Vándor Evangélium – Decemberi 2. elmélkedés

Jézusban maradni

Szentírási idézet: Jn 15,1-12

Bevezető ima:

Teljes szívemből szeretlek, Istenem! Minden, ami vagyok, és amit tenni tudok, Tőled származik. Annyira vágyom arra, hogy találkozzam veled, hogy hozzád tartozzam, mint ahogy a szőlőtőhöz tartoznak a szőlővesszők. Uram, benned akarok növekedni!

Elmélkedés:

A szőlő metszése. Elképzelem, ahogy Jézus előrehajol azon a tavaszi estén, tanítványai körében. Látom, ahogy végigcsúszik keze az ősi szőlőtőn, és ujjai megállnak ott, ahol a testes törzs ágakra bomlik. „Maradjatok énbennem, és én tibennetek” – mondja. Azután tanítványainak figyelmét a szőlővesszőre irányítja, amit megmetszettek, és odakötöttek a lugashoz, és már dagad a jövendő szüret ígéretétől. Jézus a szőlőskertről szóló beszédében elmondja azt, aminek történnie kellene: a fegyelmezés után a bűn eltávozik, a megmetszés után megváltozik a gondolkodásmódunk: más – krisztusi – értékrendünk lesz.

Maradjatok meg énbennem… Képzeljük el azt a helyet, ahol az ősi szőlőtőke találkozik az eleven ágakkal. Ott van az érintkezési pont, az a hely, ahol a „benne maradás” történik. Ott van az a kapcsolódási pont, ahol az életadó táplálék átfolyik a nedvekben a fejlődő gyümölcshöz. Jézus célja nem az, hogy többet tegyél érte a saját erődből és elképzelésed szerint. Ő arra vágyik, hogy eldöntsd: többet leszel vele. Így tapasztalhatod meg a legnagyobb bőséget az Ő dicsőségére.

A Benne maradás titka. Ferenc pápa szemléletesen tanít bennünket egy 2018. áprilisi homíliájában: „Az Úrral kell maradnunk, hogy bátorságunk legyen kilépni önmagunkból, kényelmünkből, szűkre szabott és védett környezetünkből, hogy eljussunk a többiek szükségleteinek nyílt tengerére, és széleskörű keresztény tanúságot tegyünk a világban. Ez a bátorság, hogy kilépjünk önmagunkból és mások szükségletei felé haladjunk, a Feltámadt Úrba vetett hitből születik és abból a bizonyosságból, hogy Szentlelke elkísér bennünket. Az egyik legérettebb gyümölcs, amely a Krisztussal való szeretetközösségből fakad: a felebarát iránti karitatív elkötelezettség. Amikor önmagunk megtagadásáig szeretjük testvéreinket, ahogyan Jézus szeretett bennünket. A hívő felebaráti szeretete nem stratégiák gyümölcse, nem külső ösztönzés hatására születik, hanem a Jézussal való találkozásból: abból, ha Jézussal maradunk. Jézus számunkra a szőlőtő, amelyből magunkba szívjuk az életnedvet, vagyis az „Életet”, hogy elvigyünk a társadalomba egy másfajta életmódot, amely az utolsókat teszi az első helyre.”

Beszélgetés Krisztussal:

Uram, köszönöm Neked, hogy megmutatod, hogyan tud az életem gyümölcsöt teremni. Szeretném példaképül venni a Te lelkek iránti odaadásodat. Tudom, hogy ez állandó fáradozást igényel, hogy az irántad való szeretetem legyőzze kényelemszeretetemet, és engedelmes legyek a Szentléleknek. Add, hogy életemmel adjak, és ne elvegyek. A Te szereteted mindig ott lesz velem, és elkísér minden munkában és küzdelemben.

Legyen segítségünkre Mária, a Szentek Királynője és az isteni Fiával való szeretetközösség tökéletes mintaképe. Tanítsa meg nekünk, hogy hogyan maradjunk Jézusban, mint a szőlővesszők a szőlőtőben, és soha ne szakadjunk el szeretetétől.

Elhatározás:

Ezen a héten több időt szánok az imádságra, hogy jobban megéljem a Krisztussal való egységet.