A SZERETET NEM KERESI A MAGA JAVÁT
A hónap imaszándéka: A plébániai közösségekért
Titok: „Aki értünk a keresztet hordozta”
Az életem Isten tulajdona
Szentírási idézet: Mk 12,1-12
Bevezető ima: Uram, az én életemben is elülteted igéidet. Én sokszor észre sem veszem, annyira finoman, és csendben vagy jelen. Szeretnék gyümölcsöt teremni. Jöjj, várlak a betakarításra!
Elmélkedés:
Szőlőtelepítés és bérbeadás A példázatban szereplő szőlőskert az én életemet jelképezi, amely oly sok áldással van tele. Isten az, aki életem kertjében a szőlőtőkéket elültette, és Önmaga táplálja azokat. Azaz talentumaim, értékeim és erősségeim nem az én tulajdonom, és nem a saját érdemem – de ahhoz, hogy termőre forduljon, szívvel-lélekkel részt kell vállalnom a művelésében. Isten – a szőlősgazda – készített nekem egy helyet, ahol dolgozhatok, s ugyanígy kerítést is állított számomra, amely behatárolja a lehetőségeimet és a felelősségemet. A présház: az életemben kapott feladatok, melyeken keresztül jó illatú borrá változnak életem küzdelmei és áldozatai Az őrtorony pedig az imáim, amelyeken keresztül iránymutatást és védelmet is kapok. A szőlő – az életem – nem az én tulajdonomat képezi. Rám bízták, bérbe adták nekem egy bizonyos időre, hogy segítsek benne, és sok gyümölcsöt teremjek. Hogyan köszönöm meg és ajánlom fel naponta életemet a Gazdájának?
A termés elosztása Mikor és hogyan kérdez engem Isten a gyümölcsökről? Úgy tűnik, folyamatosan küldi Isten hozzám az embereket, hogy megosszam velük a gyümölcsöket, amivel Istennek tartozom. Olykor azonban nem látom meg bennük Gazdámat, az én Teremtőmet és Megváltómat. Úgy érzem, hogy ezek az emberek inkább keresztezik útjaimat, esetleg fenyegetést jelentenek, hogy elveszik tőlem, amit nehéz munkával szereztem. „Lehetséges, hogy az a szándékuk, hogy osztozzanak munkám gyümölcsében? Nem minden lenne ebből az enyém? Miért nem tesznek ők is valamit, vagy keresnek más valakit, hogy azt terheljék? ”Gondolataim, cselekedeteim és hallgatásom mulasztásaimat leleplezik: hogy mennyire kevéssé gondolok Gazdámra, és milyen kevéssé becsülöm Őt. Még ha saját Fiát küldi is el, megpróbálom elhárítani és magamat igazolni. Miért nem akarom jobban megosztani szőlőm gyümölcseit másokkal?
Elutasítás Mivel nem látom a Gazdát, elfeledkezem róla, hogy csak egy bérlő vagyok a kertben. Abban van emberi nagyságom, hogy mennyire vagyok képes visszaadni Neki az egyetlen kincsemet, amit csak adhatok: az életemet. Vagy elfogadom, vagy elutasítom azt, hogy csak egy szegény vincellér vagyok, akinek semmije nincsen. Van, aki ennél is tovább megy, és még meg is ölné a Gazdáját.
„Ha Istent holttá nyilvánítjuk, úgy mi magunk vagyunk az isten. Végre nem másvalakinek a tulajdona vagyunk, hanem csak önmagunké, és mi vagyunk a világ tulajdonosai. Most végre azt tehetjük, ami nekünk tetszik. Megszüntetjük Istent, nincs fölöttünk mérce, önmagunk mércéi vagyunk. A ‘szőlő’ a miénk! Hogy mi történik az emberekkel és a világgal, azt kezdjük már látni…” (Emeritus XVI. Benedek pápa: Jézus c. könyvéből) Megkaptam a kegyelmet ahhoz, hogy Istennel együttműködve lelki gyümölcsöket teremjek az életemben, mindenekelőtt a szeretetet. Ha ezt el tudom fogadni, akkor Fiát és az ő képviselőit is el fogom tudni fogadni. Csak akkor részesülhetek az örökségből, ha megosztom másokkal, amim van és önmagam adom oda másokért.
Beszélgetés Krisztussal:
Úr Jézus, részesítettél életedből és művedből. A kereszten kiontott véred által megmutattad nekem, hogyan kell élnem és szeretnem. Segíts, hogy képes legyek életemet mások számára kibontakoztatni anélkül, hogy azt nézném, mibe kerül ez nekem. Add, hogy ne utasítsak vissza semmit, amit tőlem kérsz. Adj nekem bizalmat és határtalan nagyvonalúságot. Minden a Tiéd: a víz, a szőlőfürt, a bor, amit a pap isteni Véreddé változtat, a szőlőskert, a gyümölcsök és a munkások.
Elhatározás:
Ezen a héten keresni fogom az alkalmat, hogy különös szeretettel szolgáljam családomat. Ha valaki kér tőlem valamit, amire szüksége van, amennyire csak lehet, Krisztus iránti szeretetből megteszem.