Idén a vírushelyzetre való tekintettel a lányok ECyD táborát bejárós rendszerben tartottuk. A tábor hétfőtől péntekig tartott (június 29-július 3.), és általában reggel 8-tól délután 5-ig voltunk együtt. Örömmel vettük, hogy a szülők ebben a helyzetben is ránk bízták gyermekeiket és a tavalyival megegyező létszámban, 15-en jöttek velünk idén is táborozni. A tavalyi évhez hasonlóan felnőtt segítőtársam most is barátnőm, Kollár Ági volt – akinek ezúton is köszönöm a nekünk ajándékozott idejét és segítő jelenlétét. Idén a csapatvezetők terén is el voltunk kényeztetve, mert mindenki ott tudott lenni: az ő 7 fős csapatukkal együtt igazán jó kis társaság gyűlt össze ezen a héten az iskoladísztermében. De persze bőven nem csak ott töltöttük időnket, hanem el-elkalandoztunk kisebb-nagyobb távokra vagy lementünk az udvarra.
A tábor témája az önismeret volt, amit igyekeztünk sokféle oldalról megközelíteni, és a lelki mondanivalót mindig tevékeny, játékos módon megközelíteni. Emellett egy tábornak elmaradhatatlan és kiemelt feladata a közösségi élmény megteremtése, amely szerintem a nem ottalvós jelleg ellenére is igen jól sikerült.
Játszottunk óriás társasjátékot, amelyben az iskolaudvar volt a játéktábla. A Kopaszi-gáton akadályversenyt készítettek a csapatvezetők a lányoknak, egyik délután pedig strandolni mentünk a Nyéki Imre Uszodába. Elmaradhatatlan kedvenc program a városrally: ilyenkor a csapatoknak különböző vicces feladatot, kihívást kell megoldaniuk a városban. Ezúttal a Fővám térről indultunk, és többek között ingyen fagyit kellett szerezniük, felköszönteni egy névnapost vagy épp együtt tornázni egy járókelővel. Itt mindig előtérbe kerül a csapatmunka: melyik csapat tagjai tudnak a legjobban összedolgozni, képesek-e jól elosztani a feladatokat és megegyezni, hogyan is teljesítsék az adott kihívást. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon jól szórakoztunk, és ámultunk a lányok kreativitásán.
A csütörtöki napunk több szempontból is különleges volt: a nap nagy részét Budakeszin töltöttük. Először a Vadasparkban jártunk, ahol szintén feladatok várták a lányokat. Utána átmentünk a Kalandparkba, ahol a lányok a mászás izgalma mellett az önismeret témájához kapcsolódva tudhattak meg saját magukról is sok újat: mennyire vagyok bátor?, félek a magasságtól, de mégis kíváncsi vagyok, milyen lehet végigcsúszni azon a kötélen…, le tudom-e győzni magamat? stb.
Ezután a Nagyréten János atya beszélt nekünk: kisebbek és nagyobbak egyaránt megszólítva érezhettük magunkat és hazavihettük magunkkal gondolatait, amelyeket a lányok még később is felemlegettek. Hálásak vagyunk neki, hogy velünk töltötte a napot!
Mikor késődélután visszaértünk az iskolába, a többi naptól eltérően nem ért véget a nap: szerettünk volna egy kicsit imitálni az ottalvós tábor hangulatát, és késő estig „bulizni”. Pizzát rendeltünk, filmet néztünk, de előtte jutott idő az elcsendesedésre is Jézus jelenlétében egy szentségimádás keretében, és lehetőség nyílt szentgyónásra, amit nagy örömünkre sokan ki is használtak.
A pénteki nap az összegzésé és a búcsúé volt. A tábort a Bálint atya által celebrált misével zártuk, majd egy rövid vetítés keretében ízelítőt adtunk a szülőknek, mit is csináltunk az elmúlt napokban. Ez a videó ITT is megtekinthető!
Köszönöm minden segítőnek, aki mellettem volt és lehetővé tette, hogy idén is egy klassz ECyD-élménnyel a „zsebünkben” mehessünk nyaralni és várhassuk a szeptemberi viszontlátást! Köszönetet mondok a szülőknek is, akik ránk bízták gyermekeiket!
Márki Edina
Lány ECyD programfelelős
Képgaléria: