Vándor Evangélium – Decemberi 3. elmélkedés

A jó fa gyümölcseit teremni

Szentírási idézet: Mt 7,15-20

Bevezető ima:

Jöjj, Szentlélek Úristen, világosítsd meg értelmemet és szívemet ebben az imádságban, hogy felismerjem: életem mely területein gondolkodom helytelenül, önző módon, amely eltávolít engem attól, hogy a lehető legszebb gyümölcsöket teremhesse az életem.

Elmélkedés:

„Óvakodjatok a hamis prófétáktól!“  „Nem minden arany, ami fénylik.“ Az önzetlen szeretethez és az énközpontú szeretethez vezető út is boldogságot ígér, de csak az egyik út vezet el valóban a boldogsághoz. Jézus és Egyháza arra hív minket, hogy szabadon mondjunk igent Isten életét értünk adó szeretetére, mely vágyik utánunk, és segíteni akar, hogy képesek legyünk Isten igazságát és az embereket szeretni. Az ördög és csatlósai azonban egy téves útra vezetnek, mely látszólagos boldogságot ad, de elidegeníti az embert Istentől és embertársaitól. A sötétség erői evilági örömöket ígérnek, de végül nem adnak mást, mint ürességet és halált. „A legnagyobb csalódás, a boldogtalanság leggyakoribb oka az a tévhit, hogy megtalálhatjuk az életet anélkül, hogy Istennel jó kapcsolatban lennénk, valamint a szabadságot, az erkölcsi igazságok és személyes felelősségvállalás kizárásával.” (II. János Pál Pápa homíliája, 2002. júl. 28.).

 „Tehát a gyümölcseikről ismeritek fel őket.“   Ha én kereszténynek vallom magam, életemnek olyan gyümölcsöket kell hoznia, amilyeneket Krisztus vár követőitől. Szent Pál sorolta fel azokat a gyümölcsöket, melyekre a keresztény léleknek az imádság és a cselekedetei által törekednie kell: „A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Gal 5,22-23). Ez nem azt jelenti, hogy egy jó ember nem lehet dühös, időnként önző vagy barátságtalan. A bűn senkit nem kerül el. Az életünk azonban egy csodálatos kihívás és kaland, amelyben Jézus arra hív, hogy az Ő segítségével törekedjünk folyamatosan növekedni a jó gyümölcsökben. Legyen bennünk őszinte öröm, hogyha azt tapasztaljuk, hogy valamelyik krisztusi erényben – Isten kegyelmét kérve – sikerült előbbre jutnunk.

 „A jó fa nem tud rossz gyümölcsöt teremni.“  Amint Isten nem tesz soha rosszat, úgy a kegyelem sem hozhat rossz gyümölcsöket. A jó gyümölcsöknek Isten kegyelme a forrása. Ha fenntartások nélkül együttműködünk a kegyelemmel, akkor az életszentség és a krisztusivá alakulás lesz a gyümölcsünk. A jobb lator – Krisztus mellett függve a kereszten – felismerte az Úrban a türelmet, a szeretetet és az irgalmat. Jézus még ebben a helyzetben is képes volt jósággal fordulni az Őt gyűlölők és szidalmazók felé. Ebben a pillanatban kezdett működni a jobb latorban a kegyelem, hogy csak egy igazán jó ember képes ilyen mértékben a megbocsátást és az önátadást megélni.

Beszélgetés Krisztussal:

Istenem! Jó és tartós gyümölcsöt vársz tőlem. Add kegyelmedet, hogy megteremjem azt a gyümölcsöt, amit tőlem kérsz. A szívem készen áll. Adj erőt, ültesd jóságod magvait a szívembe, és én gondoskodom növekedéséről. Szűzanya! Segíts közbenjárásoddal, hogy csak Jézusé legyen a szívem!

Elhatározás:

Ezen a héten szánok időt arra, hogy Szent Pál sorairól gondolkodjak, melyben felsorolja a Lélek gyümölcseit. Megkeresem, mely pontokban kell még növekednem.