Néhány nap volt csupán, de a családunk részéről maga a felhőtlen szórakozás és feltöltődés, amit együtt töltöttünk a Regnum Christi ismerős családjaival Erdélyben, Torockón. Belesűrítettünk ebbe a néhány napba mindent, amit csak lehetett: kirándulásokat, városnézést, hegymászást, fürdőzést, reggeli elmélkedéseket, esti miséket, „házi” hangversenyt, rögtönzött táncházat, kézműveskedést, tábortüzet, tollasozást, focizást, ping-pongozást, csendes beszélgetést vagy épp hangos és jóízű kacagást.

IMG_0549s

Olyan néhány nap volt ez, amire még nagyon sokáig emlékezni fogunk. Egy szó, egy dallam, egy mozdulat és máris felelevenedik a családi táborban töltött idő. Eszünkbe jut az a keskeny, csúszósra kopott szakasz a Tordai-hasadékban, mélyen alattunk a folyóval, vagy az elénk táruló Székelykő, a torockószentgyörgyi várból vagy épp a természet adta wellnes-részleg a hegyek között megbúvó kis patakmederben. Csendes pillanatainkban eszünkbe jutnak a tábori misék is, háttérben az impozáns, saját bejáratú oltárunkkal, a Székelykővel, vagy a reggelek, amikor még ébredezett a természet és vele együtt a ház alkalmi lakói, kik még álmosan sietnek a lugasba, hogy a lelküket is felkészítsék az előttük álló napra.

Sokan voltunk, sokfélék, de épp ez volt benne a szép és maradandó. Szorosabbra fűződtek a barátságok, több idő jutott másokra, magunkra. Hisszük, hogy a közhely, miszerint „Jövőre, veletek, ugyanit!”, nem csak üres szavak.

Hálát adunk azért az Isteni kegyelemért, hogy együtt lehettünk és hogy épp velük lehettünk.

 Palásthy Péter és Julcsi

——————————————————————————————————————

Nagyon jó volt Torockón. Nekem legjobban a Székelykő megmászása tetszett, igaz, kicsit fárasztó volt, de ez volt a legjobb. Nagyon tetszettek a programok és jókat beszélgettünk. Ha visszapörgethetném az időt, nagy örömmel újra átélném. Kár, hogy néhány család nem tudott eljönni!

Palásthy Panni

IMG_0770s

——————————————————————————————————————

KisKatát szó szerint idézem: Ebben a tájban az tetszik, hogy sok a ló. Az nem tetszik, hogy kanyar után  lehet akár egy tehén is… Régen, amikor Kata tényleg kicsi volt, a kakasos nyalókától lett az utunk- akármerre vitt is- :  KIRÁNDULÁS.

Nekem ez a tábor volt  a “kakasos nyalóka”!

Fájón fantasztikus díszletek között egy csodálatos kirándulás: családokkal- családokhoz, hívőkkel és hitüket még nem ismerőkkel- hivatásos hívőkhöz, magyarokkal magyarokhoz.
Bár kicsit civilek maradtunk végig- nem vettünk részt az elmélkedéseken és nem voltunk ott minden misén, a torockói kis kápolnában életre szóló töltést kaptunk.
Köszönöm Mezey Zsuzsinak, hogy annyit imádkozott és kiimádkozta a Jóistentől az áldást és kegyelmet erre a 6 napra! Köszönöm Jánosnak, hogy helyén volt a szíve, esze és a gitárja! Ezer köszönet a gyerekeknek, hogy mindegyik jól érezte magát!
Köszönöm, hogy láthattuk és hallhattuk Bandit és Katicát együtt zongorázni. Nem csak zenei élmény volt. (Én is így szeretnék együtt zongorázni Antival…el kéne kezdeni legalább szolfézsra járni…
Köszönöm a Jóistennek Péter testvért és az Ő fényképezőgépét.
Köszönöm Tamás atyának  a megbocsátást.
…Az én hitetlen Antim köszöni a Jóistennek, hogy megismerhette Álmit és szüleit…
Én meg köszönöm  a Jóistennek, hogy Ági tavalyelőtt (már kész történelem 🙂 megszólított és bizalmat, majd barátságot adott nekem és így most ott lehettünk Veletek!
Visszaolvasva inkább tűnik Oscarátvevős dumának, bocs!
Ez van. Köszönömöket  “érzek” meg hálát, boldogságot és teljességet!
Köszönöm Istenem!

Szlávik Kata

Tabor_image2