Jöjjön el a Te Országod!
Róma, 2014. november 16.
A Regnum Christi Mozgalom tagjaihoz
Krisztus Király ünnepén
Kedves Barátaim!
Szeretettel köszöntelek benneteket, és biztosítalak imáimról, amikor ezekben a napokban készültök Krisztus Király ünnepére. Amikor Krisztust, mint a mindenség királyát ünnepeljük, felfedezhetjük magunkban Isten működését, aki igazságosan, de mindenekelőtt szeretettel uralkodik minden felett. Hálával ismerjük fel az Atya irgalmát is, amelyet Krisztus, a megfeszített és tövissel koronázott Fia ajándékoz nekünk, és akinek szeretettől megsebzett szíve nyitva áll számunkra.
Ennek az ünnepnek az evangéliuma nyomatékosítja számunkra Krisztus királyságát a mindenség fölött (ld. Mt 25,31-46), akinek minden hatalom adatott a földön és a mennyben. Emlékezetünkbe idézi a felebaráti szeretetet, mert ebben áll a mi valódi és végső hivatásunk, és ez lesz a mérték, ami alapján leszünk megítélve. Ha megnyitjuk magunkat Krisztusnak és az Ő uralmának, aki jó és alázatos szívű, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon; ha mi is, mint Krisztus, szolgáljuk egymást, akkor megvalósul az Ő országa. Ha ezzel szemben önző módon a saját érdekeink megőrzését keressük, ebből a világból hideg és sötét helyet készítünk.
Krisztus a keresztről uralkodik, a szenvedés és a fájdalom helyéről. A Zsidókhoz írt levél szerzője a megváltástörténetnek ezt a titkát egy mondattal fejezi ki, amiről elmélkednünk kell, hogy megértsük: „vérontás nélkül nincs bűnbocsánat“ (Zsid 9,22).
Megpróbáltatás és fájdalom valósága
A küzdelem és a fájdalom szükségszerűen hozzátartozik minden ember életéhez. Senki nincs, akinek ne kellene átélnie ezeket. Az utóbbi időben azt kérdeztem meg magamtól, miért vannak olyan emberek, akik a gondjaik között is meg tudják őrizni belső boldogságukat és reményüket, miközben mások elbátortalanodnak, a sötét gondolatok eluralkodnak rajtuk, nem találják semminek az értelmét, sőt akár a depresszió különböző formáit kell megélniük.
Amikor belép az életünkbe a megpróbáltatás és a küzdelem, úgy hiszem, a felszínes biztonság elpárolog, és akkor érezzük, hogy szükségünk van a hitigazságokra, amelyek képesek tartást adni nekünk. Ezen a ponton akarja nekünk megmutatni Krisztus, hogyan építsük életünket arra a sziklára, amely Ő maga.
Irányítsuk tekintetünket Krisztus királyra
Ferenc pápa pontifikátusa kezdetén különös hangsúllyal állította elénk, mennyire szükséges a Krisztussal való személyes találkozásunk. Arra emlékeztetett minket, hogy hagyjuk magunkat az Ő feltétel nélküli szeretetétől és gyöngédségétől dédelgetni, és hogy a nehézségeink közepette is éreznünk kell, hogy Jézus kísér minket. Csak aki hitben megtapasztalta Jézus személyes szeretetét, az fogja tudni az evangéliumnak megfelelő boldogsággal teljesíteni az élet erkölcsi és egzisztenciális feladatait.
Ebben az összefüggésben szeretnélek titeket azokra a szavakra emlékeztetni, amelyek a Regnum Christi belépési szertartásában találhatóak, és VI. Pál pápától származnak: „Krisztus a mi emberi törekvéseink legmagasabb célja. Ő imáink és reményeink végcélja. Ő ad értelmet emberi történéseknek. Ő ad értéket cselekedeteinknek. Ő minden szív öröme és teljessége: Ő az igaz Ember. Egyben Jézus a forrása boldogságunknak is: Ő az alapja lelki és erkölcsi életünknek. Ő mondja meg, hogy mit kell tennünk, és Ő adja az erőt és a kegyelmet ahhoz, hogy megtegyük azt. Számunkra Krisztus a minden. Ezt felismerni, megvallani és ünnepelni hitbeli és lelkiismereti kötelesség. Sorsunk, üdvösségünk Krisztushoz kötődik.”
Az a bizonyosság, amit a Jézus Krisztusba vetett hit ad, tesz képessé minket az élet megpróbáltatásait higgadtan venni, gyümölcsözően szenvedni, és ezáltal alakulnak át szenvedéseink a kegyelem idejévé. Fel kell fedeznünk Jézus nagyságát, az Ő baráti jelenlétét, feltétel nélküli szeretetét ahhoz, hogy megnyíljunk és képesek legyünk másokon segíteni, ahhoz, hogy olyan reménnyel haladjunk át az életen, amely nem vehető el tőlünk. El kell feledkeznünk önmagunkról, korlátlanul oda kell adnunk magunkat felebarátaink számára, hogy Krisztus országát jelenvalóvá tegyük a világban.
Hagyjuk, hogy a remény átalakítson bennünket!
Szent Ágoston mondja, a keresztényeket a szenvedés nem kíméli meg, ellenkezőleg, jobban érinti, mert hitben élni azt jelenti, hogy mélyebbre megyünk az élet és a történelem feladataiban. A fájdalom megtapasztalása mégis segít is minket, hogy az életet teljes szépségében fedezzük fel – ahogy minden olyan nincstelen emberre tekintünk, akiknek nagy a hite, és olyan boldog realizmusban élnek, amit mi is szívesen megtapasztalnánk.
Így ismerjük fel Krisztus királyban az életünk tökéletes megvalósulását. Jézus Krisztus minden szenvedésünket és fájdalmunkat magára akarta venni. Jézus mindent megújít, és lépésről lépésre vezet minket szívünk és a közösség átalakulásában: azok a sebhelyek, amelyeket a küzdelemben szerzünk, hogy hűségesek és az Ő apostolai tudjunk maradni, Isten irgalmából átalakulnak a remény és az üdvösség kegyelmet hordozó sebeivé – igen, még azokban a sebek is, amelyeket a bűn üt rajtunk.
Kedves Regnum Christi tagok, arra hívlak benneteket, hogy sose csüggedjetek el életetek útján, különösen ne, amikor a saját és más emberek korlátaiból fakadó szenvedéssel találkoztok szembe. Krisztus arra hív minket, hogy tegyük le életünket a kereszt lábához, és adjuk át magunkat annak a belső átalakulásnak, amelyet csak a kegyelem tud véghezvinni bennünk. Sürgősen ki kell lépnünk a világba, és hirdetnünk kell a hit csodáját, amely a felebaráti szeretetben, az apostoli munkában, a rászorulók megsegítésében valósul meg. Ha Krisztus sebeit szemléljük, és nem önmagunkra bámulunk, felébred bennünk a szeretet és a remény.
Krisztus Király ünnepén arra hívlak benneteket, hogy gondoljátok tovább, hogy azok a szenvedések, amelyeket Jézus követése okoznak, „nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.“ (Róm 8,18). Egyesüljünk Krisztussal, amikor a kereszt sebet üt rajtunk, Vele, aki az egész világot felajánlja az Atyának! Újítsuk meg az Úrban való bizalmunkat, és fejezzük ki az életünkkel sokkal inkább, mint a szavainkkal: „Őáltala, ővele és őbenne a tiéd, mindenható Atyaisten a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké. Ámen.”
Ezen az ünnepen számíthattok az imáimra. Imádkozzunk P. Miguel Romeo, LC, aki két nappal ezelőtt halálos balesetet szenvedett, és a Légió, valamint a Regnum Christi minden tagjáért, akik ebben az évben tértek vissza a Mennyei Atya házába. Egyben kérlek benneteket, hogy értem is imádkozzatok.
Krisztusban szeretettel:
P. Eduardo Robles Gil LC
generális
A német szöveg fordítása