Vándor Evangélium – Áprilisi 1. elmélkedés

AZ ÚR KÖZEL

A hónap imaszándéka: A tisztítótűzben szenvedő lelkekért

Titok: „Aki a mennybe felment”

Személyes kapcsolat…

Szentírási idézet: Mk 14,12-25

Bevezető ima: Jézus, kérlek, adj új szívet nekem, amelyik szüntelenül vágyakozik együtt lenni Veled!

Elmélkedés: „Vegyétek, ez az én testem” Az Úr nem csak az utolsó vacsorán osztotta meg Önmagát tanítványaival. Ő szíve mélyéről vágyik arra, hogy minden emberrel egészen személyes kapcsolatban élhessen! Ezért egészen valóságosan jelenvalóvá teszi magát minden egyes szentmisén, az átváltoztatott ostyában. Egy felnőttként megtért lengyel misztikusnő, Alicja Lenczewska így írt ezzel kapcsolatos tapasztalatáról: „Olyasvalami történt, ami teljesen megváltoztatta az életemet. Egyszerre magam előtt láttam Jézust, aki valóságosabb és valódibb volt minden másnál a kápolnában. Ez azután történt, hogy magamhoz vettem az Oltáriszentséget a szentmisén, és töredelmes szívvel azon gondolkodtam, hogy mennyire le vagyok maradva az Úr mögött az úton. Egyszerre minden megszűnt létezni, egyedül Ő volt ott. Egyre növekedett az ereje és a hatalma, én pedig egyre kisebb lettem mellette. Leírhatatlanul nagy szeretet, mely előtt csak sírni lehet a hálátlanságom miatt. Azután pedig öröm, hogy Ő szeret engem. Szívet melengető öröm. Attól a pillanattól kezdve minden megváltozott: az értékrendem, a szükségleteim, az életcélom. Az egyetlen értékem, vágyam és célom Ő lett: Jézus Krisztus. A legszebb pillanatok pedig a vele való találkozások voltak: a mindennapi imában, a naponkénti szentmisében, a szentáldozásban, de ugyanúgy a hétköznapi életben és mások segítésben is. Ő megadta mindazt, amire vágytam, s amit hosszú éveken át kerestem a világban. Sőt, sokkal többet is adott, mint amit el tudtam volna képzelni vagy amire vágyakozni  merészeltem volna.” (forrás: Szeressétek egymást magazin, 37. szám) Bizonyára nekünk magunknak is volt már olyan személyes élményünk, amikor valamilyen testi módon is tapasztalható formában érzékeltette velünk Jézus az Ő valóságos jelenlétét. Még ha nem is ennyire erőteljesen és hirtelen változtatja meg Jézus jelenléte minden egyes hívő életét, azt mindannyian elmondhatjuk, hogy legalább szeretetének és gondoskodásának közvetett jeleit mindennap megtapasztaljuk. Nagy érdem Isten szemében, ha e rejtettebb jelek is fenntartják bennünk az Isten állandó jelenlétébe és szeretetteli gondoskodásába vetett hitünket és bizalmunkat! „Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek” (Jn 20,29)

„Ez az én vérem, a szövetségé” Alicjának Jézus a továbbiakban sok mindent megtanított az Isten és az emberek közötti mély kapcsolatról. Ebből idézünk: „Azt akarom, hogy az emberek megértsék, hogy mindannyiukhoz szólni akarok. Kísérni akarom őket, védelmezni a gonosztól, és vezetni őket az üdvösség útján. Azt akarom, hogy megértsék, hogy ott vagyok minden ember mellett élete minden pillanatában. Hogy vágyakozzanak arra, hogy hallgassanak engem, és megvalósítsák, amit mondok nekik. Hogy az én tanításom szerint akarjanak élni.” … „A mélyre akarlak vezetni, ahol lelked szentélye van. Oda nem léphet be senki más, mert ott csak én lakozom, ám túl sokszor vagyok magányos. Alakulj át, érlelődj a magányban, hogy ott velem lehess. Élj az áldozat, és a segítségre szoruló emberek iránti szeretet szellemében.” E néhány sorból is kiolvasható a lényeg: Jézus arra vágyik, hogy minden emberrel egészen szoros élet- és sorsközösségben legyen. Hív, hogy mindig figyeljek rá, aki a lelkem mélyén szól hozzám – és meg is hallhatom az Ő hangját, ha a szívem mélyéről vágyom erre. Jézus pedig sugallataival vezet, és kegyelmeivel képessé tesz arra, hogy mindennap a szeretet útján járjak, amely a mennybe visz. Ez az út nem a hibátlanság, nem az emberi értelemben vett tökéletesség útja. „Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok.” – mondja nekünk Isten (Iz 55,8). Ő a szeretet tökéletességét kéri tőlünk, ami elsősorban a mások iránti áldozatkészségben és ellenségeink szeretetében nyilvánul meg (vö: Mt 5,44). Erre természetesen emberi erővel képtelenek vagyunk. És éppen itt válik nélkülözhetetlenné a Jézussal kötött szövetség, amelyért Megváltónk a vérét ontotta. Nekem magamnak mennyi áldozatot „ér meg” ez a szövetség?

 „Amely sokakért kiontatik” Jézus a szenvedő Szeretet, aki akkor és most is szüntelenül szenved velünk együtt és miértünk.  Nagy szenvedést okoz neki minden egyes ember, aki szabad akaratából elszakítja önmagát Isten szeretetétől. Így beszél erről Alicjának: „Sok ember elpusztul, a világ sötétségbe merült, mert az emberek nem imádkoznak, nem egyesülnek velem. Amennyi ima, annyi szeretet, bölcsesség és béke van a szívedben. Amennyit az imában elfogadtál tőlem, annyit adhatsz másoknak. Magadtól nincs semmid, amit adhatnál. A Jóság, a Szeretet és a Bölcsesség Isten forrásából árad, amennyiben egyesülsz Vele az ima által.” Ezért ontotta értünk drága Vérét, hogy általa minket megtisztítson, és tiszta szívvel vágyódhassunk a Vele való találkozásra. Ami megvalósul töredékesen már ebben a földi életben is: az imán és a jócselekedeteken keresztül. És ha hűségesen ezt az utat járjuk, akkor majd az örökkévaló színelátásban is! Gondolok-e gyakran Jézus önmagát feláldozó szeretetére? Hálás vagyok-e Neki ezért? Vágyódom-e mindennap arra, hogy majd örökké, örömben együtt éljek Vele?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, adj még nagyobb vágyat a szívembe, hogy naponta minél jobban elmerüljek a Veled való találkozásban az imádságban!

Elhatározás: Végiggondolom, van-e lehetőségem arra, hogy valamivel hosszabb időt töltsek el naponta imádkozással.