak emberi gondolkodásunk szerint tűnnek nincstelennek és eszköztelennek az apostolok. „Mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12,10) – vallja az evangelizálás nagy példaképe, Pál apostol, majd így folytatja: „Apostoli küldetésem bizonyítékai voltak nálatok a nagy türelem, a jelek, csodák és erőmegnyilvánulások” (2Kor 12,12). „Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében” (2Kor 12,9). Pál apostol azt tanítja számunkra is, hogy Isten kegyelmeinek megnyilvánulása – amely az evangelizáció nélkülözhetetlen eleme – annál inkább tud rajtunk keresztül megmutatkozni, minél kevésbé saját adottságainkban és képességeinkben bízunk, s minél jobban Istenre hagyatkozunk. Jézus az ingyenességet várja el apostolaitól: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,8). Joggal várja el Jézus ugyanezt tőlünk is. És ez nem csak anyagiakban értendő! Adjuk áldozatainkat teljesen ingyenesen másoknak – semmit sem várva tőlük cserébe! Éljünk abban a biztos meggyőződésben, hogy minden jótettünk javunkra válik majd az örökkévalóságban.

„Még a port is rázzátok le a lábatokról” Amikor kilépünk mások felé, amikor kapcsolatokat építünk, amikor más kultúrájú emberek között vagyunk hivatottak élni, mindig megvan a veszélye annak, hogy észrevétlenül hozzászokunk az ő életstílusukhoz, gondolkodásukhoz. Erre figyelmezteti Jézus apostolait. Rázzuk le magunkról mi is a szennyet a naponkénti lelkiismeretvizsgálattal!

Beszélgetés Krisztussal: A napi lelkiismeretvizsgálatkor kérdezzük meg magunktól: hűségesek voltunk-e a mai napon Jézus alázatos és önfeláldozó szeretetéhez? Kívántunk-e magunknak többet, mint amire valóban szükségünk volt? Elzárkóztunk-e a Szentlélek sugallataitól, Isten újdonságaitól, amiket rajtunk keresztül szeretett volna adni másoknak? Beleragadtunk-e saját megszokásainkba vagy a világ hivalkodásaiba?

Elhatározás: Végiggondolom az imában, hogy milyen viselkedési szokásomon kellene változtatnom ahhoz, hogy jobban meg tudjam mutatni Isten szeretetét másoknak.