Regnum Christi családos tábor az Őrségben

Már javában tart az ősz, hidegek az éjszakák és elkél reggelente a meleg pulóver. Bár fényesen süt még a Nap, azért érezzük, hogy ez már nem az a tikkasztó, perzselő erejű napsütés, mint nyáron volt, ott Magyarország egyik legszebb vidékén, az Őrségben, ahol immár harmadszorra gyűlt össze a Regnum Christi családi tábora.

Jól esik most visszaemlékezni ezekre a forró napokra, ami leginkább a pihenésről szólt és az együttlétről, a közösségről.  Jól esik visszaemlékezni a szőcei lápon tett kirándulásra, a Vadása-tónál elköltött egyszerű ebédre a strandbüfében, a csodálatos és hihetetlen templomra Veleméren, a finom palóclevesre, amit szamárbőgés kíséretében fogyasztottunk el az útszéli csárdában, az agyagozásra a szállás kertjében, a saját készítésű lecsóra a szaletli alatt, az esti beszélgetésekre, a délutáni misékre, a számháborúra, a kedves házigazdákra.

Jól esik visszaemlékezni a nagyszerű társaságra, ahol mindenki megtalálta a maga szórakozását, a maga társát vagy társaságát a beszélgetéshez, a meccsnézéshez, a kártyázáshoz, a borozgatáshoz, a fiatalabbak a horgászáshoz, a még fiatalabbak a társasjátékozáshoz, a fürdéshez, a legfiatalabbak meg a szalmavár építéshez. Néhány nap volt csupán, de feltöltődéssel teli. Köszönjük nektek, János és Zsuzsi, hogy újra megszerveztétek! Isten áldjon érte benneteket!

A végére két személyes, nagyon meghatározó és maradandó élményt hagytam. Az egyik az értem (is) mondott mise és a reggeli énekes köszöntés a születésnapomon. Hálás szívvel gondolok rátok! A másik pedig a szintén könnyfakasztó pillanat a veleméri kis templomban, amikor a mise után az idős atya letérdel Bálint atya elé és az áldását kéri.
Két apró kis pillanat, amit még sokáig a szívemben fogok hordozni…

Köszönjük, Urunk, hogy együtt lehettünk a táborban is!

Palásthy Julcsi

Még néhány kedves képem…