Vándor Evangélium – Áprilisi 2. elmélkedés

Isten jelenvalóvá lesz bennünk…

Szentírási idézet: Mk 4,26-34

Bevezető ima: Mennyei Atyám! Köszönöm neked ezt a földi világot, az életemet, és a lehetőséget, hogy növekedjek a szeretetben. Köszönöm, hogy oly nagyra becsülsz engem, hogy mindent rám bízol: szabad akaratot adtál arra, hogy egészen neked ajándékozhatom magamat. Kérlek, add, hogy fel tudjam valamennyire fogni szeretetednek ezt a végtelen magasságát és mélységét, amellyel körülveszel!

Elmélkedés: „Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe.” Isten országa nem egy elvont hely, hanem a lelkünk állapota. Jelen van bennünk már földi életünk alatt is, de hogy milyen mértékben, ez rajtam múlik: imáimon és cselekedeteimen. A példabeszéd egészen hétköznapi, földművelésből vett képe éppen ezt sugallja: hogy Isten országa nem csak egy szellemi valóság. Hanem szoros egység a lelki életünk és a testi, fizikai életünk között. Lelkünk és szívünk, akaratunk és gondolataink Istennek való odaadottsága tesz bennünket képesség arra, hogy Isten szeretete tükröződjön a mindennapi életünk cselekedeteiben. S ekkor lesz igaz ránk, hogy „Isten országa közöttetek van” (Lk 17,21). A másik fontos üzenet, amelyet a mag fejlődésének képe rejt: a gazda „akár alszik, akár ébren van”, a mag növekedik. Sokunknak nehezére esik elhinni, hogy nem csak a saját serénykedésünkön múlik Isten országának növekedése bennünk és körülöttünk…  Bár a mi szorgalmas munkánkra maximálisan szükség van – mint a földműves esetében is – de gondoljunk csak bele, hogy mennyi más tényező is befolyásolja egy növény fejlődését! Ezek jelképezik a példázatban Isten kegyelmének jelentőségét. Ő adja a kereteket: a tehetségünket, az életünket és sok egyéb segítséget számunkra ahhoz, hogy Isten kertjében eredményesen tudjunk munkálkodni. Kérem-e rendszeresen Istentől ezeket a kegyelmeket, az Ő isteni segítségét a munkámhoz? Vagy gyakran megfeledkezem arról, hogy ő tartja fenn a világot, és a csak saját erőfeszítéseimre hagyatkozok?

„Kisebb minden más magnál” Isten jelenlétét az életünkben Jézus a legkisebb méretű maghoz hasonlítja, utalva ezzel arra, hogy emberi érzékelésünk számára sokszor alig tapasztalható. Nagyon tágra nyitott lelki szemmel kell élnünk ahhoz, hogy a minket körülvevő anyagi világ tolakodó, húsbavágó érzéki tapasztalatai mögött észrevegyük Isten alázatos és szerény jelenlétét. Hogyan gondozzuk, ápoljuk ezt a drága kapcsolatot, hogy végül terebélyes fává növekedhessen bennünk? A már említett Alicjának ezt tanítja Jézus: „Csak a szerető és bizalomteljes szív ismerhet és érinthet meg engem – a gyermeki szív. Minél nagyobb a hit és a szeretet, annál erősebb a velem való egyesülés, és annál mélyebb a megismerés.” (forrás: Szeressétek egymást magazin, 37. szám)

Végül mindennél nagyobb lesz. Az életünk során az Eucharisztia vétele segítségével egyre jobban beletestesülünk Krisztus testébe. A szentáldozás: Isten országának épülése bennünk, és cselekedeteink által közöttünk is. Jézus arra hív minket, hogy egyre mélyebben belekerüljünk Isten uralmába, az Istennel való kapcsolatba. Így vall erről az igazságról egyháztanítónk, Lisieux-i Kis Szent Teréz: „Nagyobbak vagyunk, mint az egész világegyetem, s egy nap nekünk is isteni életünk lesz.” Mindezt nagyon nehéz elképzelnünk és elhinnünk a földi életünk tapasztalatai alapján. Olyan sok tökéletlenség, hiba van bennünk, amit hosszú évek során sem sikerül legyőznünk. Már-már fel is adjuk a reményt, hogy „tisztességes keresztény” válhat belőlünk…  Tanuljunk ismét Kis Szent Teréztől: „Próbálom elérni, hogy életem a szeretet aktusa legyen, és már nem nyugtalankodom, amiért kis lélek vagyok, inkább örvendezem fölötte… Amióta megadatott nekem, hogy megértsem Jézus Szívének szeretetét, megvallom, hogy Ő minden félelmet kiűzött a szívemből. Hibáim emléke megaláz, s arra ösztönöz, hogy soha ne saját erőmre támaszkodjam – amely valójában gyöngeség –, s ez az emlék az irgalomra és a szeretetre irányítja a figyelmemet. Amikor hibáinkat gyermeki bizalommal a Szeretet emésztő parazsába vetjük, örökre megsemmisülnek.” És hallgassuk meg az ő halála előtt tett vallomását arról, milyennek látja élete célját, ahová egész lényével vágyódott: „Mennyire szomjazom a Mennyet, ahol majd fenntartás nélkül szerethetem Jézust!” Majd pedig így szólt halála napján: „Nem bántam meg, hogy átadtam magam a Szeretetnek. Ó, nem! Nem bánom, sőt, éppen ellenkezőleg!” Kis Szent Teréz hiteles példaképünk abban, hogy merjünk mindent odaadni önmagunkból földi életünkben Istennek, és Ő bőséggel fog kárpótolni bennünket ezért, amikor elérünk utunk végcéljába, a Mennybe: mindennél nagyobb, emberi értelemmel felfoghatatlan boldogsággal!

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, aki mindent tudsz Isten szeretetéről és a mennyországi boldogságról, kérlek, növeld bennem a vágyat, hogy végül ott legyek, ahol Te uralkodsz! Add, hogy ez a vágy legyen mindennapi életem vonzereje, öröme és békessége!

Elhatározás: Kis Szent Teréz közbenjárását kérem ahhoz, hogy növekedjen bennem a vágy az Istennek való önátadásra.