Indián ruhába öltözött táborvezetők fogadták az érkező gyerekeket, nem kis csodálkozást kiváltva a szülőkből is. Hogy lesz ebből egy katolikus tábor? Aztán ahogy teltek a napok, szépen sorban minden kiderült. Nézzünk be!

Először megismerkedtünk az indiánok életével, majd kiderült az is, hogy nemcsak nekik, de nekünk is van sok jó tulajdonságunk. Mindenekelőtt a Törzsfőnöknek kellett méltó helyet találni, és megnevezni Őt. A törzs neve, ahová tartozunk, az Eklézsia – törzs, és a Törzsfőnökünk Jézus. Ahhoz, hogy eljussunk Őhozzá, a jó tulajdonságaink szükségesek. Ezeket kerestük meg és gyakoroltuk a tábor végéig, hogy majd otthon is tudjuk használni őket. Megtanultuk, milyen fontos egymásra figyelni, figyelmesen meghallgatni, időben észrevenni a veszélyeket és meghallani a segélykiáltást, meglátni másban is a jót. Amikor valaki nincs velünk, jót mondjunk róla. Azt is fontos volt megtalálni, hogy a szívünkkel is lássunk, vagyis többet tegyünk egymás felé, mint amit muszáj.

tanacs

Mindezeket megtanulva láttuk azt, hogy  milyen fontos dolog együttműködni egymással és csak egy jó csapatban lehetséges ezeket megtenni. Ha keressük és követjük a jó nyomokat, akkor Isten útján haladunk. Fontos, hogy figyeljünk arra, hogy meg is tudjuk különböztetni a jó nyomot a rossztól.

Ezeket gyakoroltuk be nagyon-nagyon sok játékkal, nevetéssel. Úgy gondolom, a Törzsfőnökünk is szívesen volt velünk ezen a négy napon, mert mi igen jól éreztük magunkat. HÚÚÚ!

telefon