Elmélkedés lépésről lépésre

Szeretnénk szemlélődni, elmélkedni, de nem tudjuk hogyan? Ez a néhány pont segít az elmélkedésben. 

ima

John Bartunek LC atya gondolatai

KONCENTRÁLÁS

Minden reggel elég korán kelek fel, hogy csak egy pár percre is, de be tudjunk térni a templomba. Itt van egy kápolna, ami 24 órát nyitva tart. A mobiltelefonom, bent hagyom az autóban, és belépek a kápolnába. Letérdelek, és keresztet vetek. A fejem tele van gondolatokkal, és még fáradt vagyok, mert mielőtt kiléptem a házból, még arra sem volt időm, hogy megigyam a csésze reggeli kávémat.

Nézem a keresztet, és a kihelyezett Oltáriszentséget… – Uram, tudom, hogy itt vagy, és soha nem hagysz egyedül engem. Hűséges vagy. Köszönöm, Uram, hogy itt vagy. Hálát adok neked mindenért, amit nekem adtál: életemért, katolikus hitemért, a hivatásomért. Uram, te örökre király vagy, és országod polgárává tettél. Csak a te országodban leszek boldog. Ez az, amire vágyik a lelkem: boldognak lenni. Erre teremtettél engem, és ezt keresem nálad. Tudom, hogy folyamatosan arra hívsz, hogy a közeledben legyek. Ezen a reggelen irányítsd gondolataimat, töltsd el szívemet az irántad való szeretettel, erősítsd hitemet. Ezt a rövid kis imát eléd hozom dicsőségedre, és országod terjesztéséért. Kérlek téged: segíts szívemben növelni a türelem erényét, miközben ezt az időt azzal töltöm, hogy szavaidról gondolkodom. Taníts, hogy olyan jó szándékú és szívből alázatos legyek, amilyen te vagy.  –

SZEMLÉLŐDÉS

Elő akarom venni szemlélődő könyvemet, amit éppen használok, és megállapítom, hogy már megint otthon hagytam. Szerencsére a padban előttem ott van egy misekönyv, belelapozok, és elolvasom a múlt vasárnapi evangéliumot. Ebben az áll, hogy az új bort ne töltsük régi tömlőbe, és a régi ruhát ne foltozzuk meg új anyaggal. Még egyszer elolvasom, de semmi nem kelti fel figyelmemet. Most lassabban olvasom, de még mindig csak a mögöttem ülő ember lélegzését hallom. Uram, engedd, hogy felfogjam, mit akarsz ma mondani nekem! – Újra a monstranciára nézek, a te csendes jelenlétedre, de nem jut eszembe egyetlen jó gondolat sem. Emlékezetembe idézem kedvenc zsoltáromat, és makacsul imádkozom szívem belsejében.

„Uram, nem dölyfös a szívem, szemem nem tekintget gőgösen. Nem keresek nagy dolgokat, amelyek meghaladják erőm. Megtanítottam hallgatni a lelkem, így békét szereztem neki. Mint anyja ölén a gyermek, mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem. Remélj, Izrael, az Úrban, most és mindörökké!” (131. Zsolt.)

Ahogyan mindig, most is bőséges anyagot találok az egyszerű szavakban az elmélkedésre. Bízni Istenben és átadni neki az ellenőrzést életem felett. Mindig azon járnak a gondolataim, hogy mindent, az egész életemet kontroll alatt tartsam, különösen is a jövőmet; pedig valójában minden Isten kezében van. Ő teremtett meg engem, neki terve van velem, és azt akarja, hogy megbízzak benne. Isten azért lépett a világba, hogy elnyerje bizalmamat. Ő mos is jelen van itt az Eucharisztiában, hogy újra részesítsen szeretetében és mindenható erejében. Bíznom kell benne. Engednem kell, hogy a csend és a nyugalom átjárja szívemet.

BESZÉLGETÉS KRISZTUSSAL

- Uram, Istenem és Teremtőm. Ki vagyok én? Csak egy apró teremtmény. Egy a milliárdnyi emberi lény közül, akik benépesítik a földet. Egy senki vagyok, mégis szüntelenül csak magamra gondolok, mintha én lennék a világmindenség középpontja. El akarok csendesülni bensőmben, hogy egy pillanatra Istenre figyeljek.

Szeretett Uram, te vagy a világmindenség középpontja, és te tartasz kezedben mindent. Tudom, hogy teljesen személyre szabott terved van velem, és hogy ez mindenkor a legjobb számomra, és családomnak és az Egyháznak is javára válik. Valamire megteremtettél engem, hogy azt teljesítsem. Meg akarom ismerni rólam szóló tervedet, és azt követni akarom. Ó, Uram, olyan gyenge vagyok! Mindig annyira nyugtalanítanak azok a dolgok, amelyeket nem tudok ellenőrzésem alá vonni. Miért nem mondod meg egyszerűen, hogy mi a terved velem; akkor nem kéne mindig találgatnom, és nem nyomasztanának a gondok, és nem kellene küzdenem, hogy tudjam, mit akarsz tőlem. – Szünetet tartok és figyelek Istenre.

A te útjaid olyan rejtélyesek. De nem én vagyok, nem, Te vagy az Isten! Az én szerepem csak annyi, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek, minden mást pedig a te kezedbe tegyek le Uram. Legalább a mai napra tudom, mit kívánsz tőlem. Meg vannak a kötelességeim, bár te is tudod, hogy ezeket szívesebben kikerülném, és pihennék, de még sem ezt teszem. Megpróbálom a tőlem telhető legtökéletesebben teljesíteni feladataimat, mert ez az, amit kérsz tőlem, Uram, és te mindig csak a legjobbat akarod nekem. Hallgatok, és megpróbálok hallgatni rád.

- Jézus, te vagy a Mesterem, Megváltóm, fényem, és barátom. Szentlelkeddel világosítsd meg értelmemet és szívemet, hogy a mai napon méltó szolgád lehessek.
- Mária, te tudod, mit jelent a sötétben Isten útjain járni. Add, hogy ne egy másik út mellett döntsek. – Most egy kicsit hosszabb szünetet tartok és figyelek Istenre.

Néhány perc eltelik, sokféle gondolat jár a fejemben. Talán néhány a Szentlélektől van, mások a világból jönnek, hogy eltereljék figyelmemet, de amint felismerem ezeket, elhessegetem magamtól.

- Ma délután még mindenképp fel kell hívnom Istvánt! Ez egy zavaró gondolat, de ha nem írom fel, el fogom felejteni. – Előveszem jegyzetfüzetemet, felírom, és utána újra nyugodtan tudom szemlélni az Oltáriszentséget, és az Úr jelenlétébe helyezni magam.

ELHATÁROZÁS

Újra a Szentostyát nézem a Monstranciában. –Mit tehetek ma Uram, hogy megmutassam irántad való szeretetem? Semmi nem jut eszembe. Az életprogramomban az áll, hogy a türelem erényén munkálkodom. Mindig, amikor Zoltánnal az Egyházról beszélek, türelmetlen leszek. Egyszerűen nem tudunk egyetértésre jutni. Ma együtt fogunk ebédelni. Nem fogok neki ellentmondani, és megpróbálom távol tartani magunkat a vitás témáktól. Uram, megígérem neked, ma nem fogunk vitatkozni Zoltánnal. Nyitottságom és barátságos viselkedésem tükrözze vissza a te lényedet. – Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…

Ha reggel végzem az elmélkedésemet, jó, ha estére is hagyok még valamit: hazafelé betérni néhány percre egy templomba, vacsora előtt a családdal együtt elimádkozni egy titkot, vagy egy egész rózsafüzért, iskolából, vagy a munkából hazafelé megállni egy parkban, és egy negyedórás lelki olvasmányt olvasni. Minden nap elmenni szentmisére – ez a legjobb eszköz a lelki élet megszilárdítására; a gyakori szentáldozás, és a szentmisén való figyelmes részvétel együttesen hatnak, és minden más buzgó cselekedetnél jobban megerősítik hitünket, reményünket és szeretetünket.

1 hozzászólás a(z) “Elmélkedés lépésről lépésre” bejegyzéshez

  1. Pityu szerint:

    Igen igy is lehet.
    Csak én jó ha reggel el tudok mondani egy imát. De napi mise az nekem nem megy…

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!