Idén első missziónk helyszíne Csenyéte volt. A helyi diakónus, András atya szerint ez hazánk legszegényebb települése. A kis faluban 500 fő él, és ennek több mint a fele gyermek, mindössze 70 romladozó házban.
A misszió célja az volt, hogy a helyieket lehetőségünk szerint kis anyagi és lelki támogatásban részesítsük, és András atya munkáját megkönnyítsük azzal, hogy felmérjük a családok igényeit, hogy kinek mire lenne szüksége.
A faluba péntek este érkeztünk meg, ekkor bepakoltunk a Máltai Szeretetszolgálat közösségi házába és összegeztük a teendőinket másnapra.
Szombaton reggeli után indultunk az igazi házról-házra missziós munkánkra. Mindenkinél volt 4 darab csomag, amiben a máltai szeretetszolgálat és a falu polgármestere jóvoltából volt egy kis ennivaló és egy feszület.
A csapatot 3-4 fős csoportokra osztottuk és így indultunk útnak. A családoknak adtunk egy-egy csomagot, beszélgettünk velük egy kicsit, és elhívtuk őket az aznapi misére a helyi templomba és a gyereket egy foci meccsre.
Ebédre végeztünk a feladattal, mindenki fáradtan, sokkoló, de egyben pozitív élményektől gazdagon ült asztalhoz aznap. Délután elmentünk a misére, ahol mi is zenéltünk és a falusiak is énekelték saját énekeiket. Többünknek megható élményben volt része.
A szentmise után fociztunk egy jót a gyerekekkel. A Csenyéte-Budapest meccs végeredménye 2-1 lett a hazai pályán levők javára. Este a szálláson megosztottuk egymással élményeinket, és közösen szentségimádáson vettünk részt.
Másnap reggeli után a misén újból találkoztunk néhány falusival, főleg gyerekekkel. A mise után csináltunk csoportképet, majd velük közösen visszamentünk a szállásra, ahol órákon keresztül játszottunk a gyerekekkel.
A lányok főleg fogócskáztak, énekes játékokat játszottak, míg a fiúk fociztak, futkároztak velünk. Ebéd után folytatódott még egy kis ideig a játék, de mivel össze kellett pakolnunk, gyorsan elszállt az idő.
A gyerektől érzékeny búcsút vettünk, és vasárnap délután hazaindultunk.
Rengeteg élményben gazdagodva hálásak vagyunk, hogy elmentünk Csenyétére, és reméljük, hogy ottlétünkkel, ha csak egy kicsit is, de segíthettük a rászorulókat.
Hódi Balassa
Képgaléria: