Isten országa a bensőnkből növekszik mások felé

Szentírási idézet: Mt 13,24-52

Bevezető ima: Uram, Jézus! Engedni akarom, hogy te legyél a szívem Királya, hogy a te országod eljöhessen az életembe! Te, aki jelen vagy bennem, kérlek, segíts, hogy megosszalak téged a mai napon másokkal is a szavaimon és a cselekedeteimen keresztül.

Elmélkedés: Az előző két elmélkedésben arra kerestük a választ, hogy mi is valójában a mennyország, és hogy mi minden akadályozhatja Isten országának növekedést bennünk. A mai szentírási szakaszban Jézus további példabeszédeit olvashatjuk a mennyországról és arról, ahogyan bennünket formál, és ahogyan növekszik bennünk és rajtunk keresztül azokban, akik körülöttünk élnek.

A konkoly és a búza /A halászháló Az első ma olvasott példabeszédben Jézus hangsúlyozza, hogy a mag növekedése egy hosszan tartó folyamat. Ha azt képzeljük, hogy Isten egy pillanat alatt akar megváltoztatni minket, hogy új emberekké váljunk, akik máris tökéletesek a szeretetben, akkor helytelenül gondolkodunk. A szentté váláshoz két fontos erényre mindenképpen szükség van: a türelemre és az állhatatosságra (kitartásra). Türelemre másokkal és különösen is önmagunkkal szemben, mert valójában mindig fogunk találni a búza mellett konkolyt is egész életünkben! És nélkülözhetetlen az állhatatosság is. Mert Isten számára az a fontos, hogy jó búzává, értékes hallá váltunk-e az életünk végére. De eközben mindig lesznek mindannyiunk életében hullámvölgyek: van, amikor közelebb, és van, amikor távolabb érezzzük magunkat Istenhez.

A földbe rejtett kincs és az igazgyöngy E két példabeszéd közös mondanivalója az öröm, amelyet az ember az igazi kincs megtalálása miatt érez. Akkor növekszik bennünk Isten országa, ha érezzük a szívünkben a benső, lelki örömben való növekedést. Ez nem a szórakozások nyújtotta harsány öröm, inkább egy mély benső bizonyosság, egyre növekvő meggyőződés abban, hogy minden testi, földi nehézség ellenére Isten mindenekfelett szeret, vezet, oltalmaz, a javamat akarja, és az üdvösségem végső kérdésében biztosan számíthatok a szüntelen segítségére. Bár Krisztus követése radikális döntéseket kíván (le kell mondanom sok kellemesnek tűnő dologról), de éppen ezáltal találom meg azt a semmi máshoz nem hasonlítható örömöt, hogy hűségem jutalmaként Jézus mindig, mindenben velem van az életem útján. Ő a mi egyetlen igazi kincsünk!

Ferenc pápa nem győzi hangsúlyozni, hogy a keresztény küldetés fontos része az Isten végtelen szeretete miatti örömünk megélése úgy, hogy ez vonzóvá tegye hitünket a kívülállók számára is. Nem véletlen, hogy a pápaságának fő irányvonalát megfogalmazó első enciklikájának az “Evangélium öröme” (Evangelii Gaudium) címet választotta. Fel akarja ezzel hívni figyelmünket arra: óvakodjunk attól a gyakori hibától, hogy a kereszténységünkre úgy tekintünk, mint bizonyos kötelezettségek teljesítésére, ahelyett, hogy átélnénk Krisztus követésének mély örömét. Pedig, mint tudjuk, a görög “evangelion” szó szerint “jó hírt” jelent. És ki ne érezne örömet akkor, amikor jó hírt kap? Ráadásul az a jó hír, melyet Jézus hozott nekünk, messze felülmúl minden mást: Ő megmentett minket a bűntől és a haláltól, és Őt követve az egész örökkévalóságban Istennel lehetünk a mennyben! Milyen gyakran gondolok erre hatalmas örömmel, és vajon megosztom-e ezt másokkal is?

A mustármag és a kovász E hónap elmélkedéseiben eddig Isten országának bennünk való növekedésére fókuszáltunk. A mustármagról és a kovászról szóló példabeszédek arra mutatnak rá, hogy a lelkünkben elültetett magnak mások javát is szolgálnia kell! Hiszen miféle királyság volna az, ahol csak mi magunk laknánk egyedül? A mennyország megtalálásának örömét meg kell osztanunk másokkal is, és az Istennel való közösségünket a másokkal való közösségben kell megélnünk! Ez tehát a végső küldetésünk, amikor Isten országát keressük: a megtalált kincset ne tartsuk meg önmagunknak, hanem osszuk meg másokkal is. Legyünk olyanok, mint az apró mustármag, amelynek ágain sok madár rak fészket!

De Isten országa kezdetben általában láthatatlanul, lassanként növekszik. Néha sok időbe telik, míg önzetlen szeretetünkkel át tudjuk formálni a körülöttünk élő embereket. Sokszor tűnhet úgy, hogy a mi hitünk olyan észrevétlen, mint az apró mustármag vagy a lisztbe kevert kovász. Jézus példájára legyünk ezért állhatatosak a türelemben, a szelídségben és az alázatban. Mert végül meglesz imáink és életpéldánk eredménye! És mi is hozzájárulunk majd ahhoz, hogy Jézus egyre több ember szívében uralkodjon, s az egyes embereken keresztül egyre nagyobb uralomra tegyen szert az egész társadalomban is!

Szűz Mária Égi Édesanyánk a példakép számunkra, hogy hogyan fogadjuk be és működjünk együtt Isten kegyelmével egész életünkben. Ő egészen kézzelfogható módon fogadta be méhébe Isten kinyilatkoztatott Igéjét, testén keresztül táplálta és a világra hozta. Kérjük ezért mély hittel az ő közbenjárását életünk küzdelmeiben, midőn az ő példáját igyekszünk követni!

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus! Segíts, hogy mindig téged tartsalak a legnagyobb kincsemnek, akiért érdemes odaadnom mindent! Te vagy az, aki először odaadtad értem mindenedet: lejöttél a mennyből, hogy megkeressél engem, a számodra olyan nagyon értékes teremtményedet, majd pedig a kereszten odaadtad az életedet is értem, hogy megválts engem. Kérlek, add meg számomra a türelem és az öröm kegyelmi ajándékait ezen a földi utamon, amelyen törekszem a te Evangéliumodat követni és továbbadni a körülöttem élőknek.

Elhatározás: Ma legalább egy embernek beszélek az evangélium örömhíréről!