Spain
Mexico
United Kingdom
Italy
France
Germany
Poland
Brazil
Mindenki más-más indok miatt érkezett 2019. július 7-én az iskola elé. Valaki másokon akart segíteni, valaki a társaság miatt, míg valaki a közszolgálati munkáért járó órákért jött el. A cél különböző, de az úti cél azonos volt.
Az út ahhoz képest, hogy hosszú volt, nagyon jól telt (néhol kalandosan, mint a határnál), ugyanis sokat nevettünk és beszélgettünk. Az első állomás Karácsfalva volt, ahol mind meghökkentünk az elénk tárulkozó látványtól. A házak szörnyű állapotban voltak, soknak nem volt ablaküvege, sőt egy-két szellemtanyaszerű hely mellett is elhaladtunk. Amikor viszont a szállásunkhoz érkeztünk, az állunk ismét leesett, ezúttal viszont azért, mert a kollégium egy palotaként jelent meg szemünk előtt. Volt benne sportpálya, medence, szauna, ami a falu látványa után hihetetlennek tűnt. Ezeket a helyiségeket használatunkra bocsátották, amit mi ki is használtunk. Esténként fürödtünk, szaunáztunk, illetve focimeccseket is tartottunk.
Másnap elmentünk megnézni egy-két emlékművet, várost, ahol kicsit jobban összekovácsolódott a csapat. Ez után a nap után a szervezők kijelentették, hogy megyünk kigazolni, megtisztítani a növényzettől egy temetőt. Amikor ott álltam egy csalánokkal, fákkal teli rét előtt azt hittem, hogy csak megálltunk kicsit, hogy bevárjunk valakit, vagy pihenjünk, ám amikor Zoli bácsi kijelentette, hogy EZ itt a temető, nagyon meghökkentem. Nekiálltunk hát a munkának és pár óra múlva hadisérülésekkel díszített végtagokkal álltunk büszkén szemlélve munkánk gyümölcsét.
A következő feladat Nagydobronyban várt minket, ahol a gyermekotthon lakói tárt karokkal vártak minket. Itt tulajdonképpen két feladatunk is volt: megismerkedni az ottlakókkal és lefesteni zöldről fehérre az otthon kerítését. A kétkezi munka része elképesztően hangulatosan telt, ugyanis míg dolgoztunk, a mellettünk állók cserélődtek, így mindig új beszélgetőpartnerre lelhettünk, több emberrel ismerkedhettünk meg. A lányok nagyon nyitottak voltak felénk, így hamar össze tudtunk barátkozni. A festések után kaptunk egy kis jól megérdemelt sziesztát, amit főleg beszélgetéssel és körhintázással töltöttünk. Esténként a helyiekkel élet-halál küzdelmeket folytattunk a focipályán.
Sajnos ettől a helytől is el kellett búcsúznunk, hogy átautózhassunk Rátra, ahol régi-új ismerősök vártak minket. Itt nem kellett fizikai munkát végeznünk, inkább beszélgettünk az ottaniakkal, fociztunk, várost néztünk, kézen fogva szaladgáltunk kisgyerekekkel, kártyáztunk, kulcsot kerestünk, táncoltunk és szülinapot ünnepeltünk. Vasárnap indulás előtt pedig találkoztunk a püspök atyával, aki az aznapi bérmálásra érkezett a faluba.
A sok elfoglaltság mellett lelki feltöltődésben is részesültünk, ugyanis minden nap részt vettünk szentmisén, illetve minden napot imával kezdtünk és fejeztünk be. Egy-két nap volt elmélkedés, és egy este pedig szentségimádást is tartottak, ami sokunknak meghatározó részévé vált a misszió során. Mind emellett lehetett tanúságtételt is tenni, ami inspirált minket.
Hazafele az autózás kellemesen telt, mert a friss élményekkel gazdagodott társaság már jobban ismerte egymást, mint induláskor, így felszabadultabban tudtunk egymással beszélgetni, viccelődni.
Mindenki más-más indok miatt érkezett 2019. július 7-én az iskola elé, de mindannyian csodás élménnyekkel gazdagodva érhettünk haza. Valakinek a társaság, valakinek a másokon való segítség, valakinek az Istenhez való közeledés, míg valakinek az újonnan szerzett barátok jutnak eszébe a kárpátaljai misszióról. De egy biztos: mindannyian örömmel jövünk legközelebb is.
