Vándor Evangélium – Augusztusi 2. elmélkedés

Mi akadályozza bennem Isten országának növekedését?

Szentírási idézet: Mt 13,1-23

Bevezető ima: Uram, Jézus! Képzeletben most én is odaülök lábaid elé a Galileai-tó partján, és figyelmesen hallgatom a tanításodat. Mintha én is ott állnék a homokparton, és látnálak téged a csónakból beszélni hozzám… Megnyitom most a szívemet, és figyelek a szavaidra, amelyekkel most nagyon fontosat akarsz tanítani nekem az életemmel kapcsolatban.

Elmélkedés: Ebben a példabeszédben Jézus világosan megmutatja, hogy Isten országa, melyet Isten keresztségünkkor belénk ültetett, egy olyan valóság, amely a bensőnkben gyökerezik, és ott növekszik a mi együttműködésünkkel, míg egy napon az “örök életre szökellő vízforrás” válik belőle (vö. Jn 4,14).

Mindenki, aki próbált már egy magot felnevelni, tudja, hogy bár a magban benne rejlik a teljes potenciál, azaz minden, ami szükséges ahhoz, hogy kifejlett növénnyé fejlődjön, de ez csak a mi emberi segítségünkkel valósulhat meg. Azaz mi magunknak kell megteremtenünk a fejlődéséhez szükséges feltételeket. Ugyanígy van a szentté válásunk kegyelmi csírájával is! Isten már előre hozzáadta ehhez a keresztségben az Ő 99%-át. Most rajtunk a sor, hogy az életünk folyamán hozzátegyük a mi 1 %-unkat, azt, hogy megfelelően előkészítjük és ápoljuk lelkünk talaját a szentté válás magjának növekedéséhez! Nézzük meg most, melyek is a legfontosabb akadályok, amik gátolják Isten kegyelmének növekedését bennünk?

„Néhány szem az útszélre esett…” Jézus első helyen említi, vagyis hangsúlyosan figyelmeztet minket a gonosz támadásaira, aki lelkünk nagy ellensége! Egyik leggyakoribb taktikája az, hogy titokban dolgozik: arra törekszik, hogy ne vegyük észre Isten működését vagy ajándékait, illetve ne ismerjük fel a gonosz kísértéseit. Ezért gyakran előfordulhat a mindennapokban, hogy nem halljuk meg, hogy Isten mit szeretne tenni éppen az életünkben, a lelkünkben. Az első lépés ezért a megfelelő talaj előkészítésében: ha tudatosítjuk magunkban ezt a valóságos lelki harcot, és mindig törekszünk Isten oldalára állni a küzdelemben a döntéseinkkel és a cselekedeteinkkel.

„Más mag köves talajba hullott…” A következő akadály, amely bennünk található olyan, mint a földben lévő kemény, terméketlen kövek sokasága: a kisebb-nagyobb bűneink. Megakadályozzák, hogy megtapasztaljuk szívünkben az Istennel való találkozás mindent felülmúló örömét, s ezért amikor szorongatás, nehézség ér bennünket, nem tudunk az evangéliumhoz való hűségben kitartani.

Ugye, nem is gondolnánk, hogy egy apró kis hiba is akadályt jelenthet az Istennel való kapcsolatunkban? De gondoljunk csak arra, amikor legutóbb egy apró kavics került a cipőnkbe: nem próbáltunk-e minél hamarabb megszabadulni tőle? És ami még rosszabb: a kis vétkek további vétkeket vonzanak maguk után. Amikor engedékenyek vagyunk magunkkal szemben, és újra meg újra elkövetjük ugyanazt a hibát, az észrevétlenül egy rossz szokássá alakul az életünkben. Így az apró hibák idővel hatalmas gáttá növekednek a szentté válásunk útján, melyeket egyre nehezebb és nehezebb lesz elmozdítani az útból, minél tovább engedjük, hogy megmaradjanak az életünkben. Ekkor már „dinamitra” van szükségünk ahhoz, hogy megszabaduljunk tőlük. A gyónás és az Eucharisztia szentsége éppen ilyen „dinamitok”, amik segítenek széttörni azokat az akadályokat, amiket saját erőnkből nem tudunk legyőzni.

„Ismét más szúrós bogáncsok közé esett…” Ez a harmadik akadály, amit Jézus említ: a világból származó megtévesztések és kísértések. Közülük az egyik legnagyobb akadály az Istenbe vetett bizalom hiánya, ami miatt a világi gondok könnyen eltávolíthatnak bennünket Istentől. Ugye, milyen gyakran rajtakapjuk magunkat, hogy az apró dolgok miatti aggodalmaskodás foglalja el a gondolatainkat? Mennyivel többet törődhetnénk helyettük Isten ügyével, ha jobban tudnánk bízni az Ő gondviselésében!

Természetesen nem gondolkozhatunk mindig csak Isten dolgain, nem ezt várja el tőlünk az Úr: helyt kell állnunk a munkában, a tanulásban, a családban…  és szükségünk van a kikapcsolódásra is. De minden cselekedetünk mögött legyen ott az a bizonyosság, hogy ezt most Istenért teszem, hogy Isten vágya, akarata az, amit éppen csinálok. A helyes hozzáállás tehát ez: kérdezzem meg napközben is rendszeresen magamtól, hogy mit akar vajon Isten, mit tegyek ebben a pillanatban? Hogyan tudok éppen most örömet szerezni neki, mi az a tevékenység, amely által az Ő kegyelme növekedhet bennem? Ezzel szemben, ha a saját aggodalmaim uralkodnak el rajtam, és ezek töltik ki a gondolataimat, akkor elfojtom a mennyország csírájának növekedését a lelkemben!

„A többi jó földbe hullott…” Ha sikeresen megtisztítjuk lelkünk talaját a kövektől, és megszabadulunk a tövisektől is, akkor végre jól előkészített talajban növekedhet bennünk Isten országának magva. Folyamatos ápolásra van azonban szüksége: öntöznünk kell imádsággal és a szentségekkel, hogy Isten a kegyelmeinek özönét áraszthassa ránk a mennyből. Trágyáznunk kell erényekkel és jócselekedetekkel. Gondoznunk kell az Istennek felajánlott áldozatainkkal és szenvedéseinkkel. Ha ilyen termékeny talajt teremtünk a szívünkben, akkor Isten kegyelme képes lesz véghez vinni bennünk mindazt, amit Ő akar. És amit Isten a legjobban meg akar tenni bennünk, az az, hogy igazán boldogok legyünk! Hogy boldogan szeressük és szolgáljuk Őt ebben a földi életben, és tökéletesen boldogok legyünk az Ő társaságában az eljövendő örök életben. Hiszen éppen ezért ültette belénk a keresztségben Isten országának magvát! “Ne féljetek Krisztustól! Ő nem vesz el tőletek semmit, de megad mindent.” (XVI. Benedek papa első pápai homíliája, 2005. április 24.-én)

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus! Te vagy a magvető, aki ápolod a magot, melyet a lelkem mélyén elvetettél. De azt akarod, hogy én magam is együttműködjek veled ebben a munkában, hogy a te kegyelmed valóban gyümölcsöt tudjon teremni bennem. Kérlek, segíts felismernem azokat az akadályokat az életemben, amelyek gátolják a te országod növekedését bennem, és segíts, hogy a szabad akaratom igyekezetével megszabaduljak ezektől.

Elhatározás: Elgondolkodom most azonnal azon, hogy mi a legnagyobb hibám, és meghozok egy konkrét döntést, ami segít, hogy megszabaduljak tőle. Elhatározom, hogy elkerülök minden olyan helyzetet, ami ennek a bűnnek a kísértésébe vezethet.