Szeretettel köszöntjük minden régi és új Imatársunkat a Vándor Evangélium Apostoli Imaszolgálat új évadában! Örömmel tudatjuk, hogy elkészült az imaszolgálat 2021/22. évre szóló füzete, mely átvehető irodánkban, illetve kérésre szívesen elpostázzuk. Azonban a COVID helyzetre és idősebb Imatársainkra való tekintettel az elmélkedéseket idén is fel fogjuk tenni honlapunkra, hogy így is megkönnyítsük azoknak a bekapcsolódását, akik valamilyen körülmény miatt nem tudják egymásnak személyesen átadni a Vándor Evangélium csomagot.

Kívánunk sok áldást, Istenünk bőséges kegyelmét minden Imatársunknak!

OKTÓBER: AZ ÉLET KENYERE

A hónap imaszándéka: Egyéni megszentelődésünkért
Titok: „Aki téged, Szent Szűz, a Mennyben megkoronázott”
Szentírási idézet: Jn 6,31-40

Az Isten kenyere, Aki életet ad a világnak
Bevezető ima: Uram, Jézus! Isteni léted oly nagyon felfoghatatlan számomra! Te azt ígérted apostolaidnak, hogy elküldöd a Vigasztalót, aki majd megtanítja őket mindenre. Kérlek, küldd el számomra is Szentlelkedet az imában, hogy segítségével közelebb kerülhessek a Te legnagyobb titkodhoz: az Oltáriszentségben való jelenlétedhez!

Elmélkedés:
„Atyáink mannát ettek a pusztában” Isten egészen kézzelfogható formában bizonyította a pusztában vándorló zsidó népnek, hogy Ő az egyetlen, igaz és teremtő Isten. Az irántuk való szeretetét és gondoskodását egészen meglepő és természetfeletti módon mutatta meg: különleges, égből hulló eledellel táplálta őket, hogy erőre kapjanak, és folytatni tudják Isten által kijelölt útjukat. Az ószövetségi manna elsősorban még csak a testi szükségleteket volt hivatott kielégíteni. Kitűnik ebből, hogy Isten számára igenis fontosak testi szükségleteink. Mint valódi Atyánk, Ő felelősnek érzi magát, hogy szükség esetén ezekről is gondoskodjon. Ő nem egy gondolatainkban létező Isten, aki csupán az erkölcsi szabályok szigorú őre. Hanem egészen közeli, akit minden érdekel, ami hozzánk tartozik.
„Én vagyok az élet kenyere” Jézus a földi szükségletekből kiindulva az égi dolgokra irányítja a hallgatóság figyelmét. Azt üzeni nekünk ezzel, hogy soha ne ragadjunk le a testi szükségleteinknél. Az ember élete sokkal több ennél, és Jézus azért jött, hogy Ő önmagát, isteni természetét adja nekünk táplálékul. Hív, hogy merjünk sokkal többre vágyakozni, mint amit magunk körül látunk, érzékelünk, tapasztalunk. Hogy ez a vágy mindig élő legyen bennünk, ahhoz Isten szüntelen és erőteljes kegyelmére van szükségünk! Ezt közvetíti számunkra Jézus valóságos jelenléte az Oltáriszentségben.
„Tévednénk akkor, ha azt hinnénk, az Eucharisztia titkának legörvendetesebb része az, hogy Jézus jelen van a szentségi színek alatt. De nem ez az igazán lenyűgöző, hanem az, hogy táplálékunk lesz… Ha Jézus pusztán azért akart volna jelen lenni köztünk, hogy leboruljunk előtte és órák hosszat fohászkodjunk hozzá, akkor talán egy kristályt változtatott volna át az ő testévé. De a kenyeret változtatta át, s a kenyeret nem nézni szoktuk. A kenyér arra való, hogy megegyük. Lehet ünnepelni, csak ne felejtsük el, hogy kenyér. Ez a megtestesülés folytatása:  kenyerünk lett Jézus.”  (Jelenits István atya)
 „Mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen” Igaz, hogy mi, mai emberek szemeinkkel általában nem láthatjuk Őt, de hittel és szeretettel valamiképpen megtapasztalhatjuk jelenlétét, működését a teremtett világban. Jézus élő jelenlétének két alappillére: tanítása és szentségi jelenléte. De megtapasztaljuk Őt testvéreinkben és a saját életünkben is számtalanszor, amikor önzetlen szeretetet kapunk vagy adunk. Milyen csodálatos Isten terve, hogy Ő rajtunk, teremtményein keresztül vágyik megmutatkozni! „Ennek forrása a Jézussal való communio, vagyis közösség. Ekkor az Eucharisztia szentsége révén egyesülünk Krisztussal, aki teste és vére részeseivé tesz bennünket, hogy egyetlen testet alkossunk. De csak akkor tud valóban az Ő „részévé” tenni minket, ha őszintén éhezzük és szomjazzuk a Vele való közösséget. Ez a kegyelem ajándéka: Istennek mindenekelőtt kőkemény szívünket kell emberi szívvé változtatnia. Ez ugyancsak egy természetfeletti műve Istennek: szintén egyfajta átváltoztatás. Hogy ez megtörténhessék, a Szentlelket kellett elküldenie… Az, hogy a lélekből szent lélek legyen, ez ugyanolyan csoda, mint hogy a kenyérből Krisztus teste legyen!” (Halász Piusz O. Cist elmélkedéseiből)
„Uram, kihez mennénk?” Az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus a társunk minden szenvedésben és szolgálatban. Így tanít erről Giovanni Battista Re bíboros: „Az Eucharisztia az Egyház életének középpontja és szíve. Minden keresztény ember élete középpontjának és szívének is kell lennie. Aki hisz az Eucharisztiában, az sosem érzi magát egyedül az életben. Tudja, hogy minden templom félhomályában és csendjében ott van valaki, aki ismeri az ő nevét és történetét, aki szereti, aki várja, és aki készségesen meghallgatja. A tabernákulum előtt mindenki kiöntheti a szívét, és vigaszt, erőt, lelki békét kaphat. De az Eucharisztia nemcsak hinni való, hanem megélendő valóság is. Krisztus irántunk tanúsított szeretete arra kötelez bennünket, hogy mi pedig kölcsönös szeretetről tegyünk tanúságot. Az Eucharisztia felhívás a mások iránti nyitottságra, a testvéri szeretetre, a megbocsátani tudásra és a nehézségekkel küzdők megsegítésére; meghívás a szolidaritásra, egymás támogatására, arra, hogy senkit se hagyjunk magára; felhívás a szegények, a szenvedők, a kirekesztettek iránti tevékeny elköteleződésre.” (Re bíboros homíliája 2021. április 1.) 

Beszélgetés Krisztussal:
Szent XXIII. János pápa imádsága
Ó Vigasztaló Szentlélek, tökéletesítsd bennünk a Jézus által  megkezdett művet, tégy minket erőssé,  imádkozz velünk az  egész világért! Add,  hogy jobban kihasználjuk az időt a benső élet elmélyítésére, adj  lendületet apostoli tevékenységünknek, hadd érjünk el vele minden, Krisztus vére által megváltott  népet és  embert, az Ő örökségét. Törd le  bennünk a természetes nagyravágyást, emelj fel a  szent alázat régióiba, töltsön  el minket az igazi istenfélelem és a nagylelkű bátorság. Semmi földi  kötelék ne akadályozza hivatásunk tökéletes teljesítését! Ámen.