Kiss János és Mezey Zsuzsanna tanúságtétele

A nehéz időkben kerültünk közel a Regnum Christi mozgalomhoz, ami talán azért lényeges, mert a nehézségek kezelése nagyon tetszett nekünk. Sokszor, sokaktól hallottuk, hogy micsoda mélyülésre, fejlődésre ad lehetőséget a Regnumnak ez a vesszőfutás, és tapasztaltuk, hogy a veszteségek mellett remek dolgok születtek belőle.

Közben eltelt néhány év, egyre szorosabbak lettek a kapcsolódások szálai, a személyes kötelékek, a közös gondolkodás, közös élmények. Így egyrészt mondhatnánk azt is, hogy tulajdonképpen csak formalizálta a gyakorlatot a belépésünk. Mégsem pontosan így van ez. Valami mégiscsak megváltozott. Olyan ez, mintha eddig a pontig végig jelen lett volna valamiféle külső nézőpont, kívülállás, mintha a lelátóról néztük volna a pályán küzdőket. Most meg egyszerre mi is a pályán találtuk magunkat, részesei lettünk a csapatnak.

Köszönettel tartozunk sokmindenkinek, sokmindenért. Például egymásnak – és egymásért is – hogy együtt léphettünk be. Istennek a felismerés és a döntés kegyelmét köszönjük. Sokáig nem tudtunk mit kezdeni azzal az evangéliumi szakasszal, ahol Jézus megkérdezi, hogy ki az ő családja… (Márk 3, 31-35) Aztán az történt, hogy apránként megértettük, hogy miről is van itt szó. Megtapasztaltuk, hogy milyen az, amikor sokan imádkoznak értünk, és azt is, hogy milyen az, amikor sokan próbálják több-kevesebb (inkább több…) sikerrel Isten akaratát teljesíteni. Jó dolog egy ilyen családhoz tartozni!