Gyakran előfordul az emberrel, hogy akarata ellenére az alapján ítél meg másokat, hogy hogy néz ki, milyen ruhákat hord, vagy milyen emberekkel látja együtt. Ez egy iskolában sincs másképp. Nap mint nap elsétálunk a folyosón iskolatársaink mellett megbélyegezve a saját véleményünkkel anélkül, hogy ténylegesen ismernénk őket. Azt hiszem, számomra jó sok ember maradt volna ebben a kategóriában, ha nem megyek el a missziókra. A misszió, amellett, hogy az a fő célja, hogy másokon segítsünk, összekovácsol egy közösséget, amiben minden egyes tag egy egyéniség. Ki tudja hány olyan ember mellett megyünk el, akiket nagyon is érdemes lenne megismerni? Ezért is került sor egy toborzó alkalomra, ami a tanév első hetén, Leányfalun volt. Sok új ember jelentkezett, ám sajnos a vírusra való tekintettel nem mindenki tudott eljönni, de szerencsére így is többen mentünk, mint szoktunk, ugyanis hatalmas volt az érdeklődés a misszió iránt, egyre több ember számára vonzó ez a közösség.

Az első nap utazással és ismerkedő, csapatépítő játékokkal telt a Duna parton. Sokat beszélgettünk és viccelődtünk, rövidre fogva: jól éreztük magunkat. A második nap az elsőhöz képest igen fárasztónak bizonyult, ugyanis reggel tízkor elhagytuk a szállásunkat, hogy kiránduljunk egyet és csak este értünk vissza. A túra igen hangulatosan telt. Míg valaki geoládákat keresett, voltak, akik egy egész történetet találtak ki az úton. A legtöbben hamuval rajzolt mesterművekkel borított végtagokkal, míg páran bogáncsokkal teli hátizsákkal gyalogoltunk, sőt, volt aki csurom vizesen folytatta útját. Menetelésünket a keresztút koronázta meg, ahol néhányan megosztották gondolataikat egyes stációknál. Este átmentünk Szentendrére, ahol kisebb csoportokban fedeztük fel a várost és a csillagos eget (ami mellesleg nem egy, potenciális csillagász jelöltet hagyott kibontakozni). Az utolsó napot egy szentmisével (ahol mi hallattattuk csodás énekhangunkat), majd lángosozással zártuk. A hétvégén ezek mellett még sor került pár ádáz küzdelemre is focimeccsek és kosaras játékok által. Ezen tevékenységek mellett természetesen magáról a missziózásról se feledkeztünk meg, így sokat beszélgettünk arról is, hogy hogyan tudnánk még tovább fejlődni közösen, miket csinálhatnánk legközelebb. Szóba jött az is, hogy milyen jó lenne, ha többször is tudnánk találkozni.

Erről a misszióról is boldog emlékekkel tértünk haza. Reméljük, hogy a következő alkalmon még ennél is többen tudunk részt venni, és amikor majd összefutunk az iskola folyosóján, már igazi, jó ismerősként üdvözölhetjük egymást.

 

Képgaléria: