Munkamissziónk Csépán és környékén

Az igencsak hosszúra nyúlt karantén alatt sokunkban felmerült a kérdés: vajon elmarad-e idén a nyári misszió? Szerencsére nem így történt, így július 7-én az iskola előtt egy kisebb csoport beszélgetett várva az utolsó missziós tag érkezését. Miután ő is betoppant, útnak is indulhattunk az idei úticélunk, Csépa felé.

Amint megérkeztünk, lepakoltunk a meglehetősen jó szállásunkra, majd egy kis pihenő után elkezdtünk csapatépítő játékokat játszani, amik sok nevetést és mosolyt csaltak arcunkra. Az estét egy tábortűz mellett zártuk, ahol sokat beszélgettünk, vitáztunk, illetve énekeltünk és táncoltunk korosztályunk csodás (ha nem a legjobb) előadóira. Az első nap így igen nyugisan telt, ezzel előkészítve nekünk a többi nap munkáit, megpróbáltatásait.

Másnap neki is láthattunk feladatainknak. Négy csoportra osztódtunk, ugyanis négy különböző helyen várták a segítségünket. Az egyik csapat füvet kaszált, egy másik fehérre festette egy helyi néni szobáját, míg a harmadik csoport egy közeli faluban (Haleszban) segített kifesteni egy gyerekszobát, ezzel elősegítve azt, hogy egy szép napon a gyerekek hazaköltözhessenek. Én az utolsó csoport büszke tagja voltam, melynek nemes feladata a helyi templom kitakarítása volt. Az igazat megvallva inkább nevezném a ’’templom poloskátlanító csapatának”, ugyanis a takarítás oroszlánrésze ebből állt. Ezeket a feladatokat láttuk el a misszió során.

A harmadik nap egy kicsit rendhagyó volt, ugyanis a munka mellett várt minket egy meglepetés. Mi, városi gyerekek egy nem mindennapi élményben részesültünk, ugyanis megnézhettünk egy igazi birkavágást és -feldolgozást. Sokunk nem is bírta végignézni, míg mások igen jól érezték magukat. Az aznapi vacsoránk így a néhai birkából készült. Ám az este még koránt sem ért itt véget, ugyanis eljött az éjszakai szentségimádás ideje, amikor kettesével beosztva látogattuk meg Krisztust a templomban egy-egy órára.

Az előző nap és az este megpróbáltatásait egy fantasztikus nappal pihenhettük ki a cserkeszőlői strandon. Ez a program nem csak arra szolgált, hogy a munkából kiragadjuk magunkat, hanem minket is összébb hozott. Ám a misszió nem csak arra nyújt lehetőséget, hogy olyan embereket ismerjünk meg, akikkel annyi volt a kapcsolatunk, hogy az iskola folyosóján néha elsétálunk egymás mellett, vagy megismerjük a szegénység fogalmát, hanem az Istennel való kapcsolatunkat is erősíti. Minden nap volt mise (vasárnap kettő is), ahol tanúságtételeket tehettünk, sokat imádkoztunk, illetve a misszió vezetői tartottak nekünk tanításokat is.

Miután testileg és lelkileg is feltöltődtünk, szombaton visszavárt minket a munka és egy focimeccs. Egy kis égi segítséggel mindennel végeztünk, és átélhettük, mennyit is jelentett másoknak az, amit tettünk. Az idei misszión mi főztünk magunknak, majd mosogattunk el, ami sok beszélgetésre adott alkalmat.

A missziót tábortűzzel és értékeléssel zártuk, majd miután részt vettünk két misén, el is hagytuk Csépát, hogy egyik társunk születésnapját megünnepeljük. Az út alatt is sokat beszélgettünk, magunkban felkészülve az otthon maradt szeretteink ezer meg ezer kérdésére, és várva a legközelebbi missziót.

Perlik Boglárka

Képgaléria:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•