A Németországban megjelenő “L” magazin, a Krisztus Légiójának lapja a következő interjút készítette Sylvester Heereman, LC atyával, a Légió általános helynökével.

Sylvester atya, Önt néhány héttel ezelőtt nevezték ki a Krisztus Légiója és a Regnum Christi általános helynökévé. Hogyan fogadta Ön ezt a kinevezést, és hogyan dolgozta fel?

Sylvester atya: Az igazság az, hogy nem gondoltam erre a meghívásra, és ezért nagyon meglepődtem, amikor kaptam egy e-mailt De Paolis bíborostól, amelyben egy telefonbeszélgetést kért tőlem. Amikor Rómában személyesen is beszéltünk, még próbáltam néhány “ellenérvet” felhozni, de úgy tűnik, azok nem voltak meggyőzőek. És így a meglepetés helyett a félelem lett úrrá rajtam, olyannyira, hogy két-három éjszakán keresztül nem tudtam aludni. A félelem után jött a megdöbbenés, majd pedig a hálaérzet a szerintem meg nem érdemelt bizalomért. Majd végül eltöltött a belső béke, ami abból a bizonyosságból ered, hogy Isten tudja, hogy mit tesz. Nem tudom, hogy megfelelő vagyok-e erre a feladatra, hogy tudom-e majd teljesíteni a belőle eredő elvárásokat és követelményeket. Az emberi bizonytalanság segített abban, hogy megújítsam Istenbe vetett bizalmamat, és eszembe jutatta, hogy végülis egyedül Őneki kell számot adnom. Ez a hozzáállás megszilárdult bennem, és engedi, hogy nagy békében éljek.

Sylvester atya, az Ön volt tartományának nem maradt más hátra, minthogy elengedje. Hogyan foglalná össze a munkáját és az utóbbi évek fejleményeit?

Sylvester atya: Nem engem illet, hogy mérleget készítsek azokról a dolgokról, amiket elértünk és amiket nem, a sikerekről és a kudarcokról. De természetesen néhány dolog azért azonnal eszembe jut. A “látható” dolgok körében volt szerencsém végigkísérni néhány projekt sikerét: a németországi apostoli iskola megalapítását, a magyarországi iskola végső megmentését, a noviciátus épületének vételét Bajorországban, a Közép-és Nyugat- Európai Tartomány átcsoportosítását. Külön örömmel figyelhettem meg a világiak vezette apostoli munkák növekedését. Sok esetben az érdem a számos rendtársamé és munkatársamé, éppúgy, ahogy azoké az embereké, akik önkéntesként dolgoznak velünk.
De amit magammal viszek az új küldetésembe, az mindenekelőtt a számos “láthatatlan” gyümölcs: a hivatásom és légiósok testvériségének megtisztulása az alapító körüli válság megélésén keresztül. Mélyebben megértettem, mit jelent a világiak hivatása az életszentségre és az apostolkodásra, hiszen ez a karizmánk lényeges eleme. Megtanultam csapatban dolgozni, és mindenekelőtt megvan bennem a mély meggyőződés, hogy bármely nehézségen felül lehet kerekedni bizalommal, Isten kegyelmével és a körülöttünk lévők jóakaratával.

El tudná magyarázni olvasóinknak egy általános helynök szerepét és feladatait? Van Önnek valamiféle sajátos munkastílusa? Mit szeret leginkább hangsúlyozni a csapatmunkában? 

Sylvester atya: Az általános helynök a mi kongregációnkban mindenekelőtt az általános tanács tagja. Az általános tanácsnak hat tagja van, akik segítik az általános elöljáró munkáját minden fontos kérdésben, és biztosítják a meghozott döntéseket. Az általános helynök, amint a neve is jelöli, az általános elöljáró első helyettese abban az esetben, ha amaz nem tudja ellátni a feladatait valamilyen okból. Végül, az általános elöljáró átadhat (delegálhat) a helynöknek bizonyos feladatköröket a kongregáció vezetésében. Még nem tudom, hogy mi lesz az én esetemben, mert nem kezdem meg teljesen a hivatalomat, amíg Andreas Schöggl atya át nem veszi a tartományfőnökséget április 15-én.

Miben látja Ön munkájának és feladatának lényeges elemeit?

Sylvester atya: Az általános tanácsban betöltött konkrét feladatoktól függetlenül úgy gondolom, hogy az én elsődleges feladatom az, hogy támogassam a pápai megbízottat és az általános elöljárót a megújulási folyamatért tett közös erőfeszítéseikben. Befelé, szeretnénk, ha ebben minden légiós a társunk lenne, életkortól és helytől függetlenül. Ehhez a párbeszédre való állandó nyitottság és a személyes jelenlét szükséges. Szeretnénk segíteni és tisztelettel és bizalommal végigvinni azokat a folyamatokat, amelyek szükségesek a kiengesztelődéshez és gyógyuláshoz. Ugyanígy szeretnénk erőteljesen kihasználni azt a hatalmas lehetőséget, ami ebben az intézményes újrakezdésben rejlik, hogy megvalósítsuk a teendőket, amelyek által közösségünk még alkalmasabb lesz az evangelizáció szolgálatára. Ez egyrészt azzal jár, hogy túl kell tenni magunkat egy fiatal kongregációra jellemző gyermekbetegségeken, másrészt pedig meg kell tisztulni azoktól a károktól, amelyeket az alapító magatartása és kormányzási stílusa okozott. Ugyanilyen fontos, hogy tudatában legyünk kongregációnk talentumainak és kiteljesítsük azokat, “vásárra vigyük” őket.

Pontosan miben látja Ön ezeket a talentumokat?

Sylvester atya: Egy olyan lelkiségről beszélek, amely arra ösztönöz, hogy Jézus Krisztust állítsuk a középpontba, mint élő barátot és konkrét példaképet. Olyan lelkiségről, amelyre jellemző az új evangelizációért égő belső tűz, valamint a Katolikus Egyházhoz tartozás mély tudatossága, és ezért a Szentatya és a püspökök iránti engedelmességben biztos iránytűt találunk. Alapos képzés, vidám és lelkes közösségi élet, az evangélium hirdetésére irányuló eltökélt akarat és képesség, csapatban együtt a világiakkal, akik az evangelizáció sok területén főszerepet játszanak.

Már említette, hogy az Ön kinevezése a Krisztus Légiója és a Regnum Christi megújulási folyamatának a része. Ön szerint hol tart most a Mozgalom és a kongregáció, és hogyan áll ahhoz, ami még Önök előtt van?

Sylvester atya: A Konstitúció felülvizsgálata, amelynek értelméről és módjáról az “L” előző számában volt módom beszélni, halad előre a kongregáció minden tagjának részvételével, ahogyan az előre el lett tervezve. 2013 végére kéne, hogy befejeződjön, hogy 2014-ben meg tudjuk tartani az általános káptalant.

Ami a megszentelt életű nők és férfiak életét érintő kérdéseket illeti, a pápai megbízott és tanácsa meglehetősen sok lépést tett, hogy erősítse az autonómiájukat, és hogy el tudják indítani a saját alapszabályzatuk felülvizsgálatát. A pápai megbízott és tanácsa, valamint a mi általános kormányzatunk között építő jellegű és őszinte munkalégkör uralkodik. Egyfelé húzunk, és a legnagyobb átláthatósággal tudjuk megtárgyalni az egyes kérdéseket. Számomra ez a külső segítség Isten igazi áldása. Az egyik fő feladat, amellyel most meg kell birkóznunk abból áll, hogy azok a változások, melyeket a megbízott kért, minden közösségben a mindennapi gyakorlat részévé váljanak. Ehhez idő kell.

Nem olyan régen a pápai megbízott, Velasio De Paolis bíboros újfent kifejezte a közösség felé a Szentatya bizalmát a közösségben és ebben az újrakezdésben. Hogyan látja Ön a Krisztus Légiója és a Regnum Christi jövőjét?

Sylvester atya: Minden bizonnyal még két-három évig vagy még tovább el leszünk foglalva azokkal a tisztulási és újraépítési munkálatokkal, amelyek az alapítónk életének bizonyos részeinek megismerése utáni földrengés miatt szükségesek. Ez kétségtelenül sok erőt emészt fel. De ma már a testvérek és a Regnum Christi tagjainak nagy része újra testestül-lelkestül a küldetésünknek szenteli magát, azaz erősíti a világiak hivatását az életszentségre és az apostolkodásra.