Ezzel a két szóval tudnám legrövidebben és legjobban jellemezni múlt heti római tapasztalataimat. Június 5-9-ig a közép- és nyugat-európai Regnum Christi tartomány egyedüli magyar küldötteként részt vettem azon a Rómában tartott találkozón, melyen az első és második fokozatú RC tagok szabályzatának (statútum) újraértelmezése és megújítása volt a cél a világ minden részéről érkező (14 ország) 38 képviselőjével.

a1-f1-m17005-image002.jpg@01CE6308.77C4FDD0

Nagy megtiszteltetést jelentett számomra ez a megbízatás, ugyanakkor nagy felelősséget is. Igyekeztem ezzel élni is és konstruktívan előremozdítani a megújulási folyamat e fontos állomását – hiszen korábban nem volt lehetőség arra, hogy a laikusok véleményt alkothassanak vagy beleszóljanak saját szabályzatuk kialakításába.

Ebben a pár sorban nem a konkrét változtatási javaslatokat szeretném Elétek tárni, hanem megpróbálom átadni, ami átadható abból az örömből és reményből, amelyet ezen a találkozón mind megéltünk, hogy itthon is megérezze mindenki a RC jövőjébe vetett bizalmat.

A négynapos találkozó nem egy egyszerű technikai ülés volt, bár kemény munka folyt, napi kb. 10 órán keresztül, spanyol nyelven (melyet azon kisebbség kedvéért, akik nem tudnak spanyolul, angolra tolmácsoltak).

Kép2

Mindez azonban egy olyan imakörnyezetbe ágyazva történt (reggel 1 óra elmélkedés, naponta szentmise, szentségimádás), amely nyomatékosította azt a szándékot, hogy a Szentlélek közreműködésével, az ő segítségét kérve tudjuk alakítani a jövőnket érintő kérdéseket.

Kép1

A Szentlélek jelenléte mindenki számára kézzelfoghatóvá vált már a kezdetekben, mikor országonként megosztottuk a tapasztalatokat azzal a karizma alapvető vonásairól szóló rövid szöveggel kapcsolatban, melyet minden országban (így nálunk is, Krisztus Király ünnepén) megvitattak az egész közösséggel: meglepően hasonló reakciók érkeztek a világ minden tájáról! Először itt érintett meg minket az összetartozás érzése, s a kultúrákból adódó sokszínűség ellenére ez egy pillanatra sem múlt el.

A szabályzat átdolgozása közben ugyanezzel az érzéssel szembesültünk lépten-nyomon: a részletekben való különbségek ellenére a főbb vonalakban nagyon hasonlóan gondolkodott mindenki.

Azt, hogy a RC egy nagy lelki család, amelynek tagjai a laikusokon kívül a légiós atyák és megszenteltek is, a valóságban is megtapasztalhattuk. Megható volt az a szeretet, amellyel fogadtak bennünket, ill. ahogy előre készültek a fogadásunkra: a megszentelt nők külön-külön imádkoztak értünk és mindenki kapott egy pár soros üzenetet a saját „őrangyalától”, a légiósok zenével kedveskedtek ebéd után, s minden nap más látott vendégül minket. Az, hogy együtt ebédelhettünk több száz szeminaristával és én nő létemre öt légióssal ültem egy asztalnál, ez évekkel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna!

A feladatunk komolyságát mutatja, hogy a pápai megbízott, Velasio de Paolis bíboros úr is figyelemmel követte munkánkat, a nyitó és záró napon is celebrált nekünk szentmisét, velünk jött rózsafüzért és litániát imádkozni a vatikáni kertekbe és a végén meghallgatta a beszámolót e pár nap eredményeiről. Ő maga is beszélt, nagy bizakodást és reményt fejezve ki szavaival: hangsúlyozta, hogy a RC karizmája nem az alapító személyéhez kötődik, hanem a mozgalom tagjaihoz; és hogy mennyire Szentlélektől kapott ajándék ez (és nem egy ember műve), azt mi sem bizonyítja jobban, mint a gyümölcsei, melyeket az Egyház és Isten országa számára hozott. S mivel, mint mondta, az Egyház legtöbbször laikusok által képes megújulni, nem kérdés, mekkora szükség van a RC-re!

Kép3

A találkozó végére négy állandó képviselőt választottunk magunk közül, akik továbbviszik a közösen elkezdett munkát és a RC általános szabályzatának kidolgozása során is képviselik a laikusokat. Ez a négy képviselő (a képen látható sorrend alapján): José Antonio Lebrija (Mexikó), Lucia Hauser (Németország), Kerrie Rivard (USA), Francisco Gámez (Venezuela).

1004565_10151416599365807_1121235529_n

Kérlek Benneteket, hogy imáitokkal támogassátok őket ebben a felelősségteljes munkában!

Márki Edina