Vándor Evangélium – Április – 2. Elmélkedés

Szentírási idézet:  Jn 13,12-17

Bevezető ima: Megváltó Jézusom! Hozzád jövök ma, mint az élet forrásához. Köszönöm, hogy a barátod lehetek. Alakítsd a szívemet, hogy méltó legyek erre a barátságra.

Elmélkedés: „Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.” A családban sokféle módon kötődnek egymáshoz a család tagjai, de a legerősebb kötés az maga a szeretet. Isten, mivel ő maga a szeretet, olyan nagylelkű az emberekkel, hogy a családi kötelékben magát ajándékozza nekünk. Nem csak hívő keresztényeknek, de minden családban élő embernek megmutatja önmagát a szeretet misztériumában. Ez mindenki számára érthető és vonzó, hiszen öröktől fogva vágyik az ember a szeretetre. Jól szeretni azonban nagyon nehéz; készséges szívvel naponta megmosni egymás lábát lehetetlen csupán emberi erőfeszítésből.

Ha a szeretet a küldetésünk, akkor arra nem csak vágyódunk (de jó lenne szeretni valakit…), hanem cselekedetek születnek belőle: szeretetünk gyümölcsei.  Egy olyan közösségben, amit az Isten kiválasztott magának, minden tag megtermi a maga gyümölcseit. És ez már valódi reménység: annak a biztos tudata, hogy a közösség megtart és általa rám is árad, a boldogulásomhoz szükséges kegyelem.

A küldetésem második lépcsője tehát megtalálni a helyemet, feladatomat a családomban, egyházközségemben.  Óriási felelősség ez, amely csakis Krisztus alázatának mindennapos gyakorlásával valósítható meg!

„Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.” Jézus nem csak azt mondja, hogy szeressétek egymást, és akkor minden szép és jó lesz, hanem azt mondja: „úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (vö: Jn 13,34)  Ő pedig meghalt értünk a keresztfán… Nyilván nem mindenki hivatott arra, hogy vértanú legyen, de az életemet adhatom barátaimért egy csepp vér nélkül is. Amikor lemondok az akaratomról, vagy kényelmemről a másik kedvéért, akkor bizony egy kicsit az életemet is odaadom. Amikor lemondok önmagamról, akkor helyet kap bennem az irgalom, és betölthetem a nekem szánt küldetést. „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek.”

Isten szeretetének megélése teszi a keresztény közösséget családdá. A szeretet által ajándékok lettünk egymás számára. Olyan ajándékok, akik Isten kegyelmét közvetítik egymás és a világ felé.

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, add meg nekem, hogy úgy tudjak szeretni, mint ahogy te szeretsz. Had legyek áldás és kegyelem forrása a családomban és a közösségemben. Neked adom a kezemet, hogy te cselekedj velük. Neked adom a szájamat, hogy azt a te szavaid töltsék meg. Neked adom a lábamat, hogy oda menjek, ahol szükség van rám. És neked adom a szívemet, hogy általam megismerjék a te végtelen szeretetedet.

Elhatározás: Ma a családomban vagy közösségemben gyakorolni fogom az irgalmasság valamelyik testi cselekedetét.