A Fiatal Missziósok egy újabb küldetésnek álltak elébe a Nógrád megyei missziónk keretein belül. Három egymással szomszédos faluba vezetett az utunk: Nógrádmegyerbe, Magyargécre és Kisgécre. Az itt élők nagy szeretettel köszöntöttek minket és elképesztően segítőkészek voltak.

A településeken tulajdonképpen két feladatunk volt. Az egyik az, hogy a házról házra misszió alatt megkérdezzük a lakosokat, hogy van-e szükségük bármire ahhoz, hogy át tudják vészelni a vészesen közelgő, hideg telet (pl. ruhára, cipőre stb.), vagy esetleg játékra a csemetéknek. Ezeket főleg a szegényebb környékeken kérdeztük, ahol úgy véltük, talán szükség van a segítségünkre.

Az emberek reakciója eléggé megosztottnak bizonyult, ugyanis nagy részük végtelenül hálás magatartást tanúsított, míg olyannal is találkoztunk, aki kapásból ránk csapta az ajtót. Az utóbbi kategória csapatát erősítő emberek nem egyszer nevettettek vagy mosolyogtattak meg minket egy-egy viccesebb válasszal, mint például amikor egy férfi azt mondta ránk, hogy drogosok vagyunk, illetve előfordult olyan is, amikor nem nagyon értettük, amit embertársunk közölni próbált velünk. Ilyenkor kénytelenek voltunk a „csak mosolyogj és bólogass” taktikát bevetni. A másik dolgunk az volt, hogy invitáljuk az itteni családokat az aznapi, illetve a másnapi misére, amit volt, aki elfogadott, és volt, aki nem.

A falvakban való kalandozás során szembesülhettünk a vagyon mértékének éles váltásaival, ugyanis nem lehetett nem észrevenni a határt a szegényebb és a gazdagabb környékek között. Megtapasztalhattuk, milyen is igazán szegénynek lenni, nyomorban élni, amikor olyan épületeknél álltunk, ahol nem volt ablak, ajtó, vagy ahol nem tudtak mivel fűteni a ház lakói. Szerencsére ezek az élmények nem szegték kedvünket, sikerült megőriznünk a jókedvünket. Sokat nevettünk, beszélgettünk, játszottunk és zenéltünk, ezzel is mélyítve kapcsolatainkat.

A hétvége során nem csak egymással tudtuk mélyíteni kapcsolatainkat, hanem Istennel is. Minden nap részt vettünk szentmisén (vasárnap többön is), tartottunk szentségimádást, volt lehetőségünk gyónni, és tanúságot is tehettünk hitünkről, tapasztalatainkról.

Bátran kijelenthetem, hogy a csapat a legközelebbi alkalommal is örömmel szembe fog nézni az újabb kihívásokkal, amik várnak ránk.

Perlik Boglárka