3. Elmélkedés

 

Szentírási idézet: Mt25,14-30

Bevezető ima:  Hálát adok Neked, Mennyei Atyánk, mert ránk bíztad a teremtett világot, hogy bizalmaddal felemelj bennünket; hogy a körülöttünk élők iránt érzett felelősség által növekedjünk a szeretetben. Hálát adok, mert Te bölcs és szent vagy, jóságodban és igazságodban mindig bízhatunk. Hálát adok, hogy a másokért való áldozathozatal küzdelmeiben mindig biztosan számíthatunk isteni segítségedre.

 Kérés: Kérlek, szerető Istenem, nyisd meg értelmemet és szívemet, hogy egyre jobban megértsem teremtésed titkait és szépségét, és ezáltal jobban dicsőítselek Téged, és jobban szolgáljam testvéreimet.

Elmélkedés: Ezen a nyáron egy különös gondolat vert gyökeret a lelkemben, mely azóta egyre erősödik. A talentumokról szóló példabeszéddel kapcsolatos. Erről a jézusi tanításról eddig még csak olyan magyarázatot hallottunk, ami a tehetségeinkkel, képességeinkkel kapcsolatos.

Most viszont villámként hasított belém: ezek a bizonyos talentumok azok az emberek, akiket nekem adott az Isten! A házastársam, a gyerekeim, a szüleim, a kereszt- és bérmagyerekeim, a rokonaim, a barátaim, a főnököm, a kollégáim, a papom. Ők a talentumaim, életem értékei és gazdagsága, akikre nekem is vigyáznom kell, mert majd el kell számolnom velük! Majd számon leszek kérve, hogy velük mi történt mellettem, az én hatásomra. Szentek lettek, boldog, kinyílt szívű lelkekként élnek, vagy elsötétült, tönkrement emberek, akik messze vetődtek az isteni világosságtól? Törődtem-e velük, érezték-e az én gondoskodásomat? Körbevettem-e őket hittel, szeretettel, hordoztam-e őket imában, segítettem-e őket hitük növelésében? Vagy gyöngédség nélkül kritizáltam őket, érzéketlen, figyelmetlen voltam velük, inkább csak magamra gondoltam? Egy pappal legalább 1000 ember jut be a mennyországba – mondta Vianney Szent János. És velem hány? Én hány talentumot kaptam, és mit tettem velük? Gyarapodnak, vagy elástam őket és nem törődöm velük?

„Ossz szeretetet, bárhová mész: legfőképpen a saját házadban… Ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel, nagyobb hittel és boldogabban távozzék tőled, mint ahogy jött. Légy Isten jóságának élő kifejeződése; jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, meleg, üdvözlő szavaidban.” (Kalkuttai Szent Teréz anya)

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, látod, sokszor csak azért hidegülünk el egymástól, mert nem értjük meg, mennyire mélyen össze van fonva az életünk, hogy nem válhat le egyikünk a másikról sem könnyen, sem nehezen. Te tudod, hogy az önzés, a hitetlenség, az erkölcstelenség korszakában élünk, mely hatalmas kihívás számunkra! Segíts, hogy itt a földön ugyan még „tükör által homályosan”, de mégis egyre tisztábban tudjuk látni Isten örökkévaló, igaz szeretetét. Segíts, hogy ezt tetteink is tükrözzék.

Elhatározás: Mindenség Királya, ne engedd, hogy kihűljön bennem a szeretet. Fenséges Úr, tölts el Szentlelkeddel, hogy királyi lélek hasson át engem is, miként a nagy szenteket, és királyi lélekkel sáfárkodjak a te kincseiddel, vagyonoddal: az emberi lelkekkel. Ne legyek kicsinyes és földiesen sötét, hogy csak a fáradságot és a sértődöttséget vegyem számba, hanem tégy nagylelkűvé és nemessé a lelkekért végzett munkában! Miként, ha egy bajba jutott vadállat életét próbálja megmenteni valaki, és közben nem haragszik, ha a szegény állat félelmében karmolni, harapni akarja – mi is úgy mentsük még vad embertársaink lelkét, hogy közben nem veszünk tudomást a „harapásokról és karmolásokról”, amiket okoznak nekünk. Ámen