PÜNKÖSD: Családi nap a Kamaraerdőben

Fent: Én, azaz Pluhár István vagyis Füles, kötényben, merőkanállal és két hajókürttel

Jó ideje forgolódom már a Misszió Christi és a Regnum Christi körül… Az egyik, „Regnumosok” által rendszeresen, kéthetente tartott papacsoport után két régi tag megkérdezte: Lenne-e kedvem csatlakozni a Regnum Christi-hez? Jó kérdés – gondoltam magamban, hiszen a feleségem már évek óta tagja a mozgalomnak, sőt a Misszió egyik apostoli munkájának vezetője. Mikor hazamentem és otthon elmeséltem a feleségemnek, elég szkeptikusan fogadta a csatlakozási gondolataimat. Arra kért, hogy felelősséggel és kényszer nélkül döntsek a csatlakozásról, valamint, hogy törekedjek a rendszeres imaélet kialakítására, figyeljek inkább Istenre, mielőtt továbblépek. Hosszú ideje tudtam, hogy eljön majd az a pillanat, amikor ez a kérdés felmerül, és nincs tovább halogatás!

Felébredt a szívemben a vágy, hogy én is  hasznos és elkötelezett tagja lehessek az egyháznak és a Regnum Christi-nek!

Ezen aztán rengeteget gondolkodtam és tépelődtem. Sok emberrel beszéltem, sokakat meghallgattam. Nem vagyok az a „belépős fajta”… Végül arra a következtetésre jutottam, hogy legalább megpróbálom, elindulok az úton. Hátha ez a módja annak, hogy vasárnapi keresztényből, a hitét megélő és közösségéért imádkozni tudó keresztény váljon belőlem.

A közösség tagjai nagyon kedvesen, segítőkészen és türelmesen izgulták végig vívódásomat, nem zaklattak, nem sürgettek. A döntésem meghozatalát nagyban segítette az a felkészítő és a Mozgalmat bemutató előadássorozat, amelyet az „öreg” Regnumosok, a Krisztus Légiója papjai és Megszenteltjei tartottak a belépésre készülőknek. Ezeken az alkalmakon mindenki elmondta a tapasztalatait, élményeit, és hogy mit jelent számára Regnumosnak lenni.

A Pünkösdi hétvége a Regnum Christi-ben hagyományosan az új tagok belépésének az ideje. Egyre közeledett a nap, amikor is állást kellett foglalnom: belépek, vagy sem.

Hát az ördög ilyenkor érzi magát igazán nyeregben! Egyre-másra kaptuk tőle a pofonokat, de  úgy gondoltam, hogy mégis csatlakozom a Regnum Christi Mozgalomhoz! Ha ilyen sok aggályt és kételyt érzek magamban, ennyi nehézség tornyosult hirtelen elém,  akkor biztos, hogy ott helyem!

Az első már Regnumos élményem a belépésem után, mikor jöttem ki a templomból, az volt, hogy olyan melegen és barátian köszöntöttek, mint az esküvőm után, amikor a feleségemmel jöttem ki a templomból, és a családom, barátaim gratuláltak.

A nap fényét csak emelte, hogy a belépés napja egybeesett a Mozgalom családi napjával, amikor az összes Regnumos család együtt van, kicsik és nagyok, papok és Megszenteltek. Közös misén veszünk részt, beszélgetünk, tanúságtételeket hallgatunk meg, egyszóval jól érezzük magunkat EGYÜTT.

Az már csak hab a tortán, hogy egy nagyon kedves baráti házaspárral és néhány segítővel elvállaltuk, hogy főzünk (úgy 140 adag gulyást), és megetetjük az összegyűlt közösséget. A 30 kg krumpli hámozásában segítségünkre volt a frissen beiktatott tartományfőnökünk, Andreas atya is. Mondhatom fárasztó, de igen szórakoztató élmény volt aktívan is részt venni a közösség életében, immáron teljes értékü, új tagként. A hálás köszönő szavak számából ítélve pedig ízlett a főztünk a többieknek.

A legszebb Pünkösd volt, amit eddig megéltem…A feleségem pedig nagyon büszke rám, mit mondhatnék még?

Egy ragyogó szemű, büszke feleség, nájlonköpenyben (a hús trancsírozáshoz), köpeny alatt harmadik gyermekkel… 😀

Az érkező Andreas atya (aki nem veti meg a krumplipucolást sem!!), az elköszönő Sylvester atya, és a mi lelkeink térképésze, vezetőnk, Tamás atya

Ma végre Bálint testvér is velünk volt, aki Rómában készül arra, hogy a rá váró nyáját – minket – terelgessen

Minél bölcsebbek, annál vidámabbak

Megnyílt az erdei fodrászat

Béla bácsi, Péter testvér, Michael atya – egy örök emlékű fotó

A két születésnapos: Salacz Nadine (aki épp Pünkosdkor ünnepelte), és Czízy Dezső

Performance

 Regnum Christi Band egy polihisztor kántorral és egy polihisztor hangosító mérnökkel