holyfamily-nemetKedves Barátunk!

A Szent Család; a család szent – ezek a gondolatok foglalkoztatnak, amikor Barátainknak szóló első levelemet írom. Erre egyfelől a nemrég véget ért családszinódus indított, másfelől pedig az, hogy légiós szerzetesi közösségem, lelki családom most ünnepli 75. születésnapját.

A Szent Családra tekintve karácsonykor ezernyi érzés és sokféle elképzelés ötlik fel bennünk, kinek éppen milyen a családi, lelki és anyagi helyzete. Szeretnénk egy ideális, csodálatos estét, igazi meghitt élményt nyújtani szeretteinknek, egy kicsit a Mennyország földi lenyomatát hozni el nekik. Sütünk-főzünk, ajándékokat vásárolunk már hetekkel, hónapokkal az ünnep előtt, hogy szeretteink örömét teljessé tegyük. Igen, olyan szép mindez, annyi szeretet és figyelmesség tükröződik mindebben!

De óvakodjunk, nehogy elfedjük e sok sürgés-forgással magát a lényeget! Azt, hogy mi, helyesebben ki is a mi szeretetünk és örömünk valódi forrása. Ki ad erőt, kreativitást szeretetünk kifejezéséhez? Ünneplésünk úgy lesz méltó, ha nem magunkat, nem a vágyainkat, hanem Istent helyezzük karácsonyi készülődésünk középpontjába! Szerzetes papként nekem magamnak is mindennapos feladatom, hogy újra és újra visszatérjek ehhez a forráshoz, Krisztushoz. Az adventi időszakban különösen szeretném Barátainkat is arra hívni, hogy Istenre irányítsuk figyelmünket, aki annyi csodálatos ajándékkal halmoz el minket nap mint nap. És aki még az örök életet, a tökéletesen boldog, földi fogalmakkal le nem írható örömöt is elhozza nekünk Jézus Krisztus által!

Az ünnep közeledtével elgondolkodtam azon is, hogy milyen volt az emberiség legelső karácsonya, Jézus születése. Hogyan élte azt meg Mária és József? Egyetlen örömük maga Jézus volt, a megszületett kisgyermek, a Megváltó! Az egyetlen örömük. De milyen óriási öröm! Olyan öröm, amely el tudta velük feledtetni a nyomorúságos és viszontagságos körülményeiket, amelyek között azt az éjszakát és még további sok nehéz évet kellett eltölteniük. Jézus jelentette számukra a reményt, a boldogságuk fő forrását. Ő részt vállalt a Szent Család életében, és részt vállal ma is a mi személyes és családi, közösségi életünkben. Jézus megtestesülése a bizonyíték arra, hogy Isten képes a mi oldalunkról nézni, hogy milyen nekünk embernek lenni: megért és elfogad bennünket, és arra hív, hogy mi is megértsük és elfogadjuk egymást! Kívánom, hogy Jézus itt és most számunkra is ennyire érezhető, lelki valósággá, boldogságunk forrásává váljon!

A család szent. A szavaknak ez a sorrendje egészen más tartalmat hordoz, mint a Szent Család, de van kapcsolat közöttük! Jézus családba akart születni, olyan családba, amelyet a védettség, a meghittség és a szeretet helyeként élt meg. Itt tanulta meg, hogyan kell és hogyan érdemes élni, dolgozni, imádkozni. A családjából elindulva találta meg a helyét a világban, Názáretben, a társadalomban. A család az emberség legfontosabb iskolája, minden kultúrában az élet születésének helye, kerete. Nem véletlen, hogy a gonosz éppen ezt támadja korunkban olyan hevesen!

Amikor egyetemre jártam, majd amikor beléptem a papi szemináriumba, nagyon sok mindent tanultam, de az életem javát, a hitemet és a munkám becsületes elvégzéséhez szükséges alapértékeket az egyszerű körülmények között élő, keresztény szüleimtől tanultam meg: szeretettel lenni egymás iránt, a másik javát keresni, szolgálni tudni. Még a fülembe csengenek, és egészen a szívembe vésődtek nagyapám szavai: „Tanulj kisfiam, mert azt nem veheti el tőled senki!”. Jézust is a családomban ismertem meg. Ezeket a tapasztalatokat vittem és éltem, élem tovább lelki családom, a szerzetesrendem tagjaként.

A család olyan szent érték, annyira különleges kincse világunknak, amit óvnunk és védenünk kell, de elsősorban nem politikai szinten, hanem mindegyikünk ott, ahová a Jóisten állított minket: barátainkkal, ismerőseinkkel folytatott beszélgetéseinkben ki kell állni a védelmében, de legfőképpen imádkoznunk kell a nehéz helyzetekért, amelyek minden családi kapcsolatban, legyen az férj-feleség, gyerek-szülő vagy egyéb rokoni kapcsolat, bizony gyakorta előállnak. A mi igazi fegyverünk a család védelmében legyen az imádság, a bizalommal Isten felé fordulás! Családos barátaim többször tettek tanúságot arról, hogy a családjukat, a házasságukat veszélyeztető helyzetekben imádkoztak (akár csak az egyikük is), és Isten megadta a megoldást, a továbblépést az életükben, sokszor teljesen „váratlan” és meglepő módokon.

Karácsony közeledtével ezért arra buzdítom minden kedves Barátunkat, hogy őszinte lélekkel, egyszerű szavakkal és figyelmes szívvel vigyük imádságban Isten elé a családunk tagjaival kapcsolatos kéréseinket – Isten ajándékaira, Isten megoldásaira nyitottan, hiszen mindig ezek a legjobbak! Nem kész megoldásokban gondolkodva tehát, nem a saját elképzeléseinkhez ragaszkodva, hanem Isten jóságára bízva szeretteinket és a nehéz, megoldhatatlannak tűnő helyzeteket!

Ehhez – a mi karácsonyi ajándékunkként – szeretnénk Barátainknak felajánlani a közösségi ima erejét: a karácsonyi időszakban imakilencedet mondunk minden hozzánk beküldött imaszándékért. Imakilencedünket Nagykarácsony napján kezdjük (december 25.) és január 2-ig imádkozzuk. Ezért arra kérnénk Barátainkat, hogy imakéréseiket legkésőbb december 21-i (hétfő) beérkezéssel küldjék el nekünk az imakeres@krisztuslegio.hu e-mail címre. Krisztus Légiósai és a Regnum Christi Mozgalom megszentelt életű tagjai minden kérésért egyedileg fognak imádkozni. Itt olvasható a közös imádságunk szövege, de természetesen nem csak ezzel az imádsággal lehet bekapcsolódni a kilencedbe, hanem az imádság egyéb módjain is: más imaszöveggel, böjttel, szentségimádással – kit mire indít a Szentlélek.

 

Kívánom, hogy karácsonykor mindannyian tudjunk egy kicsit visszavonulni a „belső szobánkba”, azaz szívünk csendjébe, hogy lelki kegyelmekben gazdag időt tölthessünk el a világ legbőkezűbb ajándékozójával, a mi jóságos Urunkkal, Istenünkkel!

 

Krisztusban szeretettel,

Szabó-Molnár Bálint LC atya

Krisztus Légiósa

 

U.i. Hálás szívvel fogadjuk, ha imáival és – lehetőségei szerint – adományaival is segíti gyermek-, ifjúság- és családpasztorációs munkánkat. Hisszük, hogy minden felajánlott forint értéke megsokszorozódik a keresztény értékek terjesztésében a világban. Adományait bankszámla számunkra (11600006-00000000-44151470) való átutalással juttathatja el missziónkhoz. Minden segítséget előre is hálásan köszönünk!