Vándor Evangélium – Augusztus – 2. elmélkedés

Szentírási idézet: Jn 15,12-17

Bevezető ima: Uram, folytatom a tegnapi elmélkedést. Szeretném, ha szavaid megérintenék az életemet, ha a Szentlélek jelenléte megvilágítaná számomra azt, amit meg szeretnél mutatni nekem. Jó Veled lenni, Uram.

Kérés: Add, hogy jobban megismerjem, milyen a Te szereteted!

Elmélkedés:

Jézus a szőlőtő-szőlővessző példabeszéd első felében elmagyarázta a képet, amit az Istennel való kapcsolat szimbolizálására mondott, majd arról beszélt, hogy csak a Vele való egységben maradás útján fejlődhet hitünk, keresztény életünk és hozhatunk gyümölcsöket az Atya dicsőségére.

„Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.” A mai evangéliumi szakaszban Jézus, azt részletezi, hogy úgy maradhatunk meg a Vele való egységben, ha megtartjuk a parancsokat és szeretjük egymást, ahogy Ő is tette az Atyával szemben. Konkrétan, nagyon egyértelműen azt mondja, hogy ez a parancs, ami a szőlőtőn maradáshoz szükséges, a szeretet parancsa: szeressük egymást, mégpedig úgy, ahogyan azt Ő elénk élte, egészen addig, hogy az életét is adta értünk.

„Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok.” Jézus ezt ígéri: ha megtartjátok a parancsomat és szeretitek egymást, barátaimnak foglak tekinteni titeket, nem pedig szolgáknak. A barát az, aki szeretetből van a másik ember mellett, az ő érdekeit tartja szem előtt és nem a sajátját. Önzetlenül szereti a másikat és a viszony egyenrangú a két fél között és szabad. A szolgai kapcsolat ezzel szemben érdek alapú, a szolga alárendelt helyzetben van urával szemben, ki van neki szolgáltatva. Pénzért vagy kényszerből végrehajtja parancsait, de a saját gondolatait nem mondhatja el, nem is kíváncsi rá a gazda. Egyértelműen vonzóbb valakivel baráti viszonyban lenni, mint szolgaiban. A baráti viszony a szereteten alapul, a szolgai pedig az egyéni érdekeken és az úrtól való félelmen. Jézus a barátságát, azaz szeretetét ajánlja nekünk. Nem foglalkozik azzal az óriási különbséggel, ami az Isten és ember között fennáll, hanem leszáll az ember szintjére, hogy fokozatosan egyre jobban felemeljen miket magához. Ilyen a szeretet. Ezt tette Jézus, amikor emberré lett és elénk élte azt, ahogyan az Atya Őt szereti. Ez a szeretet azon a módon és szinten fordul a másik ember felé, ahol és ahogy az van. Nem érzékelteti hatalmát, felsőbbrendűségét, nincs hierarchia. Egyszerűen csak ott van vele.

„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki benneteket.” Tehát Jézus a kezdeményező, a baráti kapcsolat kezdeményezője, aki felkínálja barátságát. Nem azon múlik ez a barátság, hogy én alkalmas vagyok-e már, eleget tudok-e, eleget imádkozom-e, elég tökéletes vagyok-e, jobb vagyok-e már, mint mások. Egyszerűen kiválasztott és meghívott, hogy a barátja legyek, mert Ő a szeretet, és szeret engem. Nekem egy dolgom van, hogy válaszoljak neki. Az ember feladata az Istennel való kapcsolatban mindig a válaszadás a meghívásra. Mert Isten szeretett előbb. Ha válaszolok és vállalom, hogy törekszem egységben maradni Vele, akkor rajtam keresztül is fog működni, meghosszabbított keze, lába leszek, akin keresztül eljuthat a többi emberhez, azokhoz, akikkel még nincs közvetlen kapcsolata, de akiknek szintén fel szeretné ajánlani a barátságát. Ez az a gyümölcs, amiről beszél, hogy teremni fogunk.

Egységben maradni Jézussal és ezáltal az Atyával. Barátként viszonyulni Hozzá. Csak engedni, hogy az életet adó nedvek a szőlőtőből áramoljanak a szőlővessző felé. Mert „nélkülem semmit sem tehettek”.

Beszélgetés Krisztussal: Jézus, annyira fontos volt neked, mielőtt elmész, hogy tisztázd velünk azt a kapcsolatot, , ahogyan szeretsz minket. Milyen egyszerűnek tűnik, mégis mennyi odafigyelést és gyakorlást igényel. Nagyon vágyom rá, hogy szőlővesszői kapcsolatom ne szakadjon meg Veled. Maradj velem, Uram!

Elhatározás: Végiggondolom, hogy milyen kapcsolatban vagyok Jézussal. Miben nyilvánul meg a kapcsolatunk? Milyen baráti és milyen szolgai elemek vannak benne?