Vándor Evangélium – Februári 1. elmélkedés

„HIRDESSÉTEK A HÁZTETŐKRŐL!”

A hónap imaszándéka: A missziókért és a hívek apostoli buzgóságáért

Titok: „Aki a Jordán vizében megkeresztelkedett”

Az evangelizáció feltétele az elfogadás.

Szentírási idézet: Mk 6,1-6

Bevezető ima: Uram, Jézus! Nagyon hálás vagyok neked azért, hogy vállaltad értünk a földön leélt életedet, és ezáltal kézzelfogható példát mutattál nekünk a szelídségre, türelemre és alázatra. Növeld bennem, kérlek, kegyelmeddel ezeket az erényeket!

Elmélkedés: „És megbotránkoztak benne”  A názáretiek biztosak benne, hogy jól ismerik Jézust. Hiszen velük töltötte gyermek- és ifjúkorát, szemük előtt cseperedett érett férfivá. Fel sem merül bennük a lehetőség, hogy ismeretük csak felszínes, és emiatt elhamarkodott az ítélkezésük, amikor beskatulyázzák őt, mint „az ács fiát”. Azt hiszik, hogy már mindent tudnak róla, ráadásul biztosak abban, hogy csakis az lehet az igazság, amit ők gondolnak. Milyen sokszor beleesünk ebbe a csapdába mi magunk is! És szenvedjük el ugyanezt mások részéről. Ha az evangéliumról próbálunk beszélni másoknak, gyakran tapasztaljuk a nem hívők részéről, hogy sztereotípiákkal van tele a fejük katolikus hitünkkel kapcsolatban, és ezért hallani sem akarnak Istenről. Sajnos ezeket a falakat csak nagyon türelmes, hosszantartó munkával van esélyünk lebontani. Az első lépést mindig nekünk magunknak kell megtennünk feléjük: az ő hibáik és hitbeli korlátaik elfogadásával. Kövessük ebben Jézus példáját, aki szóba állt és segíteni akart gyilkosokon, utcanőkön és vámosokon is.

„Rokonai körében” A legnagyobb fájdalom az, amikor még a hozzánk legközelebb állók is elutasítanak bennünket. Nem érik fel ésszel és szívvel a mi oly megbecsült hitünket, Istenkapcsolatunkat. Fájdalmunkban hajlamosak vagyunk ítélkezni: hogyan lehetnek ők ennyire értetlenek és szívtelenek! Ekkor emlékeztessük magunkat arra, hogy egy bűnös világban élünk, ahol a gonosz hatalmas erővel kísért minket az Isten megtagadásra. A legrafináltabb, legkifinomultabb eszközöket használja, ráadásul Isten szelídségével ellentétben erőszakosan és alattomosan. A legtöbben gyanútlanul, tévedésből gabalyodnak bele a hálójába, és onnan bizony nagyon nehéz a szabadulás. Ítélkezés helyett forduljunk ezért megértéssel és elfogadással a szerencsétlen áldozatok felé, akik sokszor maguk sem tudják, miként veszítették el – aprónak tűnő hibák sorozatán keresztül – kezdeti gyermeki hitüket. Isten maga nem tartotta méltóságán alulinak, hogy egészen leereszkedjen a mi bűnös emberségünkbe, csak azért, hogy a mi nyelvünkön szólítson meg mindannyiunkat. Hozzá hasonlóan nekünk is le kell szállnunk a magas lóról, ha meg akarjuk szólítani a környezetünkben élőket!

 „Nem is tehetett ott csodát” Az előítéletekből fakadó bizalmatlanság erős betonfalat épít Isten működése, megnyilvánulásai elé. Nemcsak kétezer évvel ezelőtt Názáretben, de ma is, a mi életünkben is. Egyik legfontosabb küldetésünk: a bizalmatlanság falainak lebontása. Kérnünk kell Jézustól ehhez a kegyelmet, hogy mi magunk a támadások és megvetések ellenére is megmaradjunk a másik iránti szeretetben. Imádkozva, Istenünk kegyelmeit kérve igyekezzünk megvalósítani, amire Pál apostol int bennünket: „Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak” (Kol 3,12-13). Kezdjem én a jó példát az előítéletek legyőzésére! Gondoljunk csak bele, milyen nehéz elviselnem azt, amikor én komoly küzdelmek árán javulok valamelyik gyengeségemben, és a családtagjaim ezt nem veszik észre, s még mindig úgy reagálnak, mintha a régi lennék. Legalább én ne tegyem ezt másokkal. Bíztassam őket a javulás, fejlődés legkisebb jeleit látva! Így apránként javulni fog a közöttünk lévő bizalom és egymás meghallgatása.

Beszélgetés Krisztussal: Imában vizsgáljam meg magamat:tisztelettel viselkedem-e azokkal az ismerőseimmel is, akik az enyémtől nagyon eltérő hitbeli vagy erkölcsi elveket vallanak? Szívből örülni tudok-e jó tulajdonságaiknak? Találok-e bennük olyan értékeket, amikben tanulhatok tőlük? Örömmel találkozom-e velük annak ellenére, hogy nem mindenben értünk egyet egymással? A békesség és kiengesztelődés apostola vagyok-e számukra?

Elhatározás: Ma kedves és türelmes leszek valakihez, akivel nézeteltéréseim voltak.