Az Egyház feladata: fenntartani a csodákat

Szentírási idézet: Mk 5,21-43

Bevezető ima: Uram, Jézus! Egyre mélyebben hinni akarok a Te végtelen isteni hatalmadban és szeretetedben! Kérlek, segíts hitetlenségemen!

Elmélkedés: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Az Egyház leglényegét nem a csupán emberi kapcsolatok által összetartott közösség alkotja. Az Egyház sokkal több ennél: az Isten természetfeletti életében való részesedés, az Isten élő jelenléte megtapasztalásának helye. Az Egyház kezdete: azoknak a tanúknak a közössége, akik számára valóságos és kitörölhetetlen tapasztalat volt Krisztus feltámadása és földi élete csodáinak személyes megtapasztalása. Isten azóta is, folyamatosan kézzelfoghatóvá teszi az Ő valóságos jelenlétét Egyházában a legkülönbözőbb csodák által. Így válik számunkra is személyes tapasztalattá az Ő mindenkihez lehajló, minden embert számon tartó, mindenható isteni szeretete. Ezek a kézzelfogható megtapasztalások teszik megingathatatlanná hitünket, és tesznek minket képessé arra, hogy az apostolokhoz hasonlóan életünket is készek legyünk odaadni Jézusért és az Ő győzelméért.

„Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges.” Természetesen a gyógyulásért való ima nem egy varázsige, ami minden betegség esetén meghozza a kívánt eredményt. Ha ezt várnánk, Isten mindenhatóságát kérdőjeleznénk meg, hiszen elvárnánk Tőle, hogy mindent a saját elképzelésünk szerint alakítson. A mi emberi értelmünk kevés ahhoz, hogy ennek a titoknak a mélyére lássunk. Így beszél ezzel kapcsolatos tapasztalatairól Kathryn Kuhlman, aki hosszú évek alatt nagy gyakorlatra tett szert a gyógyító imaszolgálatban: „Általában hiszem, hogy Isten akarata a gyógyulás, de nem tudom előre megmondani, hogy egy konkrét esetben is ez-e az Ő akarata. Megtapasztaltam, hogy vannak olyan esetek, amelyekért nem kell imádkozni. Az emberek csodás gyógyulása misztérium. Nem tehetünk mást, mint hogy meghajlunk Isten misztériuma előtt. Mi, emberek, próbáljuk Isten titkát különböző elméletekkel megragadni, és a magunk emberi síkjára lehúzni. De ez nem működik így. Isten sokkal magasabban áll felettünk.”

„Ne félj, csak higgy!” A csodák minden esetben Isten számunkra ismeretlen terve szerint történnek. Ő nem a mi földi vágyaink szerint cselekszik, hanem azt tartja szem előtt, hogy mi szolgálja leginkább az üdvösségünket. Ugyanakkor nekünk is meg kell tennünk a magunk részét annak érdekében, hogy lehetővé tegyük Isten gyógyító hatalmának megnyilvánulását – mind lelki, mind fizikai értelemben.  Igénybe kell vennünk az elérhető orvosi gyógymódokat, mert ez a mi emberi részünk, amivel hozzá kell járulnunk a gyógyuláshoz. További szükséges lépés az Isten szeretetébe vetett erős bizalom és az alázat, mint ezt az evangéliumi szakasz szereplőinél is láthattuk. Gyakran segíti elő a természetfeletti gyógyulást az, ha egy nagyobb közösség együtt és kitartóan imádkozik a betegért. Fontos azonban, hogy soha ne a saját elképzelésünket és imamódszereinket akarjuk ráerőltetni Istenre, mint ezt Francis MacNutt domonkos atya is tanítja: „Sok gyógyulásnak voltam tanúja, s nyilvánvalóvá lett számomra, hogy az Úr azt akarja, ne módszerekben, hanem egyedül Benne bízzunk. Jó példa erre Avina Michers nővér gyógyulása, akit autóbaleset ért, és emiatt tolókocsiban élt. Amikor először kért imát, a karja tökéletesen meggyógyult. Ezen felbátorodva egy fél év múlva újra kért imát, hogy a térde is meggyógyuljon és kikelhessen a tolókocsiból. A második imánál azonban nem a térde, hanem az arcbénulása gyógyult meg, amiért nem is imádkoztunk! Később végül teljesen meggyógyult. Sokszor volt ehhez hasonló élményem. Ezzel Isten be akarja bizonyítani, hogy egyedül csak Benne bízzunk, és ne a saját elképzeléseinkben.”

Beszélgetés Krisztussal: Köszönöm, Uram, hogy Te ugyanaz vagy minden korban. Köszönöm, hogy ma is meg akarod mutatni nekünk mindenható hatalmadat. Add, hogy tökéletesen rá tudjam bízni magamat a Te szerető bölcsességedre!

Elhatározás: Imádkozom az Isten felfoghatatlan bölcsességébe vetett bizalomért, hogy akkor is képes legyek bízni szeretetében és gondoskodásában, amikor az emberi szintű tapasztalatok látszólag ellene mondanak ennek.