Vándor Evangélium – Április – 1. Elmélkedés

„Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”

A hónap imaszándéka: A felszentelt papokért.

Titok: „Aki az Eucharisztiában nekünk adta önmagát.”

1. Elmélkedés

Szentírási idézet: Mt 9,9-13

Bevezető ima: Drága Jézusom, a mai napon adj nekem irgalmas szívet! Úgy járjak az emberek között, és úgy végezzem mindennapi dolgaimat, hogy általam a Te irgalmad fénye ragyogjon a világban!

Elmélkedés: Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Amikor arra gondolunk, hogy misszió, szinte mindig az jut eszünkbe, hogy másokat meg kell szólítanunk, az örömhírt tovább kell adnunk. Ez így is van, de mindenekelőtt a missziót magunkon kell elkezdeni! Tegyük fel a kérdést: Én mennyire tudom magamévá tenni Krisztus irgalmasságát? Aki Mátét meglátogatva éppen azoknak adja barátsága ajándékát, akik nem is remélhettek ilyen igaz barátot. Olyan embereknek, akik lelkük mélyén szomjazzák az Istent, és ez a szomjúság valóban őszinte bennük. Bizonyára sok ilyen ember van a környezetünkben! Lehetséges, hogy észre sem vesszük őket… lehetséges, hogy lenézzük őket, amiért nem járnak templomba, úgy mint mi. Sajnos, vallásos keresztényként előfordul, hogy többnek gondoljuk magunkat, mint mások. Elfeledkezünk arról, hogy a hit kegyelem, és mi magunk is ajándékba kaptuk Istentől. Pedig a hitünk nem olyan dolog, amit kiérdemeltünk. Gyakran mélyen hívő szüleinknek, nagyszüleinknek vagy ismeretlen jóakaróinknak köszönhetjük, hogy felébredt az Isten iránti őszinte szeretet a szívünkben.

A farizeusok is vallásosak voltak, nem is akármennyire, de éppen a lényeget nem látták meg. Lelkük gőgje elvakította őket az igazságra, hogy Isten minden embert a saját képére és hasonlatosságára teremtett. Nincsenek egyenlők és egyenlőbbek.

Vallásos életünk áldozatait tegyük most egy kicsit félre, és halljuk meg Jézus szavait. Engedjük, hogy ezek a szavak a szívünkig elérjenek. Amikor a szavak megérintik a szívünket, akkor eltűnik a farizeus és a vámos, akkor már csak az ember van ott. Tekintsünk Krisztusra, és lássuk meg benne az Irgalmas Istent, aki megszólít, megtérít és megtisztít. Ebben a mély, személyes kapcsolatban Isten önmagát mutatja meg, ezáltal békességet ad nekünk, és felkészít minket a küldetésünkre. Amikor pedig Krisztus arca átragyog rajtunk, akkor megtaláljuk békességünket, és készen állunk küldetésünkre, hogy krisztusi életünkkel Istenhez vezessünk másokat is.

Legyen béke a szívemben, segíts ebben, Istenem. Nem kérek most semmi mást, csak Nálad keresem a gyógyulást. Hogy a világban egyszer béke legyen, azt magamon kell elkezdenem. Lélektől-lélekig, a békesség így születik. (Imperfectum együttes)

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, te küldetést adtál nekem, hogy tanúskodjak rólad a világban, formálj engem a te irgalmas szíved szerint! A te barátságod mindennél többet ér nekem, ezért szeretnék veled időt tölteni. Érintsd meg a szívemet, hogy irgalmas és érző szív legyen!

Elhatározás: Ma eltöltök 10 percet csendben elmélkedve Isten irgalmasságán.