A reménnyel legyőzni a félelmet

Szentírási idézet: Mt 28,1-7

Bevezető ima: Uram, Jézus! Minden évben megünnepeljük feltámadásodat, mégis milyen nehéz a szívemmel is átéreznem, hogy mit is jelent ez számomra. Kérlek, add meg a kegyelmet a mai imában, hogy közelebb kerülhessek a Te misztériumodhoz!

Elmélkedés: „A szombat elmúltával” a nők a sírhoz mentek. Gyakran mi is magunkra ismerhetünk a nők érzéseiben, melyek azon a napon eltöltötték őket. Ott volt a szemükben a szenvedés tragédiája, egy váratlan, túl gyorsan történt tragédiáé. A szívükben lévő fájdalmat félelem is kísérte: hogyan tovább ebben a helyzetben? Jézus halálával mindent újra kell építeniük. Elveszítették a biztos támaszt, egészen kicsúszott a talaj a lábuk alól. Ez volt a legsötétebb óra a számukra. De ebben a helyzetben az evangéliumban szereplő nők nem engedik megbénítani magukat. Nem adják meg magukat a sírás és bánkódás sötét erőinek, nem zárkóznak pesszimizmusba, nem menekülnek el a valóságtól. Hanem felülkerekednek rajta azzal, hogy nem adják fel szeretetüket. A Szűzanya ezen a szombaton imádkozik és remél. A fájdalom elhagyatottságában az Úrra hagyatkozik. Jézus, mint földbe hullott mag, új élet hajtását indította el a világban, e nők pedig imájukkal és szeretetükkel segítették a remény kisarjadását.

„Ne féljetek! Nincs itt, feltámadt Egy sír előtt életet hirdető szavakat hallanak… És aztán találkoznak Jézussal, a remény szerzőjével, aki megerősíti a hírt, és azt mondja: „Ne féljetek!” (Mt 28,10). Ne féljetek, ne féljetek… Ez a remény meghirdetése! Számunkra is, ma is! Ezeket a szavakat Isten megismétli nekünk is abban az éjszakában, amelyen átmegyünk.

Jézus szavaiba vetett hitünkkel egy alapvető jogot nyerünk el, melyet nem vehetnek el tőlünk: a jogot a reményre. Ez egy új, élő remény, mely Istentől származik. Nem merő optimizmus, nem vállveregetés vagy alkalmi biztatás egy halvány mosollyal. Nem! Ez a Menny ajándéka, melyet magunktól nem tudtunk volna megszerezni.

„Minden rendben lesz” – mondhatjuk magunknak és egymásnak emberi erővel, de a nehéz helyzetekben a legmerészebb emberi remény is elpárologhat. Jézus reménye másmilyen. Szívünkbe helyezi annak bizonyosságát, hogy Isten mindent jóra tud fordítani, mert Ő még a sírból is életet hoz világra!

„Bátorság!” Lehet és kell is remélnünk, mert Isten hűséges! Nem hagyott magunkra, meglátogatott bennünket: minden élethelyzetünket felvette, osztozott fájdalmunkban, szorongásunkban, halálunkban. Világossága bevilágította a sír sötétségét: ma el akarja érni életünk legsötétebb zugait.

Testvérem, ha szívedben már eltemetted is a reményt, ne add fel: Isten nagyobb! Nem a sötétségé és a halálé az utolsó szó! Bátorság, Istennel semmi sincs veszve!

Bátorság! Jézus szájából milyen sokszor halljuk ezt az evangéliumokban! Ő, aki feltámadott, bennünket, rászorulókat is talpra tud állítani. Ha gyenge és törékeny vagy az úton, ha elbuksz, ne félj, Isten kinyújtja kezét feléd, és azt mondja: „Bátorság!” Mondhatnád erre, amit don Abbondio: „Bátorság, na ez az, amit nem adhatunk magunknak” (Manzoni: A jegyesek, XXV). Valóban nem adhatjuk magunknak, de ajándékként elfogadhatjuk. Elég kinyitni szívünket az imában, hogy Jézus világossága beáradhasson. Hívjuk hittel Őt: „Jöjj, Jézus, félelmeimbe, és mondd nekem is: Bátorság!” Veled, Uram, bár megpróbáltatást szenvedünk, zavarba nem jövünk. Senki sem rabolhatja el tőlünk irántunk táplált szeretetedet!

 (Ferenc pápa homíliájának felhasználásával, Magyar Kurír 2020. április 11.)

Beszélgetés Krisztussal: Jöjj, Uram, Jézus, növeld a Te állandó szerető és gondoskodó jelenlétedbe vetett bizalmamat!

Elhatározás: Tudatosan igyekszem naponta többször is emlékeztetni magamat arra, hogy a feltámadt Úr mindig mellettem van, soha nem hagy magamra.