Személyes kapcsolat Jézussal
Szentírási idézet: Jn 6,47-56

Bevezető ima: Jézusom, kérlek, hogy a mai imában kegyelmeddel növeld a szívemben a vágyat, hogy több időt töltsek imádságban a Te társaságodban. Segíts, hogy Szentlelked által jobban meghalljam hangodat, tanácsaidat, vezetésedet!

Elmélkedés: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van.” Jézus egészen önzetlenül, csakis énértem és teérted és minden egyes emberért vállalta a földi élet és a kínhalál keserveit, hogy Isten lenyűgöző csodája által Ő maga táplálhasson miket, és útitársunkká váljon saját életünk küzdelmeiben. Meghatóan ír erről a misztikus isteni szeretetről Barsi Balázs ferences atya: „Amikor a szentáldozásban magadhoz veszel, a kenyérrel és borral testedet táplálom, előre hirdetve, hogy tested is az örökkévalóságra van rendelve és fel fog támadni. Íme, az oltáron végbemenő konszekrációnál is csodálatosabb és hatalmasabb átváltoztatás! Belépek a te emberi életedbe, hogy fölvegyelek az én isteni életembe. A szentáldozás nem egy percig tart csupán, hanem egész nap, egész héten át történik veled és benned, szakadatlanul, mint maga az élet. Míg a földi kenyérért dolgozol, viselve a nap terhét és hevét, ne feledd: a világ nagy átváltozása megkezdődött ott benn, lelked mélyén. Ne a környezetedtől várd, hogy megváltozzon, neked kell megváltoznod, s belülről átalakulva átalakítani mindeneket. Mert az tetszik az Atyának, ha engeded, hogy én működjem benned, s a te hited által a világban.”
„A mennyből alászállott kenyér” Jézus közöttünk való jelenlétének forrása tehát az Eucharisztia, amelyet magunkhoz veszünk; táplálja lelkünket és növeli Isten szeretetét bennünk. Milyen lenyűgöző, hogy Isten minket, embereket választott az Ő edényeinek, hogy küzdelmeink árán közvetítsük szeretetét a környezetünkben élőknek! Ezt szinte életünk minden pillanatában megtehetjük! Erre utalt Jézus, amikor így tanította apostolait: „az Isten országa közöttetek van”(Lk 17,21). Így ír a filozófus-író, Dienes Valéria a közöttünk rejtőzködő Istenről: „Hányféle formában közelít felénk Krisztus! Események, könyvek, emberek formájában. Barátaink és ellenségeink szavaiban, rólunk való ítéleteiben. Saját gondolatainkban, élményeinkben, kétségeinkben és meggyőződéseinkben. Egy váratlan látogatóban, egy szentbeszédnek valamelyik mellékmondatában, egy panaszkodóban, egy tanácsot kérőben, egy megoldhatatlannak tűnő problémában. Egy választásban, elhatározásban, félelemben vagy bizalomban, életünk, lelkünk minden rezzenésében… Miért akar így titokban maradni? Mert nem is bírnánk elviselni jelenlétének szépségét. Földi eszmélésünknek csak a mi egyéni életünkön átszűrt jelenléte való. Itt elég azt éreznünk, hogy benne van minden élményünkben, hogy tele van vele minden valóságunk, hogy mindenben Ő beszél hozzánk, Ő szólít meg, Ő irányít és érteti meg velünk az életünket. Azért is titkosan akar velünk lenni, hogy keressük Őt. Azért, hogy éljen bennünk az a belső feszültség, mely minden várásunkat jellemzi, mely minden félig tapasztalt élmény sajátja, mely rendes kísérője annak a bizonytalanságnak, amellyel Isten felé közeledünk… Azt hisszük, hogy valami különös dolognak kell történnie velünk, pedig szó sincs róla.” (Dienes Valéria: Felismerni Krisztust minden formában)

Beszélgetés Krisztussal:
Pio atya imája (részlet)
Maradj velem, Uram, hogy el ne feledjelek. Tudod, hogy milyen könnyen elfordulok tőled.
Maradj velem, Uram, mert gyenge vagyok, szükségem van erődre, hogy annyiszor el ne essek.
Maradj velem, Uram, mert Te vagy az én életem: nélküled lankad buzgóságom.
Maradj velem, Uram, mert Te vagy az én világosságom – nélküled sötétségben járok.
Maradj velem, Uram, hogy megmutasd nekem akaratodat.
Maradj velem, Uram, hogy halljam hangodat és kövesselek.
Maradj velem, Uram, mert nagyon akarlak szeretni, és mindig veled akarok lenni.
Maradj velem, Uram, ha azt akarod, hogy hűséges legyek hozzád.
Maradj velem, Jézus, mert bármilyen szegény is a lelkem, azt kívánom: számodra a vigasz helye és a szeretet fészke legyen. Ámen.

Elhatározás: Kérem Jézus segítségét, világosítsa meg látásomat, hogy felismerjem az Ő jelenlétét a leghétköznapibb eseményeken keresztül is; adjon általa vigasztalást és növelje bennem a lelki örömöt.