Fiatal Missziósaink missziós hétvégéje Ózdon

Egy különleges, missziós hétvége története olvasható alább a Fiatal Missziós Koltai Ákos és Mayer Gergő beszámolójából:

„Idei második missziónk egy ózdi, kb. 40 fős közösséghez vezetett. Nem nagyon tudtuk, hogy pontosan mire számíthatunk majd, ezért nyitott hozzáállással mentünk oda. Este 7 körül érkeztünk meg, de nem volt egy percünk sem lepakolni, mivel egyből egy intenzív fogadtatásban volt részünk. A helyi fiatalok éppen a saját zenéjükre táncoltak, amibe minket is bevontak, és láthatóan mindannyian nagyon élveztük. Ezek után kaptunk egy kis vacsorát melegszendvics formájában, majd tartottunk egy körben egy rövid bemutatkozást. Utána kiscsoportokra osztottuk az embereket, és ismerkedős játékokat játszottunk. Lezárásként még elmondtunk egy „Mi Atyánk”-ot, mivel azt mindenki ismerte, elbúcsúztunk, és – egy rövid megbeszélés után a másnapról – nyugovóra tértünk.

Reggel viszonylag korán keltünk, hogy rendesen elő tudjuk készíteni a gyerekeknek a foglalkozásokat. A tervünk az volt, hogy egy „forgószínpadot” készítünk, ami annyit takar, hogy egy 8 állomásból álló logikai és ügyességi játéksorozaton kell végig menni a gyerekeknek. Állomások között volt székfoglaló, ninja akadálypálya, cukorpong és még sok más. A játékok közötti rövid szünetekben beszélgettünk mindenféléről, és persze ismét táncoltunk velük. Ezek után kaptunk egy finom ebédet a helyi asszonyoktól, majd letelepedtünk a nagyteremben egy közös dicsőítésre. Mindenki nagyon élvezte; amelyik éneket ismerték, abba lelkesen kapcsolódtak be, de a többit is próbálták tanulgatni.

Miután vége lett az énekeknek, minden missziós kapott egy bibliai idézetet és el kellett vonulnia 2-3 helyivel beszélgetni. A beszélgetés egy óráig tartott, de ez alatt nagyon sok minden szóba került, próbáltunk minden kérdésükre válaszolni és segíteni nekik abban, hogy jobban megértsék a hit lényegét. A végén minden csapat elmondott egy rövid összefoglalást arról, amiről beszélgettek, majd lezártuk az ottlétünket egy közös imával. Akinek volt még ideje, az ott maradt velünk, énekeltek, táncoltak, jól érezték magukat.

Mi még a végén összeraktunk egy kifejezetten rozoga és rossz állapotban lévő szekrényt: nem volt egyszerű, de közös erővel sikerült a helyére raknunk. Sajnos indulnunk kellett haza, így elbúcsúztunk mindenkitől, és Budapest felé vettük az irányt. Nagyon sok élménnyel gazdagodtunk, reméljük a gyerekek is. Felemelő volt látni, hogy milyen nyitottak voltak felénk, és hogy mennyire jól érezték magukat. Köszönjük a lehetőséget!”

 

 

Képgaléria: