Regnum Christi LELKIEST 2018. május 1.: Mária, az eucharisztikus asszony

Jöjjön el a Te Országod!

Sokak kérésére szeretettel osztjuk meg alább Szabó-Molnár Bálint atya elmélkedését, melyet a május 1-i lelki esten mondott.

Mária, eucharisztikus asszony

Mária szíve. Lukács evangéliumában olvassuk a 2. fejezet 19. versében: „Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és szívében forgatta.” A „forgatta őket /el-elgondolkodott rajtuk” szókapcsolatot a görög a symballusa  particípiummal (a symballo igéből) jelöli. Ebből származik a szimbólum főnév, mely eredeti értelme szerint egy kettétört tárgy (például egy gyűrű) összeillesztését jelenti, mely azután egy önmagán túlmutató jelentéssel gazdagodik. Egybefogja Isten szavát, a saját múltjának meghatározó történéseit, s ezek mellé illeszti oda az életében megjelenő új valóságot. Ebben a hármas tükröztetésben válik lehetségessé az új − örömteli vagy keserves – valóság integrálása, beépítése az életébe. Amikor valami olyan dolog történik velem, ami kibillent addigi egyensúlyomból, akkor – Mária mintájára – megpróbálom a „tört részeket” egybeilleszteni, hogy rálássak az egészre. Nem izoláltan nézem a velem éppen megesett nehéz, váratlan eseményt, hanem igyekszem „egyben látni”, egy csokorba kötni ezt az új valóságot a múltam útjelző, döntő történéseivel és Isten szavával, Isten ígéreteivel. Ezzel az intenzív belső munkával tudom beépíteni a fájdalmas valóságokat, a kudarcokat, de a kegyelem túláradásait is életem áramába.

Forrás: Mária, társunk az úton – Mirjam nővér elmélkedése (Részlet 1.) Sarutlan Kármelita Nővérek Szerzetesrend perjelnője az április 14-én megtartott szerzetesi zarándoklaton.

Mária egész életében „eucharisztikus” Asszony. Amikor az Egyház példaképeként tekint Máriára, meghívást kap arra, hogy kövesse őt e szentséges misztériummal való kapcsolatában is.

1. 1.    A hit misztériuma!

Amikor megismételjük, amit Krisztus tett az Utolsó Vacsorán, teljesítve az ő „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” parancsát, engedelmeskedünk Máriának is, aki arra biztat, hogy fenntartások nélkül engedelmeskedjünk az ő Fiának: „Tegyétek meg, amit mond nektek” (Jn 2,5).

1. 2.    „Boldog, aki hitt” (Lk 1,45)

Amikor a látogatáskor méhében hordozta a megtestesült Igét”,tabernákulummá”, a történelem első „tabernákulumává” lett, akiben Isten Fia – emberi szemek számára még láthatatlanul – elfogadta Erzsébet imádását, mintegy „kisugározva” a maga világosságát Mária szemein és hangján keresztül.

1. 3.    Eucharisztia áldozat-jellege

Amikor fölvitte a kisded Jézust a jeruzsálemi templomba „hogy fölajánlják az Úrnak” (Lk 2,22), hallotta, hogy az agg Simeon megjövendöli erről a gyermekről: „jel lesz, amelynek ellene mondanak”, és „kard” fogja átjárni az ő lelkét is (vö. Lk 2,34-35). Megjövendölték a megfeszített Fiú drámáját, s vele együtt a Kereszt lábánál álló Mária stabat Materét is. Mária, aki napról napra készült a Kálváriára, „az elővételezett Eucharisztia” – úgy is mondhatjuk, hogy a vágy és a fölajánlás „lelki áldozásának” – állapotában élt, ami a Fiával való együttszenvedésben teljesedett be; a húsvét utáni időben pedig az apostolok által vezetett és a szenvedés „emlékezeteként” ünnepelt Eucharisztián való részvételben élt tovább.

Tanítványnak lenni: Átélni az Eucharisztiában Krisztus halálának emlékezetét mindig magában foglalja ennek az ajándéknak az átélését is. Azt jelenti, hogy – János példája szerint – magunkkal visszük azt, aki minden szentmisében anyaként adatik nekünk. Azt jelenti, hogy vállaljuk a kötelezettséget, hogy hasonlóvá válunk Krisztushoz, beiratkozunk az Anya iskolájába, és engedjük, hogy alakítson minket.

Apostolság: Nem arról van szó, hogy „új programot” találunk ki. A program adva van abban, amit az Evangélium és az élő Hagyomány tartalmaz. Végső soron Krisztusban koncentrálódik, hogy megismerjük, szeressük, kövessük őt, őbenne éljük a szentháromságos életet, és vele együtt formáljuk át a történelmet a mennyei Jeruzsálemben való beteljesedésig. E program új lendületű megvalósítása a keresztény életben az Eucharisztia által történik.

Forrás: ECCLESIA DE EUCHARISTIA II. János Pál pápa enciklikája az Eucharisztia és az Egyház kapcsolatáról 6. fejezet

Az üdvtörténetben három nagy FIAT („Legyen…”) hangzik el: Istené a Teremtésben, Máriáé a Megtestesülésben és Jézusé a Húsvéti Misztériumban. De van egy negyedik is, amit minden nap kimondunk, amikor a Miatyánkot imádkozzuk: „Fiat voluntas tua!”, azaz Legyen meg a Te akaratod!

Forrás: Mária, társunk az úton – Mirjam nővér elmélkedése (Részlet2.)