Idén a Tiszán került megrendezésre az ECyD tábor, pontosabban egy tiszai evezés keretében. A pár órás autóúton, újra összeforrt a jól ismert társaság, amiben sok beszélgetés és a rózsafüzér is segített. Mikor megérkeztünk a kezdőhelyre, Tiszabecsre, sátorverés és vacsora után a tűz körül imádságot, köszönetet mondtunk az Úrnak a zökkenőmentes útért. Másnap reggel indult az evezés. A kezdeti nehézségek, mint a lyukas csónak sem aggasztott minket, így hát neki indultunk evezős túránk első szakaszának. Nekem nagyon tetszett, hogy itt nem a sport teljesítmény, hanem a közösség volt a lényeges. Szinte az egészet csurogva tettük meg, sokat beszélgettünk, keveset eveztünk. Másnap már nem volt ilyen jó életünk, többet kellett eveznünk, kevesebbet beszélnünk. Leértünk a kempingbe ahol a vacsora és egyebek után a tűz körül András testvért hallgattuk, aki mesélt az életéről. Másnap nagyon meg kellett húznunk, így igen fáradtak voltunk, mégis ez az este sikerült a legjobban. A nélkülözhetetlen tábortűz után a hamvadó parazsak fényénél Péter testvér kezdett beszélni a csodákról. Hat csillogó szempár leste a szavait a megmagyarázhatatlan, Isteni jelenségekről. Takarodó után sem fejeződött a beszélgetés, ugyanis a sátrakból éles teológiai viták zajai szűrődtek ki. Másnap reggel indultunk egy vízi parkba ahol átadtuk magunkat a pihenésnek, ez is csak erősítette társaságunkat. Utolsó nap könnyű levezető evezés után indultunk haza. Búcsúzkodás után mindenki indult a saját családjához.
Nekem nagyon tetszett a tábor, mert mint mondtam nem az volt a lényeg, hogy izmosabban jöjjünk haza, mint valaha, hanem, hogy közösségben legyünk, beszélgessünk egymással. Köszönet Istennek és mindenkinek, aki munkájával segítette ennek a tábornak létrejöttét!
Somogyi Gergely