November utolsó péntekén egy csapat gyűlt össze a Szent II. János Pál Iskolaközpont alagsorában, hogy összekészüljenek az aznap kezdődő misszióra. Az előző alkalom során körbejártuk Nógrádmegyert és Magyargécet, hogy megtudakoljuk, van-e bármiféle ruhára szüksége az ott élőknek a közelgő tél átvészeléséhez. Ezeket a ruhákat összegyűjtöttük, már csak el kellett juttatni az emberekhez. Ez volt a legutóbbi missziónk feladata.

Miután felpakoltuk az adományokat egy teherautóra és útnak indítottuk őket, nem volt más dolgunk, mint magunknak is azok után indulni. Az autóút remekül telt, most is sok nevetésre és mosolyra került sor. Még az sem tudott minket lelombozni, hogy ha dugóba kerültünk. Miután megérkeztünk, az este további része abból állt, hogy kipakoltunk, ismerkedtünk egymással és szórakoztunk.

​Másnap viszont kezdődhetett is a munka. A dobozokat, amik a ruhákat rejtették, megcímeztük, majd kiszállítottuk őket. A családok nagyon örültek a csomagoknak, amit öröm volt látni. Persze volt olyan is, hogy valaki pont nem tartózkodott az otthonában érkezésünkkor, így a reakciójukat nem láthattuk. Engem személy szerint meglepett, hogy voltak olyan lakosok is, akik amikor az előző hónapban itt jártunk elhajtottak minket, most viszont hőbörögtek, amiért nem kaptak ruhákat, mint a szomszédjaik.

Nekem ez a misszió gazdagította a boldog emlékeim számát (mint ahogy azt az eddigiek is tették), és kíváncsian várom a következő alkalmat is. A Fiatal Missziósok közössége egy rendkívül leleményes, vicces és kedves társaság, ezért valamennyien büszkén mondhatjuk, hogy a tagjai vagyunk.